Vendéglősök Lapja, 1923 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1923-10-05 / 19. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 fiPTplméílP ! Megkezdődött az őszi nagy edényvásár a KÖZPONTI ________ * EDÉNYÁRUH&ZBAN Garay-uíca és Nefeiejts-utca sarok. Csa k e héten érvényes árak: 1 zománcfazék prima 8 ltres 10.800.—, 1 drb. duplaerős tányér prima lapos vagy mély 1800.—, 1 söröspohár 2 decis hitelesített 1800.—, 1 söröspohár 3 decis 2200.—, 1 borospohár 580 korona. Vendéglősök A kereskedelem erőfeszítései Be kell ismerni azt hogy kormányaink az ország gazdasági újjáépítésére kifelé még alig tud- :ak munkához fogni, mert a győztes utódállamok ügyesebb üzletembd^ek aNbékében, mint aminő katonák voltak a frontokon. Szegénységünknek, gazdasági erőtlenségünknek tulnyomorószben a külföld az oka, amely talpraállásunk elé folyton akadályokat épit. Nem kötnek velünk kereskedelmi szerződéseket, jóformán ad hoc csereüzletekbe oocsátkoznak csupán és vámjaikkal elállják itainkat. Ez a vesztett háború következménye. Azonban a belső gazdálkodás rendjének lehető helyreállítása már a mi feladatunk és sajnálattal kell látni, hogy ami kevés ezen a téren történt, az mind a termelés gazdaságát és érdekeit szolgálja. A merkantilista érdekeltségek áru és pénzkészlete sokáig sikerrel állott meg a mezőgazdasági termelés kiszolgálása nyomán fakadt felfordulásban, — a tőkeszegény ipar azonban, amelynek el kell tartania a proletariátust is, — csak máról-holnapra él, fejlődésre nem képes, bérmozgalmak háoyják- vetik és majdnem támasz nélkül áll. Azé az ország, (értsd: politikai hatalom), akié a föld — hangzott el 4 éve naponkint és hangzik azóta is. Ez a vallomás a tükre ipari életünk mai elmaradottságának. Ez a disztinkció érdekellentéteket termelt, ahol az ipar maradt alul. Bár kétségtelen, hogy ezzel a politikai osztályozással szemben a kereskedelem eredményesebben és jól felszerelten száll szemben, több sikert tud felmutatni és jobban áll, mint az ipar, mégis a kereskedelem panasza gyakrabban hallatszik és védelmére a tekintélyek egész sorozata vállalkozik. Az iparosság részéről szomorúan állapítjuk meg, hogy ők egységesebbek, képzettebbek, hangosabbak. ügyesebbek minálunk ... Nekik embereik, védőik ülnek a parlamentban, a bankokban, a közélet minden őrhelyén, mert ők a jól megszervezettek, ők az áldozatkészek, ők a folyton panaszkodók. Módunkban volt egy ankét anyagát betekinteni, gmely az igazságügyminiszteriumban volt megtartva az „érdekeltek“ bevonásával. Tárgy: az árdrágító törvény és az uzsorabirósági rendelet módosítása. Idejegyezzük néhány szakember hozzászólását. Belatiny kamarai elnök feleslegesnek tartja a kereskedelem korlátáit és kifogásolfa a bíróság kereskedelmi szakértelmét. A két intézményben üldözést lát, felpanaszolja a razziákat. ■*. György Endre a fényüzési adó területeinek erőszakos kiterjesztését kívánja megszüntetni. Schiller Ottó a gyáripari árak honorálását kívánja. Barczen Gábor, Dobsa László, Egry Antal a vámrendszert és behozatali politikát kritizálják. Egry adatokkal bizonyítja, hogy a belföldi vámok miatt nagy a drágaság. Vértes Emil a kiskereskedelem elleni izgatást teszi szóvá. Dr. Grünhut Ármin a törvény megjavítását és a hatósági spicii-alkalmazás megszüntetését követeli. Vártuk, hogy a sok tekintélyes név közül akad majd egy, aki az ipar, a kisipar számára is keres védelmet — de hiába. Nekünk nincs képviseletünk ott, ahol az „illetékesek“ tanácskoznak. Mi csak az elöljárósági üléseken vagy feliratokban kesereghetünk, de szavunk nem hallatszik fel illetékesékhez. Ismertebb bankettjeinken felszólaló „iparunk barátait“ hiába keressük a sajtóban, az ankéteken a bizottságokban. Sőt a saját tagjaink is hiányozni szoktak önérdekü tanácskozásainkról. A kereskedelem érdekeinek vannak fanatikus képviselői, védelmezői a nemzetgyüléscen is, a sajtó majd minden hatálya nekik ál! rendelkezése. A magyar igarosok az elmúlt nemzetgyűlési választások előkészületében eljutottak ugyan az „iparos párt“ megalakításáig, de már a jelölések során meghasonlottak és még listára sem jutottak, csúfos kudarc jutott ki mandátum helyett. Pedig az érdekközösségben megmagyarázható összetartás behozott volna legalább annyi képviselőt iparosokból is, mint ahány csizma kopog a folyosókon. Ha csak néhány jól felkészült emberünk — pedig sok ilyen van — bejutott volna a Házba, kevesebb okunk lenne panaszkodni az O.K.Á.B.-ra, a különböző szervek zaklatásaira. Üléseink néptelenek, sajtónk szegény, szavaink gyengék, szervezkedésünk példátlanul elmaradott. Néma gyermeknek az anyja sem érti meg a C7avátI BORAI es PEZSGŐI MINDENÜTT KAPHATÓK
