Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
1912. január 1. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 7 Rz ásványvíz megadóztatása. Magyarországon se szeri, se száma az egészségre hasznos, gyógyi ó erejű ásványvíz forrásnak, a pompás borviznek. Ennek daczára még is úgy van a dolog, hogy hazai természetes ásványvis vendéglőkben, korcsmákban alig kapható, vagy ha igen, úgy méregdrága áron. Ennek pedig nem a vendéglősök és korcsmárosok az okai. Sőt, ők szívesen szolgálnának ki hazai ásványvizet, ^ha ahhoz tiszta áron hozzájuthatnának. Ám ez nem lehetséges. A magyarországi ásványvíz forrásokat kapzsi bérlők, vagy bérlőtársaságok ragadták magukhoz, melyek azután drágábban adják az ásványvizet, mint ahogy nálunk a jó bort mérik. így van ez a kitűnő szántói sa- vanyuvizzel is, melynek pedig a hazafiasnak nevezett cziszterczita-rend volna a tulajdonosa. Hát most akad egy város, mely a hazai savanyuvizet, ásványvizet még jobban megakarja adóztatni. Ez a város Veszprém városa, melynek nagy a pótadója, de amely kiadásait még sem bírja fedezni. Most, hogy egy kis uj pénzhez jusson, bölcs városi tanácsa elhatározta, hogy a városban elfogyasztott pezsgőn kívül az ásványvizekre is vet ki városi fogyasztási adót. Szóval Veszprémben már a vizet is megadóztatják, nem csak a levegőt. Reméljük azonban több magyar városaink e tekintetben nem követik Veszprém példáját. Már csak azért sem, mert Veszprém tudvalevőleg nagyon közel van Rátóthoz, ahol egykor nem csak a czigánymuzsikára, hanem a rigó füttyre is vetettek ki községi pótadót. Az ország legrosszabb vendéglői vállalata. Budapestnek a Dunaparton van egy gyönyörűséges, sok tornyu, aranytól csillogó, belül bársonytól puha palotája, melynek megszemlélésére még a más országokból is idejönnek hires emberek s elragadtatva kiáltanak fel: — Jaj, de szép, jaj, de remekül csodálatos ! Tulajdonképen nem is Budapesté ez a nagy tündérkastély, hanem az egész nemzeté, mert ez az országháza. Van ebben a sokmilliós országpalotában a sokféle intézmény közt vendéglő is. Még pedig nagy- vendéglő. Ennek a legelőkelőbb helyisége a legfelső emeleten van, ahol a főrendek, képviselő és hírlapíró urak étkeznének. Egy emelettel lejebb van a vendéglő második osztálya a képviselőházi tisztviselők részére, még egy emelettel lejebb a harmadik osztály a rendőrök és szolgák részére. Mindezek alatt a soutonir helyiségben vannak elhelyezve az országházi vendéglő pompás konyha és éléstár helyiségei. Mikor ezt a vendéglőt a maga nagy, részben zártkörű előkelő közönségének megnyitották, minden vendéglős szaktársunk azt hitte, hogy ez lesz az egyik legjobb üzlete Budapestnek. Nem úgy tör- történt. Egy darabig, mig az újdonság ingerével birt, ment valahogy az országházi vendéglői üzlet. Mikor először pangásnak kezdett indulni, az akkori élelmes bérlő úgy segített a bajon, hogy szebbnél szebb pinczérlányokat szerződtetett szinte fölös számmal. Ez az intézkedés bevált. Ez volt az országházi vendéglő aranykora, Ifjú és agg, nőtlen és nős honatyák most már az országnak szánt idejüket az országház vendéglőjében töltötték el. Ámde talán e tekintetben kissé túl mentek a határon, mert egyszer csak jött szigorú Házplnöki intézkedés, melyen pin- czérnők alkalmazását megtiltotta az országház vendéglőjében, csupán egy felirónő alkalmazását engedélyezte, azt is tisztes korban. Azóta látogatottság tekintetében mindinkább hanyatlott az országház vendéglője. Egyik bérlő a másikat váltotta fel s fizetett rá vállalkozására, utóbb már friss melegételt sem lehetett ott kapni s szégyenszemre be kellett volna zárni az országház vendéglőjét, de a jelenlegi bérlőnek az jutott eszébe, hogy a képviselőháztól szubvencziót kér annak fentartására. A szubvencziót azonban a Ház hivatalosan megtagadta. Az országház vendéglője akkor már csakugyan majdnem bezárult, a képviselők azonban gondoltak merészet és nagyot. Elhatározták, hogy január elsei illetményeikből tizennyolczezer koronát szubvenczióként összetányéroznak az országházi vendéglő fentartására, hadd lehessen abban kapni még meleg levest is s hadd tengődjön az tovább. Bizony kissé nagyon szomorúan jellegzetes állapotok ezek! Mintha szégyenleni kellene kissé miatta magunkat a külföld előtt. Magyar- ország képviselőházi5 és főrendiháza, sok milliomos urak, gavallérok nem képesek a saját zártkörű szükségletükre a saját országuk fényes palotájában egy vendéglőt tisztességesen fentartani. Előfizetési felhívás a „Vendéglősök Lapja“ XXVIII. év folyamára. A most reánk köszöntött 1912-ik esztendőben érte el a „ Vendéglősök Lapja11 fennállásának huszonnyolczadik évfolyamát. Két esztendő híján három évtizede áll a magyar szállodás, vendéglős és korcsmáros ipar érdekeinek szolgálatában s ez emberi számítás szerint hosszú idő alatt nem volt soha egy sora sem, mely ne iparágunk érdekeiért Íródott volna le. Nem volt soha egy sora sem, mely a tiszta lelkiismeret és tisztességérzet bátorságával ne utasította volna, verte volna vissza azokat az igen sokszor nagyon alacsony forrásból származó támadásokat, melyek a magyar vendéglős, korcsmáros ipar érdekei, tisztessége, ez iparosság vezérférfiai s alkotásai, mint nyugdíj, rokkant intézetünk, ipari szakoktatásunk ellen intézteitek s jellemben megfogyatkozott, vagy Ítélő képesség híján lévő egyének által intézteinek mai napság is. Aki a „Vendéglősök Lapja“ huszonnyolcz éves pályafutását, vagy e pályafutásnak csak egy részét is figyelemmel kisérte, annak felesleges megismételnünk, hogy mint működött lapunk e hosszú idő alatt a magyar szállodás és vendéglős ipar érdekében. Az tudja, hogy e legrégibb magyar vendéglős szaklap harcolt, küzdött vendéglős, korcsmáros iparosságunk nemcsak nyelvben, hanem lélekben és érzésben való magyarrá tételéért s azért, hogy ez iparosság a saját erejéből nem csak az anyagi, hanem a kulturális téren is előre haladva, a magyar társadalom körében a megbecsülésnek ama piadesztáljára jusson, amelyre tényleg jutott, akkor mikor ipartársulataink vezérférfiai — hogy csak a sok közül keveset említsünk — mint Oun- del János, Glück Frigyes, Kommer Ferencz s többi vendéglős társaik ott vannak immár ennek a szép, nagy magyar fővárosnak vezető s kulturális, humánus, és szocziális téren alkotó tagjai között. De nemcsak Budapest székesfőváros, hanem vidéki nagyobb városaink szállodásai, vendéglősei is ma már a legtekintélyesebb, legszámottevőbb tényezők nemcsak városaik egyes társadalmi köreikben, hanem városaik közügyeinek vezetésében is. S hogy idáig jutottunk, az kétségtelen ama a tisztességes szaksajtó működésének eredménye is, melynek legrégibb képviselője ebben az országban a „Vendéglősök Lapja.“ így évforduló alkalmából lapjaink közönségükhöz fordulva, mint egy uj program- mot szoktak adni jövendő működésűkről. A „Vendéglősök Lapjá“-nak programmja marad a régi. Mi nem handabandázunk s érdekköröknek nem állunk reklám szolgálatába. Küzdeni fogunk, mint küzdöttünk a múltban is a vendéglős iparosság magyar nemzeti érzelmének föntartásáért, a vendéglős, szállodás és korcsmáros iparosság minden tisztességes érdekének diadalra juttatásáért, nem feledvén kiűzni még ha kell az irótoll korbácserejével is e tisztességes vendéglős, korcsmáros ipar köréből azokat a kullancsokat, férgeket és vakondokokat, akik oda betolakodva, silány életfentartási ösztönükből rágódnak a tisztességes vendéglős iparosság erkölcsi tőkéjének gyökérszálain. Évtizedek óta küzdünk azoknak a küzdőknek oldalán, akik a magyar szállodás, vendéglős és korcsmáros iparág folytatását a törvényes képesítéshez óhajtják kötni, hogy ezáltal a sokféle nyavalyás versenytől megszabadulhassunk. Ezt a küzdelmünket még nem koronázta siker, de a „Vendéglősök Lapja“ résen áll, hogy e legjogosabb követelésünk el ne sinkafáltassék, mint holmi kikoldult pezsgő, hanem még ebben az uj esztendőben valóra válljon. És küzdeni fog a „Vendéglősök Lapja“ mind azon nemes ideákért is, melyeket a „Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége“ a legutóbb is felirt becsületes lobogójára. Ipari szakoktatásunk mennél tökéletesebb kifejlesztésért, ezzel kapcsolatban egy vendéglős országos muzeum létesitéséért, s magyar vendéglős konyha, a magyar vendéglős szakácsmüvészet minnél magasabb fokban való kiképzéséért. Küzdeni fog pedig főképen a tisztes magyar szállodások, vendéglősök és korcsmárosok — legyenek azok bár milliomosok, vagy szegény sorban lévők — összetartozandóságának, szövetkezésének ápolásáért. Az uj, 1912-ik esztendő hajnalán ehhez a küzdelméhez kéri a „ Vendéglősök Lapja“ tisztelt olvasóinak, a magyar szállodásoknak, vendéglősöknek és korcsmárosoknak eddig is évről évre megismételt, újabb tömeges támogatását. Előfizetési áraink: Egész évre 12 korona Háromnegyed évre 9 korona Fél évre 6 korona Negyed évre 3 korona Hazafias tisztelettel: a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, VII. kér., Akácfa-utca 7-ik szám. Társas reggelik. 1912. január 5-ikén: Szívós Zsigmond éttermében „Virág csokor“ V. József-tér 1. sz. Január 12-ikén Mayer Ferencz vendéglőjében, Arany János-utca 4. Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs. és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet: IV, Türr István-utcza 7. Telefon 11—48.)
