Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-09-23 / 18. ünnepi szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA „Jó barátok“ összejövetelei : ® Szeptember 24-én Petrákovits József vendéglőjében, IV., Bástya-utcza 27. Szüreti szünet. Október 25-én Mirth András vendéglőjében, VII., Dohány-utcza 5. Október 29-én Erdős Ignácz vendéglőjében, VIII., Kemény Zsigmond-utcza 12. November 5-én Fazekas István vendéglőjében, IX , Mester-utcza. Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs. és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet: IV., Türr István-utcza 7. Telefon 11—48.) A „Főherczegi halászati Központ“ (Apa- tin) mai számunkban közölt hirdetését ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. Terra incognita. Melyek a mai vendéglői (köz) élelmezés hátrányai és hogyan lehetne azokon segíteni? Ily czimen megjelent a »Magyar Szakácsok Köre« által, a Glück Frigyes-dijjal kitüntetett pályamű, melyet Löhn ért Mátyás szakácsmester, a »Hungária« nagyszálloda konyhafőnöke, a Magyar Szakácsok Köre elnöke irt. A pályadijat nyert szakkönyvből ismertetőül közöljük a következőket: Bevezetés. A »Magyar Szakácsok Köré«-nek 1910. évi 5. sz. hivatalos lapja pályázat formájában hivta fel tagjait, hogy feleljen meg kiki tudása és tehetsége szerint arra a kérdésre, hogy »miképpen kellene a mai hátrányos étkezési módot és rendet oly irányba terelni, hogy az étkek úgy készítésük módjára, mint anyagukra nézve, te- ' kintettel tápláló erejükre és emésztési idejükre, a jelen megélhetési viszonyok között leginkább megfeleljenek a magyar középosztály egészségének, igényeinek és anyagi viszonyainak. Mérvadó a vendéglői (köz) élelmezés.« Legyen szabad e helyen idéznem jelen pályázat eszméjének és anyagi megteremtőjének, Glück Frigyes urnák a pályadij felajánlása alkalmával mondott gyönyörű szavait: »Ä vizen, a viz alatt, a földön, a levegőben, mindenütt úrrá iparkodik lenni az ember, törekedvén a tökéletesség felé... és hatalmának, tudásának bélyegét mindenre rányomja. Csak a mi magunk szervezetének jóvolta testünk czélszerü táplálásának mily módja „terra incognita“ előttünk. Szinte szégyen bevallani, hogy ezen a téren még ma is a gyermekkorban vagyunk, életmódunk ötletes, nem tuajuk, mi a jó, mi a hasznos, hanem eszünk, eszünk mindent, ami jólesik“. »Ä tudós világ kutatja, megállapítja a táplálkozási anyagok vegyi összetételét, tápláló értékét, emészthetőségét. Már sokan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, örömmel látnám tehát, ha a magyar szakácsok is, mint táplálKozási kérdésben az orvosoknak társszakerői: nemes ambi- czióval működnének közre e nagy kérdés megoldásában.« Sokan voltunk, kiknek a leikéből óriási lelkesedést váltottak ki ezek a szavak és szilárd, komoly, férfias elhatározást, hogy »dolgozni fo- j gunk.« Csakhogy — sajnos, — de viszonyainkra I és a közfelfogásra egyben fölötte jellemző, hogy ennek a mi szép törekvésünknek és lelkesedésünknek a napi sajtó egyik orgánumán át egy mindent elnémító harsogó gunykaczaj volt a visszhangja. (Lásd Pesti Napló 1910. évi V 14-iki példány, 10. oldal.)* Ne vegye tőlem rossz néven szerény munkám igen tisztelt bíráló bizottsága, hogy jelen bevezető soraimban, a pályázati kérdés komolysága és testületünk reputácziója érdekében, néhány szóban reflektálok arra az ujságczikkre és a magam részéről is rámutatok arra, hogy ez a tárgy holmi hírlapi »humorkáknál« több figyelmet érdemel és hogy ez a kérdés a magyar gasztronómusok és magyar szakácsok kezében nem lapul el olyan nevetséges és tudálékos tehetetlenséggé, mint amilyennek azt a nevezett czikk igen tisztelt Írója és vele együtt — sajnos — a szintén tájékozatlan közfelfogás tartja. Sajátságos és fölötte bántó, hogy a czikkiró ur első sorban is azon ütközik meg, hogy a pályakérdés megszövegezésénél »nem elégszünk meg az egyszerű bővített mondattal« ... hanem »lábason, nyárson és bográcson át«... összetett mondatformában »öleljük keblünkre a magyar középosztály egészségét és anyagi viszonyaihoz mért táplálkozási igényeit«, ... melyhez pedig — úgymond — »semmi közünk nincsen.« És, mintha — tudom is én — mi, mint cserebogarak a harangöntés rejtelmeibe akarnánk behatolni, olyan szívből mosolyog azon is, hogy »még az ételek tápláló erejére és emésztési ideiére is gondolunk.« Még szerencse, hogy végül mégis megengedi nekünk e kérdésekkel való »illetéktelen« foglalkozást, de csakis azért, mert a »pályadijat nyerni vagy kiosztani nem valami égbekiáltó bűn.« Helyes. Maga a tétel, a beléje oltott tendenczia nélkül igaz. Pályadijat nyerni vagy kiosztani tényleg nem bűn. De már bűn az, ha egy hivatásos újságíró a nyilvánosság porondján minden hozzáértés, meggondoltság és alaposság nélkül, igazán indokolatlanul és igazságtalanul a gúny ostorával csapkodja szembe egy érdemes testület és egy nagylelkű, képzett gasztronómus nagyfontosságu, nemes törekvéseit. Nem szépirodalmi társaság vagyunk, tehát nem is pályázunk retorikai babérokra. És, ha Írásainkon ma még nagyon meglátszanék a helyes kifejezések gyötrelmes keresése, — úgy érzem, hogy még ezzel a gyötrődéssel is magyar kulturmunkát végzünk, de egyben bizonyságát szolgáltatjuk annak is, hogy az egyszerű bővített mondatok silány szellemi niveauján már ma is majdnem annyira fölötte állunk, mint amennyire a czikkirónak a helyes táplálkozásról való ismeretei a megkívánható normáliákon alul maradnak. Megkívánható normáliákról beszélek azért, mert ha terepszemlét tartok mindazon dolgok felett, melyek a helyes táplálkozás kérdésében csak itt, szükebb hazánk fővárosában eddig is történtek, rögtön nyilvánvalóvá lesz, hogy erről a kérdésről, — ha nem is minden iró és gúnyolódó, — de legalább minden olvasó és érdeklődő embernek illik már valamit tudnia. Hiszen nagynevű kémikusok, szocziológusok, természettudomány, társadalomtudomány és ismeretterjesztő társaságok, főképpen azonban orvosok és orvostanárok a nyilvános felolvasások és népszerű czikkek egész tömegében már * A pályázat eredménye után már más véleményen volt a Pesti Napló, (lásd 1913 IV/19-iki példány, 8. oldal) a szerző. évek óta oktatják a publikumot arra, hogy az embeii szervezetnek milyen anyagból milyen mennyiségre van szüksége, hogy azt felépíthesse és egészségben fentarthassa. Munkások részére szánt kalendáriumokat tudnék felmutatni, melyekben könnyen érthető, tabelláris -összeállitásban van felsorolva, hogy milyen tápszerekben és ételnemüekben találhatók fel legolcsóbban és leg- emészthetőbb formában mindazok a tápanyagok, (fehérje, zsir, szénhydrátok), melyekre a szervezetnek feltétlenül szüksége van, hogy táplálkozási egyensúlyban maradhasson. (Folyt, köv.) Fontos intézkedések a kolera ellen. Bódy Tivadar dr. helyettes polgármester, a főváros közegészségügyi osztályának vezetője — félbeszakítva szabadságát, Bécsből visszatért a fővárosba s átvette az osztály ügyeinek vezetését. Tegnap délután Magyarevits Mladen tiszti főorvossal hosszas tanácskozást folytatott a kolera továbbterjedésének megakadályozására irányuló intézkedésekről s ennek a tanácskozásnak eredménye az a kiadott két rendelet, amelyek egyike a kávéházi és vendéglői só, bors és p a p r i k a tar t ó k ra, másika a vidékről érkező gyümölcs és zöldség szállítására és árusítására vonatkozik. A vendéglőkben, kávé házakban és mindazon helyiségekben, ahol étkezni lehet — mondja a rendelet — a nyílt só, bors és paprikatartók nagy mértékben alkalmasak a kolera terjesztésére. Egyrészt a por és piszok kony- nyen hozzáférhet, másrészt az étkező s esetleg inficziált emberek, az által, hogy késsel vagy kézzel nyúlnak a tartókba, könnyen terjeszthetik a baczillusokat. Ezért elrendelem, hogy nyolcz napon belül az összes kávéházak, vendéglők és mindazon helyek, hol étkezni lehet, átlátszó üvegből készült, zárt só, bors és paprikatartókat szerezzenek be. Ezenkívül köteles minden kávés és vendéglős helyiségeiben figyehneztetőtáblát kifüggeszteni e szöveggel: Tilos a köpködés. Azok, akik intézkedéseimet meg nem tartják hatszáz korona pénzbüntetésre, be nem hajthatás esetén hatvan napi elzárásra Ítélendő k. Az élelmiszer és gyümölcs szállításáról és el- árusitásáról szóló rendelet a következőképpen szól: A piaczoknak rendben és tisztántartására elrendelem, hogy a vidékről bejövő élelmiszer és gyümölcsös kocsik hétköznapokon délelőtt tizenegy órától, vasár- és ünnepnapokon délelőtt tiz órától éjjel egy óráig nem bocsátandók be a vámsorompókon. Ezen kocsik a piaczokon csak 1 órától 11-ig lehetnek jelen. Tizenegy órakor kötelesek a tulajdonosok elhajtatni, mert ettől kezdve éjjel egy óráig a piacz tisztogatása és fertőtlenítése fog történni. Elrendelem, hogy azon gyümölcsárusok, akik kézi szekéren az úttest szélén árulnak, délután egy és négy óra között hagyják ott állomáshelyüket s kocsijukkal együtt távozzanak. Utasítom egyben a köztisztasági hivatalt, hogy az ilyen kocsihelyeket a fenti időben vízzel jól mosassák fel. A helyettes polgármester az utóbbi rendeletet megküldte a Budapesttel határos megyék alispánjainak, hogy minden községben szükséges példányszámban falragaszok utján tudassák a közönséggel. Egyben értesítette a pénzügyigazgatóságot, hogy a rendeletet teljes szigorral hajtsák végre s a tilalmi időben gyümölcsös kocsit ne bocsássanak át a sorompókon. ZWACK UNIKUM GRIOTTE CACAO CHOUWA TRIPLE SEC CURACAO MENTHE GLACIAL CORDIAL MEDOC ANISETTE DOUBLE CHERRY BRANDY
