Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-02-20 / 4. szám
1914. február 20. VENDÉGLŐSÖK LflPjÄ 3 BORHEGYI F. borkereskedő Budapest, V., Gizella-tér 4. (Saját ház) Pinczék: Budafokon és V. kerület, Gizella-tér 4.. szám alatt. Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognacot és likőröket gyári árakon. Belföldi borait az első hírneves bortermelőktől a legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan icljesittetnek. két fizetnek, mint a pálinkamérők. A vendéglősök munkájából az államnak évenként 220 milliónál több bevétele van. Hát akkor, mikor ez igy van, szabad a vendéglősöket még károsítani is? Szabad másoknak anyagi előnyöket biztosítani a vendéglősök kárára? Ugye nem? És mégis igy történt. De ennek a vendéglősök is az okai. Mikor a városi bizottsági tagokat kell választani, akkor vagy nem törődnek a választással, vagy akárkire leadják a szavazatokat és csak később bánják meg. De remélem, eljön az ideje annak is, mikor a vendéglősök is kiveszik részüket a törvényhatósági bizottsági tagok választásából. Ä vendéglősök nem kérnek most semmiféle kedvezményt, semmiféle különleges jogot, hanem jogegyenlőséget követelnek a maguk számára is. Követelik, hogy a fennálló törvényeket és szabályokat tartsák tiszteletben a hatóságok a vendéglősökkel szemben is és biztosítsák ipari jogukat. Terjesszék ki a reggel 5 órai üzletnyitást a vendéglőkre is. Helyeslő zugás, ímeg-megujuló éljen és taps- orkán kisérte a vendéglős ügyek régi kitűnő harczosa beszédét, akit szavai végeztével minden oldalról lelkesen köszöntöttek. Kuncze Ödön, a budai ipartársulat elnöke az összetartás szükségességét és erejét hangoztatta. Schitter Vincze pedig arra hívta fel a vendéglősöket, hogy bojkot- tálják azokat a pálinkásokat, akik a nyitási idő tekintetében ily sok kellemetlenséget és kárt okoztak nekik. Roith György egész feleslegesen unalmas beszédével szintén ösz- szetartásra hívta fel a jelenlevőket. Dr. Nagy Sándor állott ezután szólásra és lelkes beszéd kíséretében a következő határozati javaslatot terjesztette elő: »A budapesti vendéglősöknek 1914. február 10-én a Vigadóban tartott nagygyűlése megállapítja, hogy a vendéglős-ipar a legsúlyosabb gazdasági helyzetbe került, főleg azáltal, hogy a kávéházakban melléküzlet- kénta teljes vendéglős ipari jogosítványokat gyakorolják; e válság, amelynek pusztítása és e pusztítás növekedése a kávéházak üzletkörének terjeszkedése arányában teljes bizonyossággal megállapítható, kétségbeejtően közel álló katasztrófával fenyeget. A nagygyűlés ez utolsó órában az illetékes hatóságokhoz, Budapest székesfőváros polgármesteréhez és a fővárosi tanácshoz a következő kérelemmel fordul: A vendéglős- és kávéipar gyakorlása tárgyában alkotandó uj szabályrendelet megfelelő rendelkezésekkel gondoskodjék arról, hogy a kávéházakban mást, mint a ma érvényben levő szabályrendeletben felsorolt ételnemüeket, semminemű körülmények között ne árusítsanak. Ez uj rendelet alkotásáig is az elöljáróságok megkerestessenek, hogy a jelen szabályrendelet szigorú végrehajtása iránt hivatalból gondoskodjanak és az iparkihágást elkövető kávésokat igazságos szigorral megbüntessék. Továbbá, minthogy az uj .üzletnyitási szabályrendelet a közönséget a pálinkamérőkhöz szoktatja, egyrészt közérdekből, másrészt méltányos ipari érdekből a szabályrendelet oly módosítását kérik, hogy az üzletnyitás vendéglősöknek és korcsmárosoknak té- len-nyáron 5 órakor engedtessék meg.« G u n d e 1 Károly ezután azt ajánlja, hogy a határozati javaslatot fogadják el és 3—3 tagú küldöttséggel menjenek el a polgármesterhez s igy adják tudomására a nagygyűlés határozatát. Ezután a régi czéhbeli rendszert és időt hasonlítja össze a mostanival. Akkor csak az kaphatott iparűzésre jogosítványt, aki iparát megtanulta. És az illető mint önálló boldogult is. Ma, amidőn a szabadság általánosítva van és azt még az iparokra, mint pl. a vendéglős-iparra is kiterjesztették, éppen csak úgy tanulja ki-ki szakmáját, ámde mikor az életbe lép és mint önálló akar boldogulni, akkor látja az illető, hogy milyen hiába tanult. Más a képesített és más a szabadipar. Miért neveljük mi a szakembereket, miért tartunk segédalkalmazottakat, ha »Csáy-szalmája« a mi iparunk? Oda következtet, hogy az ipart képesíteni kell. Képesítéshez kötés esetén a jelenlegihez hasonló nagy sérelmek nem fordulnának elő. A határozati javaslatot újból elfogadásra ajánlja. — A nagy készültséggel elmondott beszédet lelkesen megéljenezték a nagygyűlés tagjai. A nagygyűlés a határozati javaslatot, M o- h o s Ferencz hozzászólása után, egyhangúlag, nagy lelkesedéssel magáévá tette s egyben elhatározta, hogy azt küldöttségileg fogja eljuttatni dr. B á r c z y István polgármesterhez és a főváros tanácsához. Kommer Ferencz elnök ezután köszönetét mondva a megjelenteknek, a nagygyűlést berekesztette. Frenreisz István beszéde. »Amikor a ma délutáni ülésre — mondotta — a meghívót megkaptam, bizonyos Örömérzés fogott el, hogy a három ipartársulatot együtt látom, egy oly kellemes érzés, amely azt a reményt csepegtette belém, hogy talán sikerül ezáltal az utolsó órában iparunkat megmenteni a végveszélytől! Ezért a magam részéről, de, úgy gondolom, a nagygyűlés minden tagjának érzésével találkozom, midőn köszönetét mondok a három elnökségnek a mai ülés ösz- szehivásáért azzal az óhajtással, hogy együttműködésünket siker koronázza. Mélyen tisztelt Uraim! ügy vagyunk iparunkkal, mint az a vitézlő tábornok, aki azt a megbízatást kapja a főparancsnokságtól, hogy vonuljon előre nyugat felé csapatával és fogI laljon el ott városokat, falvakat és ebben j a munkában a főparancsnokság megígér a I tábornoknak minden támogatást. A tábornok elindul, beosztja csapatait, kiküldi az őrsöket, hogy fentartsák az összeköttetést a főcsapattal. Azonban a nagy hadakozásban, miközben sikereket ért el, nem tartotta fenn kellően az összeköttetést a fősereggel és igy ereje szétforgácsolódott. Azokon a területeken, amelyeken keresztül kellett vonulnia, ahol neki előzőleg szerződései voltak, a semlegességet nem tartották be, sőt ellenkezőleg, először nekitámadtak, később a fő- parancsnoknál intrikákkal dolgoztak ellene, úgy, hogy ő maga is kezdett kételkedni sikereiben. így állunk mi is iparunkkal. A fő-' város fejlődése megkívánta, hogy a vendéglősipar előre haladjon. Ez ezt meg is tette és pedig úgy, hogy ma megállja helyét bármely modern nyugati állammal szemben is. De egy hibát követtünk el: Addig, amig a fejlődésben, a modernizálásban hadakoztunk, megfeledkeztünk tagjainkról, engedtük őket szétforgácsolódni, sőt egymás ellen menni, mindig a vendéglősipar rovására. Közben a semleges államok, amelyekkel szerződést kötöttünk, a tisztelt kávés urak, kiknek szerződését az állam maga is láttamozta, nemhogy betartották volna szerződésüket, hanem ahelyett félrerugták a szabályrendeletet, a törvényt és mentek a mi tábornokainkhoz, azokhoz, akikben mindig bíztunk és ezeknél áskálódtak ellenünk, mondván, hogy »a vendéglősök lejárták magukat, a vendéglősök a közönségnek nem kellenek! Itt vagyunk mi, modern emberek és a kávéházban megtalál a vendég mindent!« Kicsi hijja, hogy azokat a vezetőket, akikben bíztunk ... értve alatta a törvényhatóságot és a magas kormányt, félre nem vezették! Most úgy állunk, hogy talán a legutolsó órában ébredt fel a vendéglősség, és ha fel nem ébred, eltipornak bennünket, kenyerünket veszik ki a szánkból. A kávésok úgy kezdték a hadjáratot ellenünk, hogy mivel :a szabályrendelet megengedte nekik, hogy hideg és meleg hentesárukat áruljanak, vérszemet kaptak és spricczereket kezdtek adni a meleg hentesárukhoz. Már pedig ezt nem engedte meg nekik senki, és ez a mai napig sincs megengedve. Ez ellen van törvényünk, amely megvéd bennünket. Az állami italmérési jövedékről szóló 1889: XXVI. t.-cz. 6. §-a megtiltja a kávéházakban a korlátlan italkimérést. Itt tehát határozottan törvény- ellenes munkát végeztek és nem respektálták a törvényt. Persze, a vendéglősök annyira szét voltak forgácsolva, hogy nem tettek ez ellen semmit sem. Mindegyik ipartársulat megtette ugyan a magáét, de siket fülekre talált. Meghallgattak ugyan bennünket, mondták, hogy illetékes helyen pártolólag előterjesztik kéréseinket, de nem tettek semmit! A ELNÖK: W1NDISCH-GRAETZ LAJOS HERCZEG. Gyógyaszu, szamorodni és asztali borai felülmúlhatatlanok. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra ingyen küld. Központi iroda : Budapest, VI. kér., Teréz-körut 25. sz.
