Vendéglősök Lapja, 1923 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1923-05-05 / 9. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA Popper Mór és Lipót bornagykereskedés, Budapest, X, Kőbánya Telefon: Ajánlja kiváló borait a budapesti és kör- Telefon: József 59—78 nyékbeli vendéglősök szives figyelmébe József 59—78 vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy itt nem valami közönséges és csupán gazdasági alapra fektetett bérharcról van szó, hanem olyan megismétlődőtörekvésekkel találkozunk, amelyek a magántulajdon falait döngetik. Ipari szakmunkásaink már kísérleteztek a százalékos részesedés rendszerének sztrájkszerü kikényszerítésével, de néhány nap alatt kudarcot vallottak. A munkaadók részint nem keseregnek néhány szünnap miatt, másrészt pedig önmaguk és alkalmi kisegítők munkájával, de meg a fogyasztóközönség türelmének segítségével kiállották a sztrájkot, amelynek nyomán a munkásérdekképviseletek közt torzsalkodás, a munkások közt pedig az erőviszonyok egyenetlenségeinek belátása fakadt. A gyűlésen bejelentett mozgalomra és annak ismert céljaira a munkaadóknak ebből az alkalomból hivatalos mondanivalójuk nincsen. A dolognak nem tulajdonítanak fontosságot, legfeljebb a korai bejelentés folytán megteszik az esetleges sztrájkra az előkészületeket és általában arról vannak meggyőződve, hogy a százalékos rendszer kérdésének újbóli felszínre hozása csupán a múltban kudarcot vallott munkásvezetőség ártatlan rakétája, melynek fényénél a munkásoknak csak egy igen kis töredéke agitál, sőt úgy vélik, hogy még ez az újabb erőpróba sem sikerült, mert a mozgalom ellaposodott. Megszokott és helyes gyakorlat az, hogy bérmozgalmak gyors elintézését az állami és igazgatási szervek funkcionáriusai siettetik, békéltetők gyanánt lépnek fel és sokszor sikerült már a merev elutasításoknak — amelyek csak az ügy elmérgesítésére alkalmasak — elejét venni és sok esetben a közbelépés a munkásság érdekei javára döntött a munkaadókkal szemben. A pincérek bérmozgalmai azonban, amelyek a százalékos rendszer elérését célozzák, nem részesülhetnek a hatóságok támogatásában és egy ilyen alapra helyezett megoldási tervezetet a munkaadók még tárgyalási alapul sem fognak elfogadni, sem pedig annak a kérdésnek megbeszélésére asztalhoz ülni, amint ezt a legutóbbi sztrájk után elhatározták. Ennek az előzetesen merev elutasításnak pedig egyetlen oka van, a tulajdoni jog. Az üzlet, a felszerelés, az anyag és árukészlet, a közterhek a gazdát, a tulajdonost illetik, akit nem lehet arra kötelezni, hogy üzlete bevételei és vezetése felett való jogát esetleges társtulajdonosain kívül másokkal megossza, olyanokkal, akik abban egy füleden gomb erejéig sincsennek érdekelve. A munka jogán a megélhetésre alkalmas kereset követelhető, amely jog a termelési eszközök birtoklására, avagy a hozadék felosztásának irányítására nem adhat hatalmat. Ha ez igy volna, akkor a tisztviselő lefoglalhatná az államjavakat, a bankhivatalnok a kasz- szát, a munkásság a gyárakat — vagyis a termelés felett a marxista teória „minden a miénk“ gazdasági rendszere lenne úrrá. Akinek pedig van egy cseppnyi magához való esze, jogérzéke és a közelmúlt eseményeinek számára rövidke emlékezete, az nem kívánja vissza a szociális termelésből fakadóit jólét korszakát. A borravaló ellen felhozott azon érv, hogy a drágaság csökkenti annak összegét, — nem áll meg, ezt minden szakember tudja, sőt maga a nagy nyilvánosság — amelynek számára ezt az argumentumot feltálalták, — a legjobban van erről informálva. A drágaság növekedése azonban elsősorban a forgalom csökkentésére alkalmas és igy közvetve csökken a forgalommal a borravalók összege. Egyes tételeknél a borravaló mindig követi a drágulást. Ha az üzlet megy, a borravalójövedelem ellen nem lehet és nem is volt komoly kifogás. A lengyel koldusok „szakegyletének“ azon határozatára való hivatkozás, hogy 20 márkánál kevesebb ajándékot visszautasítanak, valóban a legnagyobb szemtelenségnek kirakatbahelyezése. Meg sem lehet érteni, hogy miként lehet ilyen arcátlanságra hivatkozni és elfeledni azt, hogy mig a pincér dolgozik a borravalóért, mint kiszolgálása részbeni ellenértékéért, addig a szakszervezett lengyel koldus nem beszélhet az ajándék megszol- gálásáról. Szeretnők tudni ezzel az analógiával kapcsolatban, hogy a szakszervezett lengyel koldusok soraiban hány tisztességes kiszolgált pincér van? A külföldi példákra való hivatkozás merészségét meg kell csodálni, hiszen aki járt külföldön, az jól tudja, hoay mindenütt van borravaló, akárcsak nálunk a borbélyoknál. Tehát a külföldi hivatkozás csupán a laikus emberek részére kitalált és vakmerőén felszolgált kefe, amelyet okos munkás nem nyel le argumentum gyanánt. A magyar borbélyiparban annakidején döng- tek a mellek az önérzetes veregetéstől, hogy nem fogadunk el borravalót és a dolog úgy áll, hogy Gedeon Testvérek bornagykereskedők Budapest Mintapincék: VII., Munkás-utca 3. sz. Telefonszám: József 24—89 Pincészet: Budafokon. Állandó nagy raktár mindenfajta legkitűnőbb uj és ó borokból Városi iroda: Szövetség-utca 9. szám Telefon: József 15-46 és József 14-30
