Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-08-20 / 16. szám
1913. augusztus 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 BOR HEGYI F. borkereskedő BORHEGY! BOR dapest, V., G e a- e . ( J Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognacot és likőröPinczék: Budafokon és V. ke- két gyári árakon. Belföldi borait az első hírneves bortermelőktő a .... , , . , , legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelések gyorsan és rulet, Gizella-ter 4.. szám alatt. pontosan teijesittetnek. téren működhetett, kevesebb anyagi erővel rendelkezett és mégis megalkotta a vendéglő s- pinczér szakiskolát. Tiz évi működésre tekinthet vissza ez az iskola s ezalatt a tiz év alatt néhány száz pinczért nevelt a magyar vendéglős iparnak. Igen, nevelte, szakiparossá képezte s ezzel nemcsak Debreczennek és szükebb környékének adott értelmes szakiparos nemzedéket, hanem az egész országnak. Országos kul- turmissziót teljesített s e nagy, nehéz munkájában csak a debreczeni szakiparosok mondhatni egy harmadrésze támogatta. Kis taglétszámánál fogva természetesen csakis testületében álló tagjainak érdekképviseletére vállalkozhatott, pedig az ipartársulat nagy elvét, szükségét érezte mindenki. Hála és elismerés illetheti meg tehát Márkus Jenőt, a társulat agilis elnökét, hogy a mai szervezet kibővítését, a társulat nagygyá való átalakítását programmjába vette. Vendéglős iparostársak, gondolkozzunk, elmélkedjünk egy kicsit, mit tehet a szakipar érdekében általános és apró részletekig kiterjeszke- dőleg az ipartársulat erősebb, nagyobb szervezésében? A mai szomorú gazdasági élet sebeket ütött az egész ipari élet testén. Ezeket a sebeket gyógyítani, kezelni kell, hegedő, lassan gyógyuló sebek ezek. Äz a kor már eltűnt, amikor mindenki ábrándozólag beszélt egy jobb jövőről s várta a sült /galambot. Äzt a gazdasági romboló munkát, amit a mostoha bel- és külviszonyok végeztek, okos, bölcs belátással, fontoskodó, de erős kezű intézkedéssel lehet jóvá építeni. Nem babyloniai jóslatokkal, de férfias cselekedetekkel. Äz apró erők elosztanak a világ tömegében, de az összerakott apró erők óriás testet öltenek, hatalmas erélyt, imponáló föllépést biztosítanak. Ä jövőt kell megalapozni, a jövőre kell építeni. A jövő törvényhozási programm előttünk áll. A programmpontok között az iparosok életét közelről érdeklő legfontosabb törvény is ott van, az ipartörvény revíziója. E revízió ismét vagy 50 évre intézi el az iparosok, közöttük a vendéglősök sorsát is. Kérdezem azért tisztelettel, hogy amikor mód fog adatni, alkalom kínálkozik arra, hogy jövő sorsunkat érdeklő, kenyerünket is befolyásoló ily fontos törvényalkotás munkájába beleszólhatunk, elzárkózik-e ez elől a vendéglősök és rokon iparágak művelői közül valaki is? De hogy ezt tehessük, egy otthonról, egy erős szervezetről kell gondoskodni. De jó előre, mert ha későn jön p lelkesedés, oda lehet minden buzgólkodás. Avagy van-e a vendéglősök nagy, népes rétegében valaki, aki nem érezné a mun- kásbiztositó, a betegsegélyző törvény átkos súlyát és nem óhajtaná mindennapi imájában e hatalmi tultengésben szenvedő helyi atyaistenkedő intézmények revízióját? Nos hát, ha e kérdésben is egyetértünk, akkor e revíziónak munkálataiban is részt kell kérnünk, talpra kell állnunk, mert ez intézmények suhanó, vérező kaszáinak élét el kell venni. Ä tisztitó tűznek az iparosok tömött soraiból kell lángra lobbanni. Lehet-e a kérdésben valamit tenni, ha szervezetünk gyenge, ha nem bírjuk azt a hatalmas erőt kifejteni, amivel e szélkakaskodó szörnyűségek fejére lehet vágni? Ävagy nem-e a mindennapi falatokhoz nőtt az adó s az e körül intézkedő törvények, rendeletek labirintjai. Ezekre vonatkozólag is uj törvények fognak létesülni, illetve életbe lépni. Érzi-e bárki magában azt az erőt, hogy ezek szövevényeiben eligazodjon. Vagy elég gazdag-e bárki is ahhoz, hogy a fináncz bankóhamisitó munkáját némán tűrje? Ävagy nem-e érezitek a fogyasztási i lie fékezési terhek rendezésének sürgős szükségét? De minek folytassam, hiszen a közkérdések, a vérünket, a húsúnkat legközvetlenebbül érintő általános kérdések egész lexikonját sorolhatnám fel, de aki e nagyfontosságu kérdésekből nem látja át a tömöritett erőnek szükségességét, akkor kár minden vonásért. Nahát, igen tisztelt vendéglős és rokon iparos társak, ezekben a kérdésekben akarunk részt kérni magunknak, ezekre a kérdésekre akarunk szervezendő erős testületünk súlyával a legapróbb részletekig beavatkozni, érdekeink védelmére minden elképzelhető és kifejthető intézkedést tenni, ha kell, a legnagyobb és elkeseredett munkával. Állandó irodát kívánunk szervezni, ahol az egyéni sérelmek jogi orvoslására is megfelelő intézkedésekkel fog a társulat a vendéglősök és rokon iparágak művelőinek rendelkezésére állni. Ezek a magas szempontok vezették a társulat választmányát is, amikor a tömörülés intenzív kifejtésére gondolt. Ä közterhek, az állami és városi jövedelmekhez a vendéglősök és kartársaik járulnak úgyszólván a legnagyobb áldozatokkal. Amit csak kiszolgáltatnak, ahhoz minden egyes falathoz, korty italhoz az adók végtelen sokféle tétele tapad. Miért tehát csak ez az osztály volna az, amely saját érdekében nem tudna erőt gyűjteni és közelebbi érdekképviseletére, hatalmas, súlyos szervezetet alapítani? Akarni kell és meglesz! A napokban mennek ki a szervező köriratok, a belépési okmányok, ragadjátok meg az alkalmat s biztosítsátok magatoknak azt a súlyt, hatalmat, ami e népes nagy testülethez illik. Nem szabad belőle hiányozni senkinek sem. A huszadik század második évtizedében, az alkotások lázas korszakában értsétek meg a kor szellemét és tömörüljetek. Mennél nagyobb tömeg jelentkezik, annál erősebbek lesztek. Ha nem magatok, ki fog törődni sorsotokkal. Kicsi és nagy álljon össze és törje, recsegtesse meg a közéleti munkásság legnagyobb átkát — a közönyösség fagyasztó jegét. A jövő, az élet hiv — munkára, vendéglősök!« Ipartársulataink egyesüléséről. Ezen czim alatt ipartársulatunk »Értesitő«-je czikkelyt közöl, melyet, mivel élénken világítja meg a helyzetet, mi is leközlünk egész terjedelmében : »Nagyon sokszor és sokat foglalkoztunk már ezzel a nagy horderejű kérdéssel, mely a vendéglősök sóvárgását fejezi ki; megvalósulás esetén pedig iparunk fejlődésének, jogos kívánságaink teljesedésének leghatalmasabb támaszát fogja képezni. Sajnos, idáig minden fáradságunk kárba veszett. De nem azért, mintha az eszme maga nem volna elég népszerű és mintha kartársaink nem óhajtanák majdnem kivétel nélkül az egyesülést és nem örömmel látnák egy hatalmas táborban az összes vendéglősöket! Mert ki meri tagadni, hogy ez az eszme ma már a köztudatban él és erős gyökeret vert a vendéglősök egyetemességének széles rétegeiben? Hiszen ezt bizonyítja az a javaslat is, melyet a vendéglősök nagy tömbjének egy ilyen rokonszenves töredéke ipartársulatunkhoz legutóbb beterjesztett és ugyanezt bizonyítja az a kedvező, mondhatjuk örvendetes fogadtatás is, melyben a javaslat ipartársulatunknál részesült. Csakhogy a teljesedés által exiszten- cziák elsülyedése forog koczkán s ezek remegő féltékenységgel őrködnek a f ió kip a r t á r s u 1 at o k kérődző élete fölött; kétségbeesett erőlködéssel kapaszkodnak bele, mert ez reájok nézve a lét és nem lét kérdését képezi. Ámde mindenféle türelemnek vége szokott lenni! Most, mikor az egyesülés eszméje azoknak a kartársaknak a részéről, akiknek a lelkében már a türelmetlenség háborog, újra szőnyegre került, talán jogosan felvethetjük azt a kérdést, hogy mi czélja lehet a kettős ipartársulatnak, ha azt látjuk, vagy inkább nem látjuk, hogy mit produkált tulajdonképpen 1902. évben történt születése óta, tehát immár 12 éve a másik ipartársulat? Nem kárba- veszett idő, nem erőpazarlás volt-e az a kísérletezés? Ám kérdezze meg minden oda tartozó kartársunk saját lelkiismeretét. Ki tudja, hányat elérhettünk volna már jogos kívánságaink közül, ha azt látták volna a hatóságok, hogy a vendéglősök egy hatalmas megbonthatatlan táborba vannak tömörülve, melynek félelmetes erejével számolni kell. Mig ellenben a szétszórt, jelentéktelen csapatok jajgatását meg sem hallották. Pedig az előttünk fekvő indítvány indokolásában felsorolt kérdések, mint például a bornyilvántartás vezetése, nagyon alárendelt szerepet játszanak azokkal a nagyhorderejű kívánalmainkkal szemben, melyek különösen iparunk képesítéshez kötése s a mind vehemensebben reá támadó tisztességtelen verseny legyőzését vagy az ital— ELNÖK: W1NDISCH-GRAETZ LAJOS HERCZEG. Gyógyaszu, szamorodni és asztali borai felülmúlhatatlanok. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra ingyen küld. Központi iroda : Budapest, VI. kér., Teréz-körut 25. sz.
