Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-02-20 / 4. szám
1914. február 20, VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 a kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhólyagbajok- nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvator forrás-Vállalat, Budapest, V. RudolPrakpart 8. telt uraim, hogy egy gyakorlati tanácsot adjak önöknek. (Halljuk!) Érintve lett itt az a kérdés, hogy mily mostoha sors, hogy éppen ez az ipar részesül ily eljárásban, a mely 220.000,000 korona fogyasztási adóval gyarapítja az államkincstárt. Hát, tisztelt uraim, az elmúlt évben az általános gazdasági válságon tulmenőleg is két élesen megjelölhető, valóságos gazdasági nyomorúságot jelentő csapás érte ezt az ipart. Az én tanácsom, tisztelt uraim, az, hogy miután itt mindenkire nézve azt lehet kimutatni, hogy az ő kereseti viszonyai visszafejlődtek, azért, mert egyrészt a kávéházaknak jogtalan kon- kurrencziája az ő üzletkörének forgalmát csökkentette, másrészt, mert ez az üzletnyitás a pálinkamérőkhöz vezeti át vevőinek jelentékeny részét, amint ma hallottuk, ezért azt tanácsolom önöknek, tisztelt uraim, hogy az idei adóbevallási ivén nyomatékosan tüntessék fel azt, hogy az Önök kereseti viszonyai azért csökkentek, mert a szabályrendelet ezt és ezt a jogot egyrészről a kávésoknak, másrészről a pálinkamérőknek megadták. (Helyeslés, taps.) Ne értsenek engefri félre. Nem csábitom önöket arra, hogy kevesebb adóalapot jelöljenek meg, mint amennyi valóban fennáll és sajnos, nagyon jól tudom, hogy az adó alapja minden polgárnak, de különösen minden egyes vendéglősnek az idei jLvben tetemesen visszament. De igenis, ha ezt Önök érzik, hogy visszament és önök itt eklatánsán fel lettek erről világosítva, hogy az Önök kereseti képessége azért ment visz- sza, mert a hatóságok így gondoskodtak Önökről és a felszabadult konkurrenczia igy elnyelte az Önök kereseti lehetőségeit, akkor jelentsék ki, tüntessék fel az adóiven, hogy nem kerestünk annyit, sokkal kevesebbet kerestünk azért, mert a kávéházak és a pálinkamérők szedik el az önök kereseti lehetőségét. És ha száz, meg ezer ilyen lesz és ha ez mint egy tömeges eljárás a hatóság kezébe kerül, akkor az a hatóság, amelynek döntenie kell az önök jövője fölött, nemcsak a szimpátia, nemcsak a szeszély kérés alapján, hanem az államérdek alapján is Önöknek fog igazat adni. Ajánlom, méltóz- tassék a határozati javaslatot elfogadni. (Éljenzés és taps.) Gundel Károly beszéde. Tisztelt Uraim! Az együttérzést, amit közös nagy bajunkban dokumentáltak azzal, hogy szivesek voltak ide eljönni és ennek beszédeikben is kifejezést adtak, koronázzuk meg azzal, hogy a határozati javaslatot, amelyet az ügyész ur előterjesztett, egyhangúlag, lelkesedéssel elfogadjuk. Ezt annál inkább kell tenni, mert csak akkor érhetünk czélt, ha úgy megyünk oda a polgármesterhez és az illetékes hatóságokhoz, mintha egy ember menne és ha az az egy ember úgy mehet oda, mint Budapest összes korcsmárosainak és vendéglőseinek képviselője. Mert ha az a három ur, aki itt egymás mellett ül a zöld asztal mellett, külön megy el és külön, háromszor adja elő a kérést, annak nem lehet oly hatása, mintha ezrek nevében megy egy, aki azoknak kívánságát és óhajtását tolmácsol a (Éljenzés.) Fcg aljuk össze, mielőtt szélmegyünk, hegy micsoda feladat vár reánk e gyűlés meg- b'zásából és mik azok a feladatok, amelyek azontúl reánk, iparunk jólétének emelése szempontjából várnak? A korcsmák nyitási órájának kérdésében, ha mint egy test megyünk az illetékes fórum elé, meg tudjuk győzni őket, mert oly érvek vannak a kezünkben, amelyeknek ellentmondani sem a polgármester, sem más nem tud. A legbiztosabb sikert merem önöknek Ígérni, tudva, hogy a hatóságban megvan a kellő jóindulat. A kávésokkal való küzdés kérdése sokkal komplikáltabb és nehezebb. Amikor a ezéhrendszer ideje volt Magyarországon, akkor valamely ipar engedélyezésének aczéh- be való felvétel volt az előieltétele. A czáhbe pedig nem vettek fel mást, mint szakképzett embert, aki a szakmáját tanulta. Amikor azután a szabadság utáni vágy erőt vett ai népek millióin és a korlátlan szabadság utáni vágyakozás érvényesülési teret szerzett magának a politika, sajtó, gyülekezési jog terén, a gazdasági életben is akart valamit produkálni és ennek eredménye az iparszabadság megteremtése, a ezéhrendszer eltörlése lett. Bizonyos, hogy az iparszabadság mindig az ipar bizonyos nekilendülését, fejlődését eredményezi, mert az iparszabadság első és közvetlen következménye a verseny kiélesitése. De az a nekilendü és nem egészséges! Az a fejlődés, ami ezután következik, beteg! Olyan, mint az ifjú, ak> hirtelen kezd nőni, végtagjai hosszúak lesznek, 'melle azonban beesett, teste gyenge, ellenálló képessége minimális. Amikor az iparszabadság életbelépett és mindenki szabadon űzhetett minden ipart, egy idő után rájöttek a hatóságok, a közvélemény és az iparosok is, hogy az iparszabadság, akármilyen szép és ragyogó oldalai is vannak, hátrányos sek tekintetben. A vendéglősök . is rájöttek erre. Mert igaz, hogy bizonyos fejlődés, nekilendülés az iparban konstatálható volt, de e fejlődés nem volt egészséges, mert nem lehetett, mert a túltengő konkurrencziának, tisztességtelen versenynek volt az eredménye és nem lehetett egészséges, mert csak a megélhetésért és létért folytatott küzdelemnek kétségbeesett erőlködése volt és mert végül minden fejlődés csak akkor lehet állandó j.l- legü és egészséges, ha a ma fennálló üzemek egészséges, természetes fejlődése. Igen tisztelt Uraim! Hogy az iparszabadságnak mily káros a hatása, belátták a hatóságok is, és a legtöbb ipart képesítéshez kötötték. Mi, vendéglősök és kávésok, vagyunk a mostohák és mellettünk oly iparágak ál anak, amelyeknek nevét is szégyenlem kimondani. Amikor az iparszabadságot megnyirbálták és képesítéshez kötötték az ipart, a vendéglős és kávésipar szabadon maradt. Hogy mily káros volt ez, legjobban a kávésok példájából látjuk. Mert higyjük meg, a mi ellenfeleinknek, a kávésoknak a helyzete sem rózsás. Amíg í normális volt a kávéházak száma, a kávésok nyugodt megélhetést élveztek, békés jó’étben éltek. Később lelketlen spekulánsok újabb, fényesebb kávéházakat csináltak és az eredményt látjuk: ma kevés kávéház van czéhbeli kávés kezén, a legtöbb valamely berendező vállalat, bank, vagy szövetkezet tulejiona és ugyebár azt a névleges tulajdonost, a kávéház tényleges vezetője, hónapról-hónapra, hétről-hétre változtathatja, azután valami mesterséges módon felhajt a a forgalm _t, leszállítja az árakat s ha azután bizonyos üzleti forgalmat tud kimulalni, uj á doza ot tud becsapni. Egy-két vakmerő vállalkozónak sikerült a koczkázatos üzlet és meggazdagodott, de sem a kávésok tömegének, sem az alkalmazottaknak, sem a berendező vállalatoknak, sem rokonszerveknek haszna a nagy fejlődésből nem volt. A közönségnek pedig, amelynek szempont ából első pillanatban talán üdvösnek tetszik, ez a nagy feledés, mert fényes helyiségben él és egyik kávéház a másik nyakán van, mindegyik többet igyekszik nyújtaná A leggyalázatosabb, a legrosszabb és leggonoszabb következménye e túlhajtott versenynek, hogy ma már nincs családi élet! Az az osztály, amely a nemzetnek gerincze kell, hogy legyen, a polgári osztály, ma kávéházi életet él, a szó legszorosabb értelmében. Hogy ennek mily hatása van a jövő generáczió felnövekedésében, mennyire megnöveltednek a lakás iránti igények, hogy a kávéházba járó családnak mennyivel több kell ruhára, czipőre, flanczra, j mint a gondos háziasszonynak, aki teljesiti otthon kötelességeit, ezt ma talán nem érezzük annyira, mint érezzük majd, ha ez a generáczió, amely ma családanya nélküli otthonban felnövekedik, felnő és az lesz a magyar nemzet gerincze. (Lelkes éljenzés) Igen tisztelt Uraim! Ugyebár belátják egy szívvel, lélekkel, hegy ezt a mi iparunkat éppen úgy képesítéshez kell kötni, mint sok mást. Be kell, hegy lássa a hatóság is, hogy ennek a túltengő versenynek, a tisztességtelen konkurrencziáia vezető versengésnek igazán semmi haszna sem a közönség, sem az iparosok szempontjából nincs. Ma vendéglő minden moziban, bankházban, áruházban, kávéházban, m'nden fürdőben van Hit minek csinálunk mi akkor szakiskolát? Minek nevelünk pinezéreket, szakácsokat? Minek hozunk fel segédszemélyzetet a vidékről? Minek igyekszünk magunkat művelni, nevelni, minek akarjuk mi az ipar nivóját emelni, rránek akarunk ennek az iparnak tekintélyt szerezni akkor, amikor ez az ipar mindenkinek Csáky-szalmája? (Taps.) Igen t sztelt uraim.! Rövid akarok lenni, hisz am't elmondok, mindenkinek lelkében él, azzal mindenki tisztában van. Én csak arra akarom kérni Önöket, bizzák meg a három ipartársulat elnökségét azzal, hogy a mai határozati javaslatot egy kisebb küldötiségge!, mondjuk minden ipartársulatból kiküldendő hárem-három taggal vigyük fel a polgármester úrhoz, miért ő oly kívánságát nyilvánítóba, hogy nagyobb tömeget fogadni nem képes helyiség hiányában, az urakat pedig a városháza udvarán nem akarja megváratni, hogy kisebb küldöttség vigye fel hozzá a kérésünket és azt úgy veszi, mintha Budapest összes vendég- lőssége menne hozzá. Bízzuk meg ezzel az elnökséget és kérem, hogy ahogy ma eljöttek áz első hivó szóra, jöjjenek el mindig, akár egyik ipartársulat, akár a másik kötelékébe tartozunk. Jöjjünk el mindig mint egy ember és bizonyos, hogy minden törekvésünket diadalra tudjuk vinni. (Hosszas és le kés taps.) A küldöttség. A nagygyűlés határozata folytán az ipartársulatok küldöttsége f. évi február hó 12-én, illetve 14-én tisztelgett dr. Bárczy István polgármesternél, dr. Bódy Tivadar a’pol- gármesternél és dr. Vita Emil tanácsnoknál. A polgármesternél történt fogadáson Komm er Ferencz alelnök a következő beszédet mondotta: »Nagyságos Polgármester Ur! A budapesti vendéglősök és korcsmárosok valamennyi érdekképviseletének együttes megbízásából jelenünk meg Polgármester ur előtt! 3COO vendéglős és korcsmáros exisztencz'ájának becsületes önvédelmi harczában mintegy utolsó segélykiállást küld minket, h. gj Polgármester ur figyelmét és jóakaratát halálos bajaira reá tereljük. A vendéglős és korcsmáios ipar a végső pusztulás lejtőjére került!
