Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-01-20 / 2. szám
délyezése és meghonosítása tárgyában a kereskedelemügyi miniszterhez intézett előterjesztése képezi iparunkra nézve. Szerencsénkre ez a szándék csak törvényhozási utón lenne keresztülvihető, mert az ipartörvény 10-ik §-a az engedélyhez kötött iparágakat taxatíve állapítja meg s a kormányhatóságnak nem ad felhatalmazást arra, hogy e lajstromot, úgy mint a képesítéshez és telepengedélyhez kötött iparágaknál, a felmerülő szükséghez képest ki- bővithesse. Az állami italmérési jövedékről szóló 1899. évi XXV. t. ez. 6-ik §-a szerint pedig korlátlan kimérési engedély kávéházra ki nem adható; és igy ezen uj tipusu iparág keletkezése csakis az idézett két törvényezikk módosításával volna lehetséges, ami ezt az ügyet, azt hisszük egyelőre elodázza. Ha pedig egykor ez is aktuális lesz, akkor azért kell majd síkra szállnunk, hogy ősi szerzett jogaink megtartása mellett az uj iparágnak nyújtandó kedvezményeket, úgymint a záróóra mentességet, saját iparunk számára is megszerezzük. Vagyis: ha lesz majd Café-Restaurant, akkor legyen Restaurant-Café is. Így házzá ezt magával az igazság. A vesztes felek még igy is rni leszünk, de legalább nem minden rekompenzátió nélkül. Gróf Tisza István b. u. é. k. Levelet hozott uj év reggelén a nagykőrösi posta, írja a »Nagykőrös és Vidéke«. Gyászkeretes a levél. Egyik oldalán ez áll: Magyar kir. miniszterelnök. A másik oldalán, ahol a 10 filléres bélyeg van a felső jobb sarokban, ez az irás olvasható: Bónis Gyula czigányprimás Nagykőrös. A boríték belsejében gyászkeretes névjegy, rajta: Gróf Tisza István, lennt a bal sarkon b. u. é. k. Igénytelen, csekély kis valami, mégis roppantul érdekes. Érdekes, mert jellemző, érdekes, mert korképet varázsol elénk a visz- szaemlékezés. Magyarázata e levélnek, ennek a névjegynek rövid. Mindössze ennyi: Bónis Gyula itteni czigányprimás karácsony másodnapjára levelet irt és küldött Buda várába Tisza István grófnak, névnapi üdvözlés volt benne és némi emlékeztető a régi jó időkre, amikor Bónis még nagyváradi czigány volt és muzsikája mellett vigadott Bihar vármegye úri társasága, köztük az öreg Kegyelmes ur (Tisza Kálmán) és a mostani Kegyelmes ur (Tisza István) gróf). Ezt az Istvánnapi megemlékezést köszöni meg Tisza István gróf, aki mellesleg Magyarország miniszterelnöke! \ Úri gavallér vonás. Mintha demokrata ize | is volna az eljárásnak. Mert mégis csak i van némi különbség a miniszterelnök és a | czigányprimás között. De a különbségét át- | hidalja az úri felfogás. Az ország gondjai közepette bizonnyal jól eshetett a mi miniszterelnökünknek — akitől tán azt az egyet még se lehet elvitatni, hogy magyar és magyar ur — mikor névnapján az egyszerű czigány üdvözlő sorait olvassa. És ezek a sorok oda ' hozták, íróasztalához szállították a negyed- , század előtti szebb idők némely részletét, emlékezetét. Mikor Dula Miklós bandája zengett 30 j év előtt Nagyváradon a Zöldfa és a \ Fekete Sas étkező termében, utána Hamza | Miklós, majd Pócsi Laczi és Bónis ‘ Gyula bandája következett! Pécsi Laczi és Bónis Gyula volt az »öreg : generális« kedvelt bandája. (Ahogy Tisza j Kálmánt akkortájt nevezték.) Nem egyszer j muzsikáltak a fiuk a főispánok, alispánok és a megyei urak házánál a fényes, az előkelő társaságok előtt, de kihívták a bandát többször Gesztre is, abba a typikus magyar nagyúri egyszerű kastélyba, melyben Tisza Kálmán volt a házi ur, Pista, Kálmán és Lajos urfiak a fiatal tánezos mulató gavallérok... Ezt a negyedszázad előtti emléket újította föl Tisza István grófnál Bónis Gyula, a mostani nagykőrösi primás névnapi üdvözlő levele, s ezt a figyelmet köszönte meg ennek az egyszerű embernek a hatalmas miniszterelnök — Tisza István gróf! Magyarázza, értelmezze ezt az eljárást kiki a maga felfogása, ízlése és lelki berendezése szerint... R hamis dalmát borok ügye Magyarországon. A dalmát borkereskedők egy év óta óriási mennyiségű hamis borral árasztják el Magyarországot és most a magyar hatóságo-- kat azzal vádolják, hogy az osztrák 1907. évi bortörvény intézkedéseit hatóságaink nem veszik figyelembe, — hanem amint azt mindenki természetesnek találja — a magyar 1908. évi XXVII. t.-cz. értelmében járnak el a nálunk forgalomba kerülő borok megítélésénél. Maguk a dalmátok is beismerték, hogy az úgynevezett törköly- vagy feltalálója után Petiot-bornak nevezett ital nagy mértékben készíttetett, holott ezt az osztrák törvény is határozottan tiltja. Ezeket a borokat 1912. deczembertől I kezdve nagy mértékben szállították Magyar- | országba és tekintettel az 1912. évi sava- ! nyu bortermésre, lágyabb borokra a bor- ! kereskedelemnek szüksége lévén olcsó áron I kínálták, aminek következménye az volt, ; hogy a magyar bor árát 10—20 ko- ronáig leszorították. Az óvatos magyar borkereskedők azonban csak hamar rájöttek arra, hogy a szállított borok hamisítottak, amennyiben a magyar vegyészek a szállítmányokat nem ritkán a magyar törvény értelmében kifogásolták. Borkereskedőink csakhamar felismerték a .! veszélyt és a földmüvelésügyii minisztérium I illetékes hatóságának figyelmét felhívták a | nagymértékű hamisított borokra, midőn a hivatalos lépések megtétettek és a budapesti állandó borvizsgáló-bizottság sok esetben konstatálta, hogy a kereskedők feljelentései nagyon megokoltak, mert nemcsak a Fiúméban fekvő borkészletből vett hamis mintákat találta hamisitott- nak a borvizsgáló-bizottság, hanem már az ország különböző vasúti állomásaira érkezett küldemények átvételét is megtagadták, mert az ezekből vett mintákat a vegykisérleti állomások szintén törkölyboroknak minősítették és feljelentést tettek az illetékes hatóságoknál, melynek eredménye az volt, hogy a vett hivatalos mintákat az állandó bor- vízsgálóbizottság is több Ízben hamisitott- nak nyilvánította. A dalmátok igen jól tudták, hogy Magyar- országnak a vörös dalmát borokra állandóan szüksége van és az 1912. évi bortermés minősége ráutalta a kereskedőket a kevesebb savtartalommal biró dalmát borokra, de ugyancsak ki akarták használni a kényszerhelyzetet, sőt támogatták őket a dalmát hivatalos körök is, szemet hunyván a hamisítások előtt, melyet olasz és görög törköly importálásával nagy mértékben űztek. Igazolta a hamisítást különösen a Dalmácziába bevitt nagymennyiségű ezukor. A magyar szakemberek és hatóságok csak kötelességüket teljesítették, midőn a hamisítók ellen eljártak, mert ha mind az a hamisított bor, melyet Magyarországon szakemberek kifogásoltak, forgalomba kerül, a legelőkelőbb magyar ezégeket borhamisításért Ítélték volna el. Az érdem első sorban az óvatos magyar borkereskedelmet illeti, amely megtanulta a közelmúltból azt, hogy a borok vételénél kellő óvatossággal járjon el és ne bűnhődjék olyan cselekményért amelyet az eladó követett el. A helyzet nagyon furcsa, mert ha akadt kereskedő, aki jól megfizetett áruját megvizsgálni elmulasztotta -és dalmát bor a legjobb hiszemben került a pinezéjébe, a hatóság pedig, mint azt a bortörvény elő is írja, vizsgálatot, tartott, akkor bizony a magyar borkereskedőt borhamisításért. elítélték. Különösen kiemelendő az a körülmény, hogy eleinte a dalmátok csaknem erőszakosan léptek fel és a szállított áru átvételét megtagadó kereskedőt nem akarták komolyan. venni és pressziót gyakoroltak a becsületét féltékenyen őrző borkereskedőre, sőt perrel fenyegették meg, s tényleg Demokles kardjaként lebegett a veszély a magyar polgár feje felett, hogy a már vasúti állomásra érkezett és ott heverő hamis bor áráért Dalmácziában őket beperlik és a spa- latói állami vegykisérleti állomás téves borvizsgálati bizonyítványa alapján őt elitélik annak ellenére, hogy a magyar vegyész és a budapesti állandó borvizsgáló-bizottság Ítélete szerint a bort forgalomba hozni nálunk tilos és büntetendő. Eleinte csakugyan nagy magyar cégek kaptak felszólítást a rendelkezésre bocsátott borszáliitmány értékének kifizetésére, de érezvén a dalmátok, hogy — vaj van a fejükön, —- a perig egy esetben sem jutott el a fenyegetés, hanem vagy bevárták a hivatalos eljárást, a legtöbb esetben azonban hamarosan visszavitték boraikat. Az édes dalmát borokkal is sok visszaélés történt, mert a dalmátok szeme előtt mindig az 1907. évi osztrák bortörvény 4. §-a lebegett, melynek értelmében édesborSzent Margitszigeti üditőviz — A legkiválóbb szénsavval telített ásványvíz. : Telefon utján adott rendelések egész nap felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. A Budapest Szent-Margitszigeti üdítő és gyógyvíz kezelősége. Bpest,Teréz-körut 22. Minden jobb füszerüzletbenés vendéglőben kapható. Telefon 36—52.
