Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-08-20 / 16. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1913. augusztus 20. Szimon István BUDAPEST, V. Akadémia-utcza 7. szám. Csemege, fűszer, italok, konzervek és sajtok nagykereskedése. — A legtöbb előkelő szálloda, vendéglő és kávéház szállítója. Detail üzletek: Budapest több pontjain. Kérjen árjegyzéket. .............. TELEFON 29—60. szágos szövetségünk hasznát s mindent el fog követni, hogy Országos szövetségünk megizmosodhassék s teljes erővel folytathassa áldásos működését. A gondolkodó, iparunkat szerető vendéglősökhez és korcsmárosokhoz szólunk és kérjük őket, hogy lépjenek az Orsz. szövetség tagjai közé s erre többi kartársaikat is buzdítsák. Mindnyájan egyért, egy mindnyájunkért! Vendéglősök sorakozzatok! Ihász György. Szakirodalmunk és a vendéglősök. Ä magyar vendéglősiapr még ma is nagyon hátramaradott általános európai fejlődéséhez képest. Ha egy magyar vendéglős véletlenül külföldre megy, bámulva és csodálkozva szemléli, hogy mily óriási a különbség virágzás, haladás, szervezettség és általános kultúra dolgában. Kis körültekintés, némi tanulmányozás után ott látja meg, mik hiányzanak idehaza miná- lunk, mennyi apró kis bűneink vannak, a mik megakasztják a külfölddel való versenyt- haladásunkat és amiket pedig igen könnyű volna egy kis jóakarattal lerázni magunkról. . Közömbösség, nemtörődömség, a garasokkal való fukarkodás, az összetartás hiánya és a szaktudomány megvetése az általános jellemvonásunk. Ä múltkoriban éppen egyik legelőkelőbb fővárosi szálloda igazgatója, aki mint borfiu kezdte pályáját és mert külföldre jutott, ma 'európai műveltségű emberré lett; mondogatta, miszerint csodálja, hogy iaprunknak olyan gyenge szakirodalma van. öt utazásai és folytonos tanulása mellett a külföldi szakirodalmi müvek nevelték azzá, ami ma. Sőt ma is garmadával járatja a külföldi szaklapokat és megvesz minden újonnan megjelenő szakirodalmi könyvet. Hát mi majd megmagyarázzuk az igazgató urnák, hogy miért olyan gyenge a szakiroda- lom nálunk. Mert az egész magyar vendéglősiparban nem találunk tiz-husz embernél többet, aki úgy gondolkozzék, mint ő, aki egy könyvért két krajcárt is »kidobna«, (t. i. igy mondja). Sziszifuszi erőfeszítésekbe kerül egy hasznos szakkönyvnek a megjelenése. Hamarabb lehetne kimozdítani a Gellért-hegyet a sarkából, mint nálunk egy igazán a vendéglősipar javára szolgáló könyvnek ezer előfizetőt fogni. Meg kell rohanni, meg kell revolverezni nálunk azt a kevés könyvvásárlót is, ami van. És ha nagynehezen rá lehet venni, hogy előfizessen rá, akkor is bizonyos elégtétellel teszi hozzá; »Üsse kő, küldje el, én ugyan úgy se olvasom el soha«. Ä hirdető közönségre kell rárohanni, hogy az fedezze egy könyvnek a költségeit. És igy vagyunk a szaksajtóval is. R múltkor egyik előkelő dúsgazdag kávéháztulajdonos, akinek óriási grammofon-vállalata is van, igy nyilatkozott: — Minek kell a szaklap? Akinek jól megy az üzlete, az ugyan nem törődik vele, akinek nem jól megy, még kevésbbé! Ezért nem vagyunk mi képesek, versenyt haladva a külfölddel, magyar szakmüveket előállítani. Mert a szakirodalom, a szaksajtó mostoha gyermek. Külföldön minden vendéglős járatja a maga szaklapját és ami fő: elejétől végéig érdekkel, mohón el is olvassa. Pártolja, elolvassa, betűit megszívleli és tanul belőle. Hisz ez természetes is! Ä szaksajtó lehet csak az egyedüli ösz- szekötő kapocs, mely egy egész ország iparának szemevilágát összeköti. E hely az, ahol minden vendéglős találkozhat szellemben, lélekben, gondolatban. Fölveti nagyszerű eszmék csiráját, beplántálja olvasói szivébe és egyszer csak azt veszi észre, hogy az egész egyetemes vendéglőssé.^ egyazon gondolatot táplálja. Ez viheti előre fejlődését, művelését, virágzását. A szakirodalom támogatásának kellene tehát egy óriási lökést adni. Divattá kellene tenni a szakmüvek rendszeres olvasását, mint az külföldön van. Ä külföldi vendéglősök egész vitákat rendeznek egy-egy megjelent szakezikk fölött. És nagy élvezetet lelnek benne. Ä szakirodalmat megkedvelteim és ezáltal föl— lendíteni pedig az ipartársulatok volnának hivatva. Rz ipartársulatoknak kellene buzdítani tagjaikat, hogy a szaksajtót, a szakmüveket egyetlen vendéglős se nélkülözze. Legyen a szakirodalom édes gyermeke a vendéglősiparnak, mert kulturális haladásának ez egyik legfontosabb alapköve. Forduljunk a nagyközönséghez. Törjük meg a közönyét. Ebben segítsenek az ipartársulatok barátságos, szelíd, meleg és lelkesítő buzdításaikkal. Ne sajnálja azt a pár fillért a szakirodalom támogatásától senki a saját művelődése elősegítésére. Olvassunk, tanuljunk, művelődjünk, haladjunk! Öleljük keblünkre a szakirodalmat, dédelgessük. ápoljuk, mert ő a kultúra legvitézebb har- ezosa, legeredményesebb zászlóvivője! R debreczeni vendéglősök ipartársulatának újjászervezése, R debreczeni vendéglősök ipartársulata igen élénk és érdekes ülést tartott a Dréher-sörcsarnok külön termében. Nem kisebb fontosságú dologról volt szó, mint a társulat újjászervezéséről. Rz igen érdekes gyűlésről, amelyen Márkus Jenő társulati elnök vezette a tárgyalást, az alábbi részletek számolnak be: Márkus Jenő elvégezve a formai üdvözléseket, jelentette a választmánynak, hogy a társulat újjászervezése alkalmából azt látja a társulat érdekében czélra vezetőnek, ha rendes irodai szolgálatot tartanak és hogy kiterjessze a társulat működését a megyére is. Végül, hogy a társulat fogadja kötelékébe az italmérőket is hat koronás minimális évi díjjal. Rz indítványt nagy lelkesedéssel fogadták s résztvettek a vitában: N é m et Titusz, Borgida Farkas, Fürst Béla. Ä felszólalások után a szervezkedés szükségességét alapszabálymódositással együtt kimondották, amely czélra öt tagú bizottságot választottak. R bizottság a jövő héten kezdi meg működését. Szóvátette Imre János vendéglős azt a sajátságos eljárást, hogy a hatóság a maíaczot vevő vendéglősöket, a Hatvan-utczai piaczról kikényszeríti a vágóhidra, a malacz levágása és megtisztítása czéljából. Ez pedig költséges és időveszteséget okoz. Ä közélelmezést is drágítja, éppen azért Márkus Jenő elnök utján azt javasolja a baj orvoslására, hogy a városi tanács e visszás állapot megszüntetése iránt kerestessék meg olyformán, hogy a malaczokat az állatorvos ja piaczon vizsgálja meg s azokat a vendéglősök odahaza ölessék meg. E beadvány elkészítésére Irinyi István dr. társulati ügyész kéretett fel. Egyhangú lelkesedéssel ezután a társulat nagy választmánya társulati tiszteletbeli titkárul B o- r u s s Mihályt, a lap felelős szerkesztőjét megválasztotta. Majd Márkus Jenőt kamarai beltaggá történt megválasztása alkalmából ováczióban részesítették, mit Márkus Jenő meghatottan köszönt meg. Apróbb folyó ügyek elintézése után az ülés véget ért. Rz ipartársulat a következő körlevelet küldte széL »A debreczeni vendéglős-ipartársulat nagy választmánya határozattá emeltette azt a javaslatot, hogy az egész Hajdú vármegye szakiparosait tömöríteni fogja és a vendéglős- ipartársulat kebelében összpontositja. Ez az elhatározás amilyen tiszteletreméltó a szakiparosok szempontjából, épp olyan fontos. Ebből az alkalomból aktuális talán kifejteni azt, hogy mit tett eddigi szervezetében a debreczeni vendéglős-ipartársulat és mit tudhat tehetni hatalmasabb szervi összetételében. R vendéglős-ipartársulat debreczeni szervezete eddig csak Debreczen szakiparosainak egy részét tisztelhette tagjai sorában, tehát szükebb Szent Margitszigeti üditőviz — A legkiválóbb szénsavval telitett ásványvíz. Telefon utján adott rendelések egész nap felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. A Budapest Szent-Margitszigeti üdítő és gyógyvíz kezölősége. Bpest,Teréz-körut 22. Minden jobb füszerüzletbenés vendéglőben kapható. Telefon 36—52.
