Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-03-05 / 5. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1914. márczius 5. NAGY IGNACZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest, VII., Károly-körut 9, Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelszerelés! czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szűrőkészülékek, boros palaczkok, parafaguda- szok, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók, erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Saját palaczkkupak gyár Nagy és Watzke = Pinggau. = R magyar farsang, Irta : Novak Gyula. Elmúlt az uj esztendő s vele együtt a farsang pár vasárnapja is. Külsőleg szépek voltak e vasárnapok, mert a természet megadta hozzá az idén a csillogó gyémántot, fehér pompát. A fagyos utakon siklott a szán s csengett a csengettyű az eléje fogott tüzes paripák oldalán. A városokban és falvakban világosabbak, ragyogóbbak lettek a vendéglők termei s ráhúzta a czigány a régi szép, á szivek húrjain játszó magyar nótákat. Mindenütt vigasság, czi- gányzene, katonabanda, muzsika a fülekben, muzsika a szivekben s muzsika a szemekben. A fülemet mindenütt magyar szó üti meg, csupa magyar ember, finom magyar leány körülöttem — és Istenem — csak magyar tánczot alig látok. Mélabus magyar dal lágy akkordjai mellett visszaszáll képzeletem a múltba s végigvonulnak előttem őseink régi szokásai. A farsang régesrégi pogány időnek a hagyománya, amikor azonban nem a tél közepén, hanem a tavasz kezdetén szenteltek a vidámságnak rövidebb, vagy hosszabb időszakot, amikor a természet újjászületését, a füvek zöld bársonyába öltözött földet s a virágok első nyílását is ünnepelték. A rómaiak Bacchus-ünnepei- ket nyilvános tivornyákkal s erkölcsi érzéket sértő tánczokkal tartották. E farsangi szokás átvonult a későbbi keresztyén világ farsangjaiba is és ez is az egyik oka volt annak, hogy Telesphorus római pápa mindjárt a farsang utánra negyven napos szigorú böjtöt rendelt, hogy ez alatt az idő alatt az emberek vezekeljenek elkövetett dorbézolásaikért. A keresztyén szellem erkölcsi nemességének hatása alatt azonban lassanként eltűntek a régi farsang durvaságai és helyet adtak a szelidebb mulatságoknak, melyeken az ifjú szivek közt a szent házasságnak kötelékei bogoztattak össze. A régi magyarok farsangjairól is vannak hiányos följegyzéseink. A népvándorlás idején Ók is a tavaszi hónapokban, Azóta vad rengetegeinek évezredes erdőib.-n tartották meg farsangi mulatságaikat. Külön a férfiak és külön a nők. A férfiak kuma ivása s cziteraszerü muzsikaszó mellett, máglyatüzek felcsapódó lángjainál járták a szilaj fegyvertánczot. Kivont kardok csillogása világított be a csillagok fénye közé az éjszakába s dübörgőit az ős föld erős, dobogó lépteik alatt. A vándorló magyarok rendesen a tavaszi farsang után indultak uj, hóditó hadjárataikra s azért volt mulatságaiknak vad, harcias színezete. És mig a férfiak a fegyvertáncot járták, a nők — ifjú asszonyok és leányok a hold- és csillagsugaras éjszakában a csobogó ezüstös pataktól meghasitott, lombko- szoruzta rejtelmes völgyek mélyébe vonultak s ott csendült meg ajkaikon a nekünk ismeretlen, de bizonyára gyönyörűséges ősmagyar nóta dallama, s kezet kézbe téve, kört alkotva, járták bizonyára a hadak istenének, a nagy Hadúrnak is tetsző ko- szorutáncot, elődjét a későbbi körmagyarnak, mindaddig, mig le nem hullott a hajnali harmat, meg nem harsantak az ébresztő harci kürtök s fel nem hangzott az oltárok áldozattüzei mellett a táltosoknak a felkelő napot üdvözlő éneke. Az ősmagyarok mulatságainak vadsága bizony átöröklődött a későbbi kor magyarjá nak dóridéiba is, valamint az ősmagyarjaink tavaszi mulatságainak kedves költészetét megtalál uk a későbbi századok igaz, magyar hölgyeinek — most már természetesen férfiak társaságában való — bűbájos vigadozásaiban is. Mai farsangjainak legvonzóbb táncmulatságai a bálok. Régi dicsőségünk krónikáiban olvasunk a Mátyás király budai palotájában tartott táncmulatságokról, melyek rendesen harcjátékokkal voltak egybekötve. A har^átékok diadalmas leventéi itt nyerték el küzdelmeik jutalmaként feleségül az ország legszebb főúri leányait. A harcok, véres küzdelmek s nemzeti nagy gyászok idejében nem volt többé díridó a budai királyi várban és nem tartottak udvari bálokat főnemeseink sem. Háromszáz esztendeig nem volt királyi udvartartása s igy udvari bálja sem a magyarnak, mígnem Mária Terézia királynénk Pozsonyban újból meg nem nyitotta az udvari bálok sorozatát, melyre hivatalos volt ifjú- és leánys2regével az országnak főnemes világa. Ezek a bálok természetesen az udvari élet szigorú illemszabályai szerint folytak le, de a királyasszony gyönyörködtetésére eljárták, a palotást, cseketáncot, gombostű-táncot, varga-táncot. Hol vannak már ezek a táncok? Még a nevükre sem emlékszik a mai bálozó magyar. Pedig ma már évenk'nt vannak a budai királyi palotában udvari bálok. Főuraink is egymást felváltva adják ragyogó palotáikban a fényescbbnél-fénye- sebb tánczmulatságokat. A nagy, nyilvános tánczhelyiségekben pedig se vége, se hossza immár a fővárosban a gazdagságban tündöklő báloknak, melyek alka'má- ból csak a hölgyek ruháira elköltenek százezreket, sőt milliókat. De vájjon ezeknek a budapesti báloknak fénye, ragyogása dhvt-e jótékonyérzéseket, magyar érzést keltve a vidékre, a vidék magyarjainak falvaiba? Nem, ezt senki sem mondhatja * A régi, hires vidéki városi bálok is sokat vesztettek immár eredeti, kedvesen kedélyes és magyar jellegükből. Hol vannak a régi megyei bálok, melyeken a régi vármegye előkelősége találkozott? Ahol, mig az öregek a muzsikaszó mellett elmerengtek, eldiskurálgat- tak, addig a fiatalok ott a tánczterenv ben az igaz, tiszta szerelemnek arany szálaiból szövögették össze egy boldog házas- életnek szent és kedves kötelékeit. Hol vannak? Keressük. Nincsenek már többé. Ma már a legtöbb vidéki bál egyszerű utánzata a főváros nemzetközi farsangi mulatságainak, amelyen még a világ legszebb táncát, a csárdást sem tudják eljárni. A tiroliak, horvátok, lengyelek, németek és oláhok, általában a többi népek megtartották s híven ragaszkodnak nemzeti szokásaikhoz, ők tudják, hogy nemcsak nyelvében él a nemzet, hanem nemzeti hagyományaiban, ezek között táncában is. Csak a magyar lesz hűtlen ősi szokásaihoz s megfeledkezik ama igazságról, hogy a nemzeti jellem, a nemzeti erő összpontosítása. Mert ha 'levetjük a nemzeti ruhát, elhagyjuk a nemzeti táncot, akkor nem zeti önállóságunkat bocsátjuk áruba. Hogy pedig ez létre ne jöhessen, tanuljunk a többi népektől s ragaszkodjunk őseink szokásaihoz, mert máskép »mint oldott kéve, széthull nemzetünk«! C S R R M 0 K. Rz én fajom. Irta Jakab Ödön. Gondolkozom, fontolgatom: Furcsa nép ez az én fajom ! Nem is lusta, elég ép is. S oly nehézkes, lassú mégis! Ifjúsága későn érik. Soká nyújtja gyermekségit. Zsenge ésszel, törpe korral Nagy dolgokat ő nem forral. Jól kinőtt a bajusza rég, Mikor komoly pályára lép. Sok más ifjú annyi évvel, Dicsekszik már hires névvel. így van ez, de mégse féltem Semmit az én magyar népem, Ha nehézkes, bizonyára Oka is fog lenni rája. A kit nagyra hitt a végzet, A ki messzi küldetést vett: Vágya bármi forrón bujtja, Hosszasabban készül útra. Csiripelő verébnépség Könnyen hagyja el a fészkét: Alig hogy mozdulni készül S máris a fák tetején ül. De a sas csak lomhán kél fel, Nagy, nehézkes vergődéssel. Lassan indul, mintha gyenge, Béna, törött szárnya lenne. Hanem aztán nemsokára Már a felhők útját járja. Nyugalommal, büszkén nézve A végtelen messzeségbe. S ha egyszer a magasba ért, Minek búsulna ott azért, Hogy az a sok kis veréb lenn Serényebb a repülésben ? Vendéglőkben, kávéházakban, éttermekben rendkívüli kedvességnek örvend a paptamási Lythia gyógyvíz! Vizelethajtó és hugysavoldó! Vesebajoknál nélkülözhetetlen ! Főraktár: Brázay Kálmán czégnél, V Budapest, Vili., Baross-utcza 43. *
