Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1913-09-23 / 18. ünnepi szám

VENDÉGLŐSÖK LÄPJÄ . s^«k '; Szimon István BUDAPEST, V. Akadémia-utcza 7. szám. Csemege, fűszer, italok, konzervek és sajtok nagykereskedése. — A legtöbb előkelő szálloda, vendéglő és kávéház szállítója. Detail üzletek: Budapest több pontjain. Kérjen árjegyzéket. ............. TELEFON 29—60. Ho gyan együnk a vendéglőben? A magyar ember tud jóízűen enni úgy otthon, mint a vendéglő fehér asztalánál, de mégis sokszor önhibáján, vagy egyáltalán önakaratán kívül követhet el vendéglői ét­kezés alkalmával olyan magatartást, mely- lyel a vendéglőben étkező többi vendég, vagy ezeknek egy finnyásabb, érzékenyebb j részének megütközését keltheti fel. A ven­déglői ételfogyasztás mikéntje tekintetében — az illendőségtudás és czélszerüség tekin­tetében — nem a könnyüvérü francziák, ha­nem az angolok, a hideg, a szellemes an- golog vezetnek. A vendéglő fehér asztalainál való étkezés dolgára vonatkozólag egész illemszabály-sorozatot állítottak össze, mely­nek, ha egyes pontjait a nem angliánus em­beriség egyes része nem tartja be, hát azt egyszerűen, de nagyon mélyen lesajnálják. Ennek az étkezési illemszabálynak az egyik főparagrafusa az, hogy az ember a fehér asztalnál szépen, nyugodtan fogyasz- sza el az eléje hozott ételeket, és ne vir- tuskodjék, ne siessen, szinte fuldokolva, mert ez már nem evés hanem — z a b á 1 á s. zabálni pedig csak az állat szokott. Illedelmesen enni: ez a fődolog, külö­nösen, ha nők társaságában ebédelünk, vagy vacsorázunk. Az ember eves közben lehetőleg keveset társalogjon. A íranczia főkötelességének tartja, hogy étkezés köz­ben is szellemes csevegéssel mulattassa a hölgytársaságot, de ezalatt az étkező villá­jával olyan nyikorgó, sivalkodtatásokat visz véghez tányérja fenekén, hogy libabőrös lesz tőle szomszédos hölgyei hófehér válla. Az angol, az már más. Az azt tartja, hogy evés alatt csak a legszükségesebbet kell mondani. Az ajak lehetőleg hallgasson, de a lélek a szemek tekintetén át azért be­szélhet. Á magyarok vidám vendéglői étke­zés közben bizony elég zajt, lármát, csö­römpölést idéznek elő. Éppen igy csele- kesznek a németek, meg a spanyolok. A francziák kaczagva csevegnek, az olaszok a zsíros ételmaradékkal végigcsepegtetik ru­hájukat, az asztalkendőt, teritőt, nem tö­rődve azzal sem, hogy ezadal a vendég­lősnek anyagi károsodást okoznak. Ám az angol arra figyel, hogy csendesen, rendesen, feltűnés elkerülésével fogyassza el az enni­valóját. Az sem illendő dolog, ha az ember a vendéglő asztalánál szinte nekifekszik az evésnek. Ha úgy ül a székén, mintha oda volna ragadva. Ha felkönyököl az asztalra, megnyomva azt, hogy az el ne szaladjon előle. Ha a lábaival átfogja a székét, hogy az ki ne ugorjon alóla. Mind helytelen fer- deségek ezek. A lábakat egyenesen a földre kell tartani. A test felső része köny- nyedén, kissé előrehajolva legyen. A kezet az étkezés szüneteiben ne tartsuk az asz­talon, hanem az asztal alatt és ne handa- bandázzunk vele, hogy a szomszédunknak az orra épségét veszélyeztessük. A falatokat ne kapkodjuk, hiszen nem futnak el előlünk. Ne hajoljunk úgy a tányérra, mintha az or­runkkal akarnánk enni. Ne dugjunk akkora falatot a szánkba, hogy azután szinte ful­dokoljunk tőle. Ha az ember eszik, sohase tegye sietve és ne árulja el ezzel, hogy — éhes. Mert az állat habzsol éhségében, ez pedig az embernél ízléstelenség. Úgy kell enni, hogy az evés ne legyen munka, hanem mulatság, kellemes szórako­zás. Az ember tányérjára kivesz egy darab húst és azt szépen, higgadtan felszeleteli, miközben szólhat néhány szót a szomszéd­jához. Ezután szinte észrevétlen könnyed­séggel enni kezd. Nem könyököl az asz­talra, mert hiszen a világ egyetlen országá­ban sem készítenek mázsás súlyú késeket és villákat, hogy azokat könyöklés nélkül ne használhatnánk. A tányért ne törülgessük ki kenyérbéllel, hiszen úgy is elmossák azt a konyhában. És nincs valami idegrontóbb, mintha állandó nagy csörömpölés van egy étteremben. A kést, villát nagy csörömpöléssel teszik arra a kis üveg- vagy érczmacskára. Hát miért nem teszik mindjárt az üres tányérra? Jön a pinczér és kiviszi mindjárt a tányérral együtt. Fölösleges, hogy még a késért, ka­nálért, villáért is külön-külön kotorásszon az orrunk előtt, de még fölöslegesebb, hogy mi zsíros késsel, villával bepiszkítsuk az asztalkendőt. Aztán ne dugjuk marokra a villát, mintha most egy szilaj bikát akarnánk agyonszurni, hiszen mindössze csak egy csirkeczombot vagy süteményt szedünk ki, amihez nem kell ilyen erőteljes készülődés. Aztán, ha már megebédeltünk, ne szuszogjunk olyan nagyon, mint a kovács fujtatója, a szalvétá­val pedig ne dörzsöljük úgy az ajakunkat, mintha az ajtókulcsa volna. Ne piszkáljuk óra számra a fogainkat, mintha azok közül akarnánk kiásni dédapái jussunkat. Ne nyui- tózkodjunk ebéd után székünkön és ne alud­junk el. Mi magyarok pompásan tudunk inni, tanuljunk meg szépen — enni is! R királyok konyhái és szakácsai. I. Ferencz József magyar király konyhá­járól már többször volt alkalmunk megem­lékezni. Egy egész sereg szakács, kukta, czukrász stb. képezi ott a személyzetet. A király főszakácsa egy Persky nevű magyar ember, aki különös módon jutott az udvari konyhaművészet élére. A király ugyanis egy alkalommal Rheingamn grófnál ebédelt s különösen a vaddisznó hús Ízlett kitünően neki. Érdeklődött is az elküldője iránt, mire Rheingamn azt válaszolta: — Ha megengedi Felség, el fogom küldeni a Burgba. A király kegyesen intett, mire néhány nap múlva egy ládát kapott a postán a gróftól. Mikor az udvari személyzet a ládát felbon­totta, abból a kis termetű Persky szakács mászott ki. A'tréfa jól sikerült. Azóta Persky az uralkodó legkedvesebb szakácsa. A világ összes uralkodói közt az angol királynak van a legnevezetesebb konyhája, mely nem kevesebb, mint hétszáz esztendő óta a windsori kastély földalatti helyiségei­ben van elhelyezve. E helyiségeket tízezer font sterling költséggel még III. György an­gol király fekete tölgyfával kerittette be. Eb­ben az óriás konyhában minden ételkülönle­gességet más-más csoport szakács készít el. Az egész szakácssereg fölött a felügyeletet a királyi főszakács gyakorolja, az egyes sza­kácsosztályok fölött pedig négy királyi sza­kács rendelkezik. Két külön főczukrász el­lenőrzi a czukrászok működését. Az egy­szerű udvari ebédeket harmincz szakács ké­szíti el. A konyhaedény áll nyolczezer fa­zékból, rézüstből és ugyanennyi mellékesz­közökből, melyek tisztántartásáról nem is olyan sok — mindössze öt ember — gondos­kodik. A konyhaedények értéke negyvenezer korona. A főszakács fizetése évi negyvenezer márka. Nagy, bástyaszerü helyiségekben éjjel­nappal titkosrendőrök őrzik az ezüstnemüe- ket. Ezek az ötvösművészetnek remekei s köztük száz számra vannak olyanok, melye­ket a Tudorok czimere ékesít, másokon hindu díszítések vannak. Ezek Tijjm Sintub hindu uralkodó kincsei közül valók. Az angol király asztali készletét harmincz millió ér­tékre becsülik. A királyi család ebédje mind­össze negyven-ötven perczig tart, melyet kü­lön személyzet tálal fel. Minden fogásból kétféle ételt szolgálnak fel s minden tál étel mellett külön kartonlapra fel van írva annak a szakácsnak a neve, aki készítette. A német császár konyhája talán legegy­szerűbb az uralkodók konyhái közt, mely­ben egyszerű német nemzeti ételeket főz­nek. Az orosz czárok konyhái is századok óta nevezetesek, de nem mindig volt ott jó dol­guk a szakácsoknak. Megesett gyakran, hogyha az ideges czárnak nem Ízlett jól az ebéd, hát a főszakácsot ott a konyhában nyársra huzattá. A mostani czárnak franczia ember: Pierre Cubat a főszakácsa, ki három­száz szakácsnak, kuktának parancsol, de aki­nek évi kilenczvenezer korona fizetése van. Nagy felelősség is terheli azonban, hogy az udvari konyhából kikerült ételek valahogy meg ne rontsák a czári család valamelyik tagjának a gyomrát. Az ételek készítésénél különben egy sereg titkosrendőr is jelen van, akik arra ügyelnek, hogy gyanús ember ne kerüljön a konyhába, nehogy mérgezés tör­ténjék. A jelenlegi török szultán igen egyszerű konyhát tart. Nem úgy volt elődje, Abdul Hamid alatt. Hatalmas konyhája a Yildiz- kioszk udvarában, egy magas falakkal körül­vett, vasrácsos épületben volt, melyet még állandó katonai kordon is körülvett. Ötszáz­nál több szakember készítette az ételeket Szent Margitszigeti üditőviz A legkiválóbb szénsavval telített ásványvíz. — Telefon utján adott rendelések egész nap felvétetnek. Mint asztali víz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. A Budapest Szent-Margitszigeti üdítő és gyógyvíz kezelősége. Bpest,Teréz-körut 22. Minden jobb füszerüzletbenés vendéglőben kapható. Telefon 36—52.

Next

/
Thumbnails
Contents