Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-01-20 / 2. szám
XXX-ik évfolyam. 2. szám. Budapest, 1914. január 20 A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. | Félévre ...............6 kor. Há romnegyedévre 9 „ jj Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I., kerület, Verpeléti-ut 5. szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. n kávésok túlkapásai. ' Igazságos hangok szólalnak meg ipartársulatunk Értesítője legutóbbi számában közölt »Vészfelhők« czimü czikkelyben. A nemes érvekkel megirott közérdekű czikkelyt vendéglős kartársaink érdekében mi is egész terjedelmében közre adjuk. »Úgy vagyunk most iparunkkal, mint a gazda ember a mezőgazdaságával, mikor a. jól megmunkált földtől jó termést várva, boldogan tekint az érni kezdő, kövér rengő kalászokra és gyönyörködve nézdegéli a sokat ígérő kadar gerezdeket s lelkében jólétről és boldogságról álmodozik. És miközben így elmereng egy jobb jövő látománya felett, észre sem veszi, hogy sürü sötétszürke felhők tornyosulnak az égen, hirtelen megered a jégeső s tönkreveri az egész termést és ő akkor sírra kesereg reménysége pusztulásán. De neki, a gazdaembernek a természet e romboló munkája után is megmarad még mindig az a reménybeli vigasztalása, hogy az uj évbeli termésben esetleg kárpótlást talál a szenvedet veszteségekért. Ámde azok a vészfelhők, melyek a v e n- déglősipar felett tornyosulnak, végveszedelemmel fenyegetik iparunkat. De ezeknek ismertetésére már nem alkalmas a képletes leírás; elmondjuk tehát a száraz valót. Elmondjuk abban a feltevésben, hogy a vendéglősök azután az utolsó órában be fogják látni az egyesülés és összetartás szükségét, mert csak a vendéglősök zárt sorai tudnák visszaverni az ő létérdekük ellen készülő cselszövényt. A kávésipartársulat ugyanis a régidők óta érvényben levő szabályrendelet olyan értelmű módosítását, illetőleg kibővítését kérte a székesfőváros hatóságától, hogy annak alapján azután a kávésok levest és sülteket is felszolgálhassanak üzletük- I ben. És e kérelemben rejlik a c s e 1 s z ö- v é n y. ' Mert ha a kávésok már eddig is, a t ö r- vény és szabályrendelet ellenére, tehát nyílt iparkihágás elkövetése által gyakorolták a vendéglősipart, akkor ezután ki fogja azt ellenőrizni, hogy csakis a szabályrendeletileg újabban engedélyezendő, esetleg taxatíve felsorolt ételeket fogják üzletükben felszolgálni? A kerületi elöljáróságnak, mint elsőfokú iparhatóságnak nem áll módjában felügyeletet és ellenőrzést gyakorolni a felett, hogy a kávésok csakis a szabályrendeletileg újabban engedélyezendő ételeket adják-e asztalra. A rendőrségnek pedig ez a dolog egyáltalában nem képezi feladatát és igy a vendég 1ősip ar te 1 j esen a kávésok prédájául esnék. A kávésok kérelme tehát az önálló vendéglősipar végveszedelmét jelenti. És habár nem hihetjük, hogy a székes- főváros hatósága is mindenáron favorizálni akarná a kávésipart, és honorálná a kávésok minden jogalapot nélkülöző vérmes kívánságát, mikor ezáltal romlásba, pusztulásba döntene egy ősrégi önálló iparágat: a vendéglősipart és tönkrejuttatna ezer meg ezer tisztes adófizető polgárt családostul, mégis rendkívül aggodalmas iparunk helyzete, mert a kávésok a közönségre apellálnak, mert egyrészt arra hivatkoznak, hogy a közönség érdekében cselekszenek, másrészt azzal érvelnek, hogy az orvosok esti fogyasztásra mindenkinek csak könnyű kávéházi ételeket ajánlanak, és ezzel az érveléssel tévedésbe ejtik magát a hatóságot is. Pedig itt a kávésok önmagukkal jutnak ellentétbe és akaratlanul is elárulják végczél- jukat. Mert ha az orvosok a könnyű kávéházi eledeleket (ezek alatt pedig csakis tojást vajat, sajtot, hideg felvágottat, sonkát, stb. érthetünk) ajánlják vacsorára, hát akkor minek tülekednek ők any| nyiira a vendéglői ételek árusítási jogáért? Megmondjuk azt is: az üzleti telhe- íetlenség ragadja el őket és száguld velük, viszi őket a tilosba, mert a székesfőváros hatósága még nem is döntött kérelmük fölött, máris majdnem minden kávés engedély nélkül folytatja a vendéglősipart. Kérdjük tehát, tisztességes versengés-e ez? A közönség érdekének nagyhangú emlegetése csak álszenteskedés, mert a közönség a kávéházba kávézni, dohányozni, újságot olvasni, kártyázni, billiárdozni, sakkozni, dominozni, szóval szórakozni, nem pedig étkezni jár és jóizlésü ember nem is kér a tüzilegény főztjéből. Konyhával pedig és szakácscsal a kávéházak nincsenek ellátva. A kérelem igazi czélja tehát: rendkivüli, kivételes privilégiumok a kávésiparnak, ha | mindjárt egy másik érdemes és ősrégi iparág romjain keresztül is: korlátlan üzletkör, amilyennel egyetlen más iparág sem bir, mert egyik sem gyakorolhatja a másikét büntetlenül; azontúl teljes mentesség a záróra alól, vagyis valóságos szabadalmazott ipar! Ez a legnagyobb igazságtalanság lenne s ennek előmozdítása nem képezheti a hatóság feladatát. Maradjon a kávéház ami eddig volt: szórakozási hely. Igen ám, de hogy ezt elérhessük, a hatóságnak látni kell, hogy a vendéglősök ebben a kérdésben egyetértenek, összeforrnak és készek létérdekükért elszántságra is. Lássuk tehát a kartársakat. A budai ipartársulat és akisvendéglősök ipar társulata hol késnek az éji homályban? Fel-fel a küzdelemre, ütött az utolsó óra, sietnünk kell, hogy le késsünk a térről. Ezzel zárjuk az ó évet és ez legyen jelszavunk az. uj év hajnalán. A másik vészfelhőt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának a »Café-Res- t a u r a n t« elnevezésű, uj iparág engeSchätz József Telefon 57-22. sörnagykereskedö : Telefon 57-22. Budapest, Vili., Práter-u. 47 Károly István főherceg angol Porter sörének főraktára. Dreher Antal sörfőzdéi részvény-társaság főelárusitója. Az „Első Magyar Részvény Serfőzde“ főelárusitója. Jos.SedlmayrBierbrauereizum Franziskaner-Keller A.-G. müncheni nagy sörfőzde magyarországi képviselője. :: Ajánlja cégét a tisztelt vendéglős és kávés urak figyelmébe
