Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-03-05 / 5. szám
6 Kupak 1000 darab 6.61 korona — — —.66 Czimke 1000 darab 6 korona, nyakszalag 1000 darab 1.20 korona, csomagolópapír 1000 darab 3.50 korona, összesen 10.50 korona. Egy palaczkra esik — — — 1.05 Szalmatok 1000 darabonként 10.20 kor. 1.20 Dugaszolás, kupakolás, czimkézés, tokba csomagolás 1000 darabonként 14 kor. 1.40 Palaczkállványok, dugaszoló, kupakoló, paIaczkmosó amortizácziója és javításából 2.— Palaczktörés átlag 3°/o, 1000 darabnál 30 palaczk á 13.50 fillér = 4.05 korona 0.40 Borveszteség átlag 2%, ami 1000 palaczk bornál kb. 20 liter á 80 fillér = 16 kor. 1.60 Egy palaczkra esik összesen 26.03 E számításnál föltételeztük, hogy közönséges asztali borról van szó, amelynek lepalaczkozá- sához az anyagokból sem szoktuk használni az elsőrendű minőséget. Föltételeztük továbbá, hogy a lepalaczkozást jól begyakorlott munkások végzik s a munkások napibére átlag 3 korona. Föltételeztük azt is, hogy nemcsak az anyag- beszerzések, hanem általában az egész lepalacz- kozási üzlet nagyban történik. Szóval a legkedvezőbb körülményeket vettük számításba, önként értetődik, hogy aki a lepalaczkozást először kezdi bevezetni s nem rendelkezik kellően begyakorlott munkásokkal, továbbá aki nem dolgozik nagyban vagy értékesebb borokat palacz- koztat, az a fenti palaczkozási költségszámítást nem veheti alapul költségvetésében, hanem a viszonyok szerint aránylag nagyobb lepalaczko- zási költséggel kell számolnia. Ha nem közönséges asztali bort, hanem értékesebb pecsenyebort palaczkozunk le, a számítás mindjárt máskép alakul. A jobbminőségü pecsenyeborokat ugyanis 0.75 literes rajnai pa- laczkokban szokták forgalomba hozni s lepa- laczkozásukhoz jobbminőségü parafadugókat használnak. A 0.75 literes rajnai palaczk ára 1000 darabonként 155 K., ebből egy palaczkra esik 15.50 fillér; a dugó 1000 darabja 22 K., ebből egy palaczkra esik 2.20 fillér; a 2<>/o borveszteség = 20 liter, á 2 K. = 40 K., ebből egy palaczkra esik 4 fillér. Már e három tétel is a fentebbi számításban közölt tételekkel szemben 5.70 fill., kereken 6 fillér többletet mutat, vagyis az utóbbi esetben a lepalaczkozási költségből egy palaczkra körülbelül 32 fillér esik s ezek szerint az értékesebb s rajnai palaczkokban forgalomba hozott borok lepalaczkozási költségét palaczkonként átlag 30— 32 fillérrel szoktuk számítani. Ä lepalaczkozási költségeket jelentékenyen emelheti az a körülmény, hogy gyakorlatlan, kezdő munkásokkal dolgozunk, amikor a nagyobb mértékű anyagpazarlás elkerülhetetlen s kivált a palaczktörés és a borveszteség igen jelentékeny összegre rúghat főleg az esetben, ha értékesebb borokkal dolgozunk. R lepalaczkozást megdrágíthatja a szükséges anyagoknak különleges minőségben való alkalmazása is. Ämig pl. a közönséges, fehér alapon egy színben nyomott czimkék 1000-ként átlag 6 koronába kerülnek, addig a színes kivitelű fényképes, vagy czimeres czimkék ára 1000 darabonként 20—30 K., vagy ennél több is lehet. Ily czimkék használata tehát a lepalaczkozás költségét palaczkonként 2—3 fillérrel emeli. R borok palaczkokban való értékesítésénél a lepalaczkozási költségek számításba vétele mellett még a borok minőségét és másrészt az értékesítési viszonyok kérdését is minden esetben mérlegelnünk kell. »B. L.« VENDÉGLŐSÜK LÄPJA A poháröblitő dézsaviz ellen. Ä fővárosban is divatos még az a borzasztó szokás, hogy vendéglőben, kávéházban a használt poharakat egy-egy nagyobb dézsában vagy medencében mossák tisztára. A pohár, amikor letörlik, való- i ban ragyog is az ilyen fosztogatás után, de ez a ragyogás csak fölszínes, nincs köszönet benne. Ha néhány poharat megmosták az álló vízben, a viz piszkos lesz és ilyformán számtalan bacillus rakodhatik le a pohárra. Persze, a jobb kávéházakban és vendéglőkben másképp végzik az edények tisztogatását, de azért Budapesten is és főkép a vidéken még általános szokás a dézsában való pohár- és üvegmosás. Most azután figyelemreméltó javaslatot terjesztett föl a belügyminiszterhez A c z é 1 Sándor dr. vidéki orvos. Indítványában, amelynek a tartalma az, hogy a belügyminiszter tiltsa meg az ilyen dézsák használását, kifejti, hogy az ilyen dézsák vize hihetetlen mértékben terjeszti a betegséget. A javaslatot tevő doktor hiszi, hogy indítványának elfogadásával nagy mértékben csökkenteni lehetne a tüdőbetegek számát. Mivel azonban ezt a javaslatot bajos volna megvalósítani olyan helyeken, ahol vízvezeték híján kevés viz ált rendelkezésre, ezért az orvos egy külön pohármosó készüléket is szerkesztett, amely nagyon kevés vizet igényel s a melynek kiválóságáról a szakkörök a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. Az orvos találmánya esetleges jövedelmét a közegészségügynek szánta, javaslata egyébként konkrét ajánlatot is tartalmaz egy fölállítandó tüdőbeteg-szanatórium fölálitására, a melyben csak szegénysorsu betegek kapnának teljesen ingyenes gyógyítást. Társas reggelik. Márczius 6-ikán: K i 11 n e r Mihály éttermében (VII., Rákóczi-ut 58., »Metropol«-szálloda). Márczius 15-ikén: Wagner Vilmos éttermében (VI., Andrássy-ut 40.). Márczius 20-ikán: Fejér Gyula éttermében »Continentál«-szálloda (V., Nádor-utcza). Márczius 27-ikén: Kamarás Mihálynál (VIII., Köztemető-ut). Április 3-án: Neiger Jakabnál (VI., Teréz- körut 4.). Április 10-ikén: Nagypéntek szent ünnepén nem tartatik reggeli. Április 17-ikén: Kittner János éttermében (VII., Erzsébet-körut 13.). Április 24-ikén: Potzmann Mátyás éttermében (VIII., Üllői-ut 6.). „Jó barátok“ összejövetelei: Márczius 4-én Eberhárdt Gábor vendéglőjében, VIII., Práter-utcza 63. szám. Márczius 11-én Bock Ferencz vendéglőjében, i Rákóczi-ut (Debreczen-szálloda). Márczius 18-án Horváth István vendéglőjében, IX., Vámház-tér 10. Márczius 25-én G s u t i Zoltán vendéglőjében, IX., Mester-u. 47. Április 1-én Loóska György vendéglőjében, VIII., Baross-utcza 119. Április 8-án Kerekes Pál vendéglőjében, IX., Mester-utcza 61. _ Április 15-én Pa ezer János vendéglőjében, VIII., Népszinház-utcza 30. Április 22-én Bakó István vendéglőjében, X., Asztalos Sándor-utcza 14. Április 22-én Hrabovszky György vendéglőjében, VI., Hajós-utcza 27. 1914 márczius 5. A „Főherczegi halászati Központ“ (Apa- tin) mai számunkban közölt hirdetését ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs. és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet : IV., Türr István-utcza 7. Telefon 11—48). KÜLÖNFÉLÉK. A mi bálunk. A folyó hó 11-ikén a fővárosi „Vigadó“ összes termeiben tartandó ipartársulali zártkörű táncvigalmunk iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik. A bálanyai tisztet, mint már előzőleg említettük Glück E. Já- nosné úrnő vállalta el, ki szeretetreméltó figyelemmel és nagy érdeklődéssel buzgólkodik a rendező-bizottsággal együtt a bál minél fényesebb sikere érdekében. Az érdeklődőket felhívjuk, hogy jegyeiket mielőbb váltsák meg Kittner Mihály urnái, a rendező-bizottság elnökénél („Metropol“ szálloda). Egyúttal tudatjuk, hogy a táncvigalom legérdekesebb része a táncfüzér lesz, melyet a bálanya tiszteletére a koszorús lánykák, fiatal levente vőfélyeikkel lejtenek. E hódoló tánc pont 10 órakor kezdődik, tehát ennek megszemlélésére tanácsos, hogy a báli közönség idejekorán megjelenjék. Wilburger Károly buzgó pénztáros a szebbnél-szebb koszorús lányokat a következő rózsafüzérből fonta össze: Zimmer Mariska, Kedvessy Lusika, Holndonner Ilona, Schmidt Etelka és Elzuska, Szeleczky Irénke és Elluska, Horváth Erzsiké és Vikiké, Horváth Gizuska, Wippner Ilona, Schamál Emma, Neer Elluska, Gráf Ilonka, Jáhn Irénke és Jajczay Etelka. Malosik Antal alapítványa. Ipartársulatunk iroda helyiségében az utóbbi napokban osztották ki Malosik Antal örökös diszelnökünknek az elaggott és tönkrement vendéglősök segélyezésére nyújtott alapítványának kamatait 480 koronát. Ez összegből a jelentkezők 20, 30 és 40 koronás segélyben részesültek. Malosik Antal jótékonysága sok szegény, vendéglős ínségén segi- I tett. Áldja meg érte az Isten! Sztanoj Miklós meghalt. S z t a n o j Miklós volt kávéháztulajdonos, országos nyugdijegyesületünk igazgatósági tagja a nagy billiárdmüvész múlt hónap 27-ikén reggel négy óra tájban ötvennyolc éves korában meghalt, aki a karambolsportot olyan fokra fejlesztette minálunk, hogy a külfölddel szemben is kiállja a próbát, ő maga pedig olyan rekordokat teremtett, hogy aligha akad egyhamar olyan mester, aki azokat meg- döntse. Sztanoj fiatal korában jegyzősegéd volt Tolnában, onnan Budapestre jött és beállott pinezérnek. A »Fiume« kávéház megnyitásakor, ott, mint főpinezér működött, később pedig kivándorolt Párisba s ott tanulta el a dákómü- vészetet is. Sokáig bolyongott külső országokban. Párison kívül bejárta Angol-, Német- és COGNAC CZDBA-DUROZIER & CIE FRANCZIA COGNAC-GVÁR PROIMTOR. ■■■ Alapittatott 1884. »■
