Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-03-05 / 5. szám
1914. márczius 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 a kiváló bőr-í és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhólyagbajok- nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvptor forrás-Vállalat, Budapest, V. Rudolf-rakpart 8. fl drágaság ellen. A Magyar Háziasszonyok Országos Gazdasági Szövetsége hetekkel ez-; előtt terjedelmes memorandummal fordult a fővároshoz és számos olyan intézkedés megtételét kérte, amellyel a drágaság csökkenthető. Folkus- házy Lajos tanácsnok, az élelmezési ügyosztály vezetője, a memorandum alapján a szövetség elnökségét március hó 1-én vasárnap délelőtt 11 órára értekezletre hivta egybe, hogy velük a drágaság elintézésére szükséges teendőket megbeszélje. Äz értekezleten a főváros részéről Fol- kusházy Lajos tanácsnokon kivül Hoffmann Hugó vásárcsarnoki főfelügyelő, Czigler Nándor vásárcsarnoki igazgató és a szövetség elnöksége teljes számban jelen volt. Dr. Neumann Arminné, Radnai Arpádné, Tinkel Rezsőné, Horváth Zsig- mondné, dr. Schwarz Samuné, Weisberger Antónia, Popper Mária és Porzsolt Ernőné felszólalása után a tanácsos kijelentette, hogy a város hajlandó a czégeket az élelmicikkekre sűrűbben tartandó aukciókra felhívni. Gondoskodni fognak arról, hogy a vásárcsarnokokban minden cikknek az ára látható helyen kifüggesztéssék. Közölte, hogy a város a Külső Szentendrei-uton piacot fog berendezni, az Orczy-téri piac pedig a Tisztviselő-telepre kerül. Párisi mintára hagy kocsikat fog a város járatni, ha ahhoz a városi gazdasági ügyosztály is hozzájárul. E kocsikon élelmiczikkeket fognak szállítani és a mozgó kocsik a vásárlók kívánságára bárhol megállhatnak. Dr. Lévay Tibor, a szövetség titkára, előterjesztette, hogy a szövetség a villamosvasút társaságoknál lépéseket tesz az iránt, hogy a kora reggeli órákban pótkocsikat járassanak teherkocsik gyanánt az élelmiczikkek házhoz szállitha- tása végett. A szövetség hevében dr. Neumann Arminné fejezte ki köszönetét a tanácsosnak a , drágaság csökkentésére javasolt kívánságok teljesítéséért. Tudori értekezés a szakács- művészetről. Pár/sban a nők a tudományos útra való eltévelyedésük után ismét visszatérőben vannak a gazdasszonyi erényekhez és a fiatal tanulónők újabban mindinkább jelét adják annak, hogy nagyobb súlyt helyeznek a házias foglalkozásokra. Igaz, hogy ezt ma inkább modern módon, a laboratóriumokban és az egyetemen cselekszik, de a fődolog az, hogy a tudomány kerülő utain ismét visszatérnek a női hivatásukhoz. A megtérés legszebb bizonyítéka Claire Dumont orvostanhallgatónő értekezése, aki ezer tudományos kísérlet után ismét a sza- kácsmüvészethez tért vissza. Sőt mondhatjuk, hogy itt a régi téma uj gazdagodást nyert, mert a gazdasszonyok megtanulhatják belőle, hogy milyen módon hasznosíthatják konyháik számára a tudomány újabb tapasztalatait. Claire Dumont elsősorban a betegnek szükséges jó konyháról emlékezik meg. Kifejti, hogy lehet a gyomorbeteget táplálni, anélkül, hogy megvonjuk tőle a valódi delikatesszeket. Pontosan megnevezi, hogy az egyes ételeket milyen szerekkel kell pótolni, hogy emésztésük a betegre nézve ártalmassá ne váljon. így például rámutat arra, hogy többszörös kísérlet után sikerült a főtt gyümölcsből a kártékony savanyt kiválasztani, úgy hogy a gyomorbetegek, akik savany- többletben szenvednek, szintén élvezhetik ezt a fontos táplálószert, természetesen szintén csak főtt állapotban. Miután ez az eljárás a gyümölcs befőzésnél rengeteg sok cukor megtakarítására vezet, eláruljuk itt az eljárás módját is. A gyümölcs befőzésnél egy kevés kettedszénsavas nátront (szódabikarbóna) kell vegyíteni a gyümölcs közzé, ezzel megkötődik a gyümölcs savanyúsága és a legsavanyubb gyümölcsök is kellemes izüvé válnak és csak kevés cukrot igényelnek. Dumont kisasszony egyidejűleg utasításokat nyújt az ételek köny- nyen emészthető készítés módjára az egészséges emberek számára, mert az egészségeseknek is szükséges a célszerű és köny- nyen emészthető étel. Természetes, hogy a fiatal orvosnő értekezése nem pótolja a szakácskönyvet és nem foglalkozik receptekkel, hanem inkább összfoglalatát képezi a sok tudományos kísérletnek, amelyet ezen a téren tett. Mindamellett sok tanulságot nyújt a gazdasszonyoknak a gyakorlati életben való felhasználása. Szellemi haladása pedig abban rejlik, hogy akadt egy fiatal tanulónő, aki bátran hozzá mert nyúlni ahhoz a témához, amit néhány év előtt még az összes tanulónők lehetetlennek tartottak volna. És ezt a nagy megtérést csak általános örömmel kell üdvözölni. Pl párisi Café Vachette pusztulása, A pusztító csákány ismét belevágott a párisi Quartier Latin egyik irodalmi nevezetességű házába s ezzel nemsokára eltűnik a föld színéről a hajdan kires Café Vachette. Verlaine mindennapos vendége volt e kávéháznak, melynek egyik asztala körül baráti körben sokáig elidőzött a költő, s mire fölszedelőzködött a bohém társaság, akkorára megsokasodott a kiürített csészék és poharak száma. Verlaine halála után a görög Jean Moréas ült a költő örökébe, de már ő is elköltözött az élők sorából két esztendővel ezelőtt. A bámulok és tisztelők egész serege ülte körül állandóan a költő asztalát és lesték minden szavát már meg sem botránkoztak efféle szertelenségein : — Flaubert kretén, Rénan hülye, csak én vagyok lángész ! Már kora délután bevette magát a kávé- bázba és hajnali három-négy óráig ki sem mozdult onnan. A kávés és pincérei nagy tisztelettel övezték a mindig elégedetlen és türelmetlen vendéget. Valahányszor valami ételt vagy italt tettek elébe, mindany- nyiszor olyan patáliát csapott, hogy csak úgy hangzott bele a terem : hogy meg akarják mérgezni; a gyomrát akartáktönkre- tenni a rossz étellel stb. A pincér szó nélkül tűrte a vendég pattogását, fogta a tálat vagy a poharat, egyet került-fordult a konyhában és ismét, azonmód visszahozta és a költő elé tette, a ki most már pompásnak találta a kifogásolt ételt vagy italt. Vége-hossza nem volt a dominó játéknak és közbe-közbe az irodalmi vitatkozásoknak; mikor azután Moréas dühbejött, öklével iszonyatosat csapott az asztalra, hogy táncolt rajta tányér, pohár. A betolakodókat hihetetlen rövid idő alatt kinézte a társaságból, néha azonban maga hozott egy-egy kezdő irót vagy költőt az udvarába s ha valaki súgva megkérdezte tőle ilyenkor, hogy ki legyen a jövevény, rendesen azt felelte rá: — Hát nem ismeritek? Egyik barátom a ki különben hülye, kreten . . . — Mikor pedig elkövetkezett a zárás ideje Moréas és udvara felkerekedtek és eltántorogtak a középponti vásárcsarnok irányába, a legközelebbi csapszékbe — utókurára... Eközben megvirradt és Mó- réas az első villamos-kocsival hazament rideg, gondozatlan legénylakásába. Költeményeit se odahaza irta, hanem találomra valahol az utcán. Ám azért nemcsak léhütő, ledérélető bohémek jártak a társaságba, hanem megfordultak ott vérbeli irók s a többek közt Charles Mauras, a monarkis- ták vezére, a ki annyira szerette, hogy megbocsátotta neki idegen származását is. Másik érdekes látogatója volt a hires kávéháznak: Emil Faguet, az akadémikus, a nagyszorgalmu, sokoldalú tudós iró. Sokat évődtek vele barátai pongyolasága miatt, a mi nemcsak ruházatában nyilvánult meg, hanem Írásaiban is ; no de megbocsátható az olyan tudósnak, a kinek örökké gondolatoktól izzó az agya. A Quartier Latin bohémjei tehát uj tanyát keresnek. Különben ez a nevezetes diáknegyed, a melyet ez idő szerint Painlevé, a kitűnő matematikus képvisel a kamarában, képviselőválasztásra készül és alighanem Jane Richepin neve kerül ki győztesen az urnából, A nagy iró és költő kész vállalni a mandátumot, de kijelentette, hogy Lamartine példájára ő is a kakasülőn foglal helyet, hogy ezáltal is jelezze azt, hogy a „pártok fölé emelkedik“. Borok palaczkozása. A jobb értékesítési módokat keresve, mindig akad pinczegazda, aki a palaczkokban való értékesítés gondolatával foglalkozik. Gyakran megtörténik, hogy egyik-másik pinczegazda meg is indítja a palaczkborüzletet, még mielőtt alapos számítások alapján előbb papíron meggyőződött volna vállalkozásának czélszerüségéről. Aki a lepalaczkozás körülményeivel és a vele járó költségekkel, továbbá a palaczkbor értékesítésének kérdésével nem eléggé ismerős, könnyen engedi magát féirevezettetni egyedül annak a körülménynek ismerete által, hogy ugyanazon bort literenként átlag 40—50 fillérrel magasabb áron vásárolják palaczkokban, mint hordókban. Önként értetődik, hogy az az értékesítési ártöbblet még egyáltalában nem jelent ugyanilyen arányú jobb értékesítést, mert amig a bor a lepalaczkozás révén ezt az egységárat eléri, a pinczegazdaságot éppen a lepalaczkozás költségei révén jelentékeny kiadások terhelik. A leglényegesebb kérdés tehát az, hogy a lepalaczkozás költsége milyen arányban áll a bornak palaczkban való értékesítésénél elérhető ártöbblettel. A lepalaczkozás költségeinek kiszámításánál tekintetbe kell vennünk a lepalaczkozásnál és a palaczkokban való for- galombahozatalnál felhasznált összes anyagok értékét, a használt eszközök és gépek amortizá- czióját, valamint a borveszteséget és a munkaköltségeket. Normális körülmények között ezek a költségek a következőképen alakulnak: fillér Palaczkvételár: 1000 darab 135 korona korona. Egy palaczkra esik — — 13.50 Az üres palaczkok kirakása, fuvarja és a raktárba helyezése 1000 darabonként 3 korona — — — — — — —.30 Palaczkmosás és töltés munkaköltségéből 3.— Dugó 1000 darabja 9 korona — — — —.90
