Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-09-23 / 18. ünnepi szám
XXIX-ik évfolyam. 18. (ünnepi) szám. Budapest, 1913. szeptember 23. VBOEGLOSOK LAPJA A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Epész évre. . . 12 kor. Félévre ...............6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : 1., kerület, Verpeléti-ut 5. szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. —------__ M»>—»MM—M ________ rí zfr.......................................................................................... ....................................... ............................................. <^1 ÜDVÖZLŐ SZAVAK A KONGRESSZUS TAGJAIHOZ! Ismét a székesfőváros nyitott kaput előttünk, tehát közvetlen az ország színe előtt Budapest szorgos népe és hatósága fogadja a legnagyobb tisztelettel az ország vendéglőseit. Ez a fényes fogadtatás nem csak reánk kitüntetés, hanem az egész magyar iparra, mert azt jelenti, hogy az ipari munka méltó a legnagyobb megdicsőitésre. Valóban méltó, sőt egyedül csak ez méltó a dicsőítésre, mert akár fejedelmekről, akár más hatalmasokról van szó, a történelem nem méltóságukért különbözteti meg őket, hanem azért, a mit tettek, szóval munkálkodásukért. A munka boldogít s a munka fölmagasztal. Az ipari munka, a melynek mindennapi szükségleteinket kell kielégítenie, ha nem a maga egészében tekintjük, talán kicsinyesnek látszik, mint a csermely, a melyet egy pillanatra a gyermek tenyere is eltorlaszolhat; ámde ha tekintjük, hogy azok a gyéren halkan, serkedező cseppek esztendők során át menynyire kivájták a hatalmas sziklát, úgy látjuk, hogy bennük roppant, legyőzhetlen erő lakozik. így vagyunk az iparral is. Egyes alkotásaiban a napokkal enyészik, de a maga folytonosságában az örökkévalóságnak épit. Mi vendéglősök szintén ennek az iparnak vagyunk alkotórészei. A mi munkánk mulékonyabb mint akármelyik iparágé. A mikor a mi üzletünk a késő éjszakán becsukódik, talán mi sincs abból, a mit alkottunk. És a mi munkánk, melynek embertársaink táplálása a feladata, mégsem enyészett el, tovább él, kell, hogy tovább éljen: az utódok egészségében. A mi törekvésünk szövetkezési czélunk éppen az, hogy az emberiség mentői jobban táplálkozhassék; hogy az utódok emberöltőről- emberöltőre mentői erőteljesebb nemzedékkel népesíthessék be ezt a szép hazát. Azért szövetkeztünk, hogy tapasztalatainkat kicserélve, összefoglalva, irányt adhassunk a gondolkodó főknek, a törvényhozásnak és az állam férfiainak, hogy a polgárság táplálkozását minő intézkedésekkel tehetik olcsóvá és egészségessé, a mi a föltétele az ember testi épségének, mitől viszont a lélek épsége függ, mint ezt sok ezer év tapasztalata bizonyítja. A mi Szövetségünk és Nyugdijegyesiiletünk tehát a melyek ismét Budapest székesfővárosunkban tartják országos közgyűléseiket, a közjón munkálkodnak, ennélfogva a haza érdekében cselekesznek. Éppen ezért, ha a vendéglősök egyenként bármily egyszerű, szerény helyet foglalnak is el a társadalomban, a mikor testületüleg lépnek fel, méltók arra a nagy tisztességre, a mellyel eddig Budapest, Arad, Szeged, Győr: Temesvár, Miskolcz; Pécs, Debreczen fogadták és most újból székesfővárosunk fogadja. Hiszen addig számba sem vett bennünket sem a hatalom, sem a társadalom, mig nem tömörültünk. Azóta irányult ránk a közönség figyelme, amióta tömörülési mozgalmaink megindultak. A mi kevés történt iparunk javára, azt mind országos szövetségünknek köszönhetjük. Már maga ez a tény olyan, hogy be kell látni minden okosan és becsületesen gondolkodó kartársunknak, hogy az országos szövetségben helyet kell foglalnia mindegyikünknek, mert csak úgy válhatunk a társadalomban számottevő, a hatalom előtt respektálandó tényezővé, ha anyagi és szellemi erőinket egyesitjük. Szívből üdvözöljük a tanácskozásokra össze- sereglett tisztelt, kartársainkat. Isten hozta őket körünkbe! Üdvözöljük ügybuzgó, derék elnökeinket Glück Frigyest és Bokros Károlyt, úgyszintén örökös diszelnökeinket, az ősz Gundel Jánost és a nemeslelkü Malosik Antalt. Isten áldása legyen tanácskozásaikon! Ihász György.
