Vendéglősök Lapja, 1924 (40. évfolyam, 1-24. szám)
1924-09-20 / 18. szám
XXXX. évfolyam. 18. szám. 1924. szeptember 20. W WW II A hazai vendéglősök, szállodások, kávésok érdekeit felkaroló szaklap M kir postatakarék csekk szám 45.255 Megjelenik havonta 2-szer 5. és 20-án Előfizetési díj félévre 150.000 korona. — Jugoszláviában évi 200 dinár. Romániában évi 400 lei. Alapította IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivalal: Budapest, IX., Viola-utca 3 Telefon: József 142—59 Kiadfa: A Magyarországi Vendéglősök Lapkiadó Vállalata. Barangolva az országban mindenütt panasz, sóhaj, gondokba mélyült gazda, aggodalmas arcú hitves és sok lehúzott redőny fogadja a „Vendéglősök Lapja“ munkatársát. Városonként egy-egy felkapottabb üzletet leszámítva mindenütt általános a pangás. Hiába izes konyha — jó bor — figyelmes kiszolgálás, napról-napra csökken a vendégek száma, mígnem az elviselhetetlen adók terhétől szabadulni akarva mind több vendéglő ajtaján csukódik be végleg a zár. Gyárak leszerelik gépeiket, műhelyekben megáll a munka, a munkanélküliség napról-napra növekedik, a fellendülésbe vetett reménység elhalványodik, az általános gazdasági helyzet egy esztendő óta vigasztalan, a létfentartás költségei egyedül az egész világon — a nemzetközi munkahivatal megállapítása szerint — a minden országban mutatkozó áresésekkel szemben, Magyar- országon emelkedtek. Máról holnapra a hivatalos kamatláb 2 5 százalékkal lett magasabb. A dolgok nagy körforgásában ez újabb drágasági hullám elsöpri az úgyis összeroskadóban levő hitelt. Még pangóbb lesz a vállalkozás, még drágább az áru, még elérhetetlenebb a pénz és még több a munkanélküli. Ezzel szemben adóink kulcsa 1922—23. évek jövedelmén és romló koronáin alapszik, mikor napok alatt születtek virágzó vállalatok, gyárak, bankok, üzletek, mulatók az ő ezer és ezer tisztviselő, munkás, kereskedőnek kenyeretszolgáltató lehetőségeikkel. Emelkedő jövedelmek, gyors vagyonok konjunktúrája elmúlt! S a munka, vállalkozás fáradalmainak, kezelésének, befektetéseinek aranyparitása még nem következett el. Be kell látni végre illetékes tényezőinknek is, hogyha gyors segítség nem érkezik, az elavult, korszerűtlen, elviselhetetlen terhű adókulcsok revíziója képében, úgy koldusbotra jut itt mindenki! Egészséges, a kereset és létfentartás egyensúlyán alapuló adókat kérünk! Vengéglösök figyelmébe ! Fajszőlőből sajtolt must kapható. Napi árban, készpénzfizetés mellett házhoz is szállítva, bármilyen mennyiségben. Konrád borkereskedő VIII. Práter-u. ÍO Jl mi Junnepiinis. Szövetségi kongresszus Budapesten Még néhány nap és nagy ünnep köszönt a magyar szállodás, vendéglős és korcsmáros szakmára. Szeptember hó 23-án és 24-én tartja az Országos Szövetség az idei nagygyűlését Budapesten, s ez az az idő, amikor a hatalmas és tagjai számában is imponáló szövetségnek alkalma van erejét megmutatni az ország-világ előtt. Nincs kétségünk afelől, hogy a mi ünnepünk a külsőségében is olyan lesz, aminőnek belülről szántuk és szeretnénk, hogy legyen. Hogy — más, vergődő esztendőkhöz képest ez a nagygyűlés teljes és méltó képét fogja adni az egész szakma összetartásának, magabizó hitének és a viszonyoktól független erejének. Kétségtelen, hogy nemcsak Budapest hatalmas szakmai ipara vonul föl majd, hanem itt lesz a vidék is, a mi igazi őstalajunk, az őserő szülőfölde. Nehéz időben, az előkészítő munkák végén, a szezon kezdetekor hívja föl a fővárosba a vidéket, mindenfelől az országban a szállodás, vendéglős és korcsmáros szövetség szava és érdeke, de az is bizonyos, hogy az időben már nem volt válogatnivaló, a további késés még érzékenyebb munkaidőt követelt volna el. A vidék meghozza majd ismét az áldozatot, itt lesz, reprezentálni, okulni, tanácskozni és megajánlani önzetlen erejét. És teljes lesz az ünnep, ha teljesedik az a reményünk is, hogy a vidéknek ez az újabb áldozata az iparért, a szakmáért a szövetségért, — nem lesz hiábavaló. Szép és átfogó az a programm, amelyet a Szövetség budapesti kongresszusa ád a megjelentek elé. A beszámolók, a megbeszélések, az oktató és ismertető jellegű előadások — igazi gyöngyei a szakma elméleti tudományának, — mindenképen megérik a Pestre zarándoklást. A Szövetség ez évben is talpon volt a szakma érdekeiért az adott esetekben, ezt tudjuk, láttuk és hallottuk. Csak egyet szeretnénk még, hogy teljes és igazán nagy legyen ez a mi ünnepünk. Elérni azt, — hogy a mi szakmáink vezetésében, akcióiban és figyelmében is — jobban érvényesüljön a vidék, mint eddig.
