Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-20 / 2. szám
4 VENDÉGLŐSÜK LAPJA 1913. január 20. Réz- és nikkelfémbútor elpusztíthatatlan világhiiü Mannesmann forrasztás* néiküii aczéicsövekböi Azonkívül vasbutor minden kivitelben. — Hálószobák szanatóriumok berendezéséhez. — Szállodák berendezésénél specziális ajánlatok. — Tessék árjegyzéket kérni. Szállodások és vendéglősök kedvező fizetési feltételekben és árengedményben részesülnek. Urban S. L. Budapest, V., kerület, Nádor-utcza 17. szám. például a borsinak és a csilevesnek nagy barátja, de ezeket is csak franciásan készítik el számára. A borok közül a cári asztalon nem fordul meg más, mint bor- deaxi és francia pezsgő. Ezek kedvéért külön ügynökök utazzák be minden ősszel a Champagne-t és a Girondo-ot, akik összevásárolják az évi termés legjavát. A cári udvarban rengeteg összegeket költenek el csemegére is. Az év minden szakában a legritkább és a legszebb gyümölcs szerepel a cár asztalán és nem ritka eset, hogy tavasz idején hatvan koronát is adnak egy őszibaraczkért. Kneffel Béla legújabb könyve. Kneffel Béla kiskunfélegyházai szálloda- tulajdonos barátunk, lapunk kitűnő munkatársa ismét nagyérdekü könyvet irt: „Múlt, jelen és jövő“ czimen, melyet a vendéglősök hazafias cselekedetének — a „Petőfi sir“ megkoszorúzásának emlékére adott ki. Müvét megküldte a budapesti vendéglős tanoncziskolának 200 példányban, úgyszintén a pozsonyi, pécsi szombathelyi, győri, kaposvári, temesvári, szegedi, aradi, debre- czeni, nagyváradi és kolozsvári vendéglős tanoncziskoláknak 20—30 példányt küldött tisztelet példány gyanánt. Szakirodalmi, örökbecsű munkájához Kom- mer Ferencz ipartársrlatunk alelnöke irt előszót, melyet itt egész terjedelmében leköz- lünk. Alább pedig közöljük két legelőkelőbb laptársunknak: a „Budapesti Hírlap“ és „Az Ujság“-nak idevonatkozó elismerő, szép kritikáját, * ELŐSZÓ. Fiatal kartársam, amikor hozzám fordult, hogy a vendéglős ifjúság számára irt történelmi összefoglaló munkáját előszóval vezessem be, első pillanatban csak a duzzadó kartársi erő megnyilvánulását éreztem, olyan érzéssel, aminővel a családtag sorsát kisérjük, amikor a benső, megszokott körből elindul megtenni első lépéseit az ismeretlen, küzdelmes életbe. De bár első impresszióra fakadt érzéseim ilykép a kollegiális szimpátia öröméből és féltéséből táplálkoztak, csakhamar kiváltódott belőlem az éiet becézést nem ismerő kritikájának gondolata. Magyarország történelmének gazdag perspektíváját mozgatja az én fiatal kartársam, és elmélyedve ebben a széles, levegős skálában, megkíséreltem eközben szemmel tartani, összehasonlító áttekintésbe foglalni, a mi vendéglős iparunk, — nekünk legdrágább perspektíváját, múltját, jelenét, jövőjét. És azt találtam, hogy az az intenzív tanulság, amelyet az ezeréves nemzeti történelem nyújt és amelyet az ércpénzünk peremébe vésett intelemtől : „viribus unitis“ a megértő elméig, minden szerves, szervetlen, élő, holt. testi és szellemi atomja ennek a hazának magába zár, őriz és hirdet és amelyet röviden akként foglalhatunk össze, hogy az erők szétforgácsolása a nemzet átka, összeforrása a nemzet dicsősége — hogy ez a tanulság, ami külön ipari történelmünk szövetébe is jellegzetes, erős fonálként illeszkedik. Az a bizonyos turányi átok, mintha a mi sorainkban különösen elpusztíthatatlan fészket rakott volna magának! Nem azért, mert éppen napjainkban a közülünk legjobbaknak különösen fáj, hogy valamennyi magyar vendéglős nincs együtt, egy egységes, lelkes, áthatott táborában; de az aktuálitás jelentőségén tuimenőleg is érdemesnek vélek minden időt, minden lehetőséget, minden alkalmat megragadni, hogy az „egyesitett erők* varázslatos dogmáját, mint lelkünk Jegőszintébb vágyát hirdessem. Azt kívánom utravalóul ehhez a kis történelmi műhöz, hogy vajha az olvasó ifjúság meglátná ezt a tanulságot, hogy azt megvalósítani, értékesíteni igyekezzék a mi valóban reá szoruló — vendéglős iparunkban. Kommer Ferencz. * Múlt, Jelen és Jövő. Egy kis könyv, melyet nagy gyönyörűséggel olvastunk. Irta »a magyar vendéglősök hazafias cselekedetének: a Petőfi- sir megkoszorúzásának emlékére és ipara ifjúságának ajánlta Kneffel Béla szállodás Kiskunfélegyházán.« Kneffel Béla ipari dolgokról már ismételve irt. Ez a könyv azonban más. Dióhéjba szoritot története hazánknak a magyar királyság megteremtésétől egész napjainkig, s végződik ezzel a fölkiáltássai: az Ifjakké a Jövő. Tehát munkára fel. Ennek a lelkes felkiáltásnak itt azonban jelentősége van. Mert Kneffel Béla a saját ipara uj nemzedéke számára irta ezt a kis hazafias történetet és gondoskodott is róla, hogy munkája eljusson rendeltetése helyére. Mert ez a könyvecske kiosztatott a karácsonyi ünnepek előtt mintegy ezer példányban 1. az ország ösz- szes vendéglős szakiskoláinak tanulói. 2. ipartársulati és 3. a magyar vendéglősök országos szövetségének tagjai közt. Midőn tehát Kneffel Béla a maga hazafias lelke szerint elejbe tartja foglalkozása ifjúságának a muítat, el is indítja őket, mnnkára serkentvén, a jövő elé Azok tudnak dicső jövőt csinálni, a kik a múlton lelkesednek. A múlt szenvedései és dicsősége tanítsanak bennünket a jövő iránti kötelességünk teljesítésére. Tisztelettel emlékezünk meg Kneffel Béla e csendes, nemes és példás munkásságáról, a mellyel a legszentebb ügyet szolgálja: a nemzetét. (Budapesti Hírlap). * Egy vendéglős könyvei. Vajmi ritka jelenség, hogy egy vendéglős — azonfelül, hogy a vendégeit eledelekkel látja el — még arra is gondol, hogy könyveket Írjon. Sőt egyszerre kettőt. Pedig ezt cselekedte meg Knefjel Béla kiskunfélegyházai vendéglős és szállodás, akinek a most megjelent írásai annnyi intelligencziát árulnak el, hogy még az irigység sem foghatja rá. hogy nem érti^a mesterségét. Az egyik munkája a „vendéglős ifjúságinak szánt, összefoglaló történelmi munka a másik pedig egy csomó okos tapasztalatának a kifejtése, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy. miként lehetne siralmas közgazdasági viszonyainkon segíteni. (>AZ Újság.“) Rz uj kereseti adó. Az a d ó k i s z á m i t á s i javaslatoknál szem előtt tartandó irányelvek tekintetében a végrehajtási utasításnak 35. §-a a következő igen fontos kijelentéseket foglalja magában: Az adókiszámitási javaslatok készítésénél különös gond fordítandó arra, hogy azok a tényleges keresetnek megfeleljenek; mert az adótételének az 1912. évi Lili. t.-c.-ben foglalt mérséklése is ennek a czélnak előmozdítása végett történt, nem pedig az eddigi adótehernek a leszállítása érdekében, ami kitűnik abból is, hogy a kereseti adó főösszege az eddig fizetett adóösszegnek megfelelően kontingentáltatott. A törvény- hozásnak ez intenciójával szemben a minimális tételeknek semmiképen sem tulajdonítható az a jelentőség, mintha az adókiszámitási javaslatok főleg ezekre volnának alapíthatók s mintha a minimális tételek megállapítása által a törvényhozás mentesíteni akarta volna az adó kivetésében közreműködő közegeket az( alól, hogy a tényleges kereseti nyereség megállapítására törekedjenek. Ellenkezőleg az adóalapnak a lakbérből és az üzlethelyiség béréből való egyszerű kiszámítása nem eredményezheti a tényleges kereseti nyereség megállapítását, amelynek nagysága rendszerint a foglalkozás és az üzlet terjedelmétől és hírnevétől, az üzlet- benn fekvő álló- és forgótőkék mennyiségétől, az alkalmazott munkások (gépek) számától, az üzleti konjunktúráktól s az adóköteles egyéni tulajdonságaitól függ. Ezeknek a tényezőknek egybevetéséből vezethető le legbiztosabban az adóalap. Ennek a tényleges tiszta1'kereseti nyereségnek megállapítására kell tehát mindeniknél a rendelkezésre álló összes törvényes eszközök és adatok felhasználásával törekedni. E végből még külön is megjegyeztetik, hogy a) különösen azoknál a kereseti ágaknál, melyeknek helyzete kedvező s a keresete emelkedő irányt mutat, valamint általában azoknál az adóköteleseknél, kiknek ipari foglalkozása, üzlete, vagy jnás keresete fokozódó adózóképességre enged következtetni, ügyelni kell arra, hogy az adókivetési javaslat készítésénél ne a 41—46. §-okban meghatározott minimumok nyerjenek alkalmazást, hanem a valódi keresetnek megfelelő támpontokra legyen már az adókiszámitási javaslat is fektetve; b) azoknál az adózóknál, akiknél fokozódó adózóképességre nem lehet ugyan következtetni, de viszont a hanyatlás jelei sem mutatkoznak, oda kell törekedni, hogy az adó változatlanul fentartassék; ellenben azoknál az üzleteknél, iparágaknál és kereseteknél s illetőleg azoknál az adókötelezetteknél, kiknél a kereset apadásának határozott ismérvei forognak fenn, nem kifogásolható az adónak a viszonyok által megokolt mérséklése sem. Az adókiszámitási javaslatokból készült lajstromok — az adókivetés megindítása előtt — előre!ikihirdetendő, 8 Papra a község (város-)-házánál oly czélból teendők ki közszemlére, hogy azokat mindenki megtekinthesse s azokra netáni észrevételeit bárki is megtehesse. Az észrevételek az adókivetés megkezdéséig Írásban a pénzügyigazgatóságnál, utóbb pedig az adókivetőbizottságnál — szóval vagy Írásban — terjeszthetők elő. (Folyt, köv.) U a kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhólyagbajok nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvator forrás-Vállalat, Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.
