Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-03-05 / 5. szám

1912. márczius 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 BORHEGYI F. borkereskedő Budapest, V., Gizella-tér 4 Pinczék: Budafokon és V. rület, Gizella-tér 4.. szám alatt BORHEGYI BOR (Saját ház) Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognacot és likőrö­ké- két gyári árakon. Belföldi borait az első hírneves bortermelőktől a legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelOsek gyorsan és pontosan teljesittetnek. Margarin-iparunk és kereske­delmünk 1911-ben, Irta: Bien Ernő gyáros, a „Bien Sámuel“ cég tagja. Az elmúlt év száraz nyara, továbbá az a relativ arányt mutató viszony, amelynek folyományaként, a folytonosan növekvő vajszükséglettel szemben, a termelés arány- lagos csökkenését látjuk, továbbá fogyasztó közönségünk napról-napra finomodó Ízlése, amelynek a termelésnél figyelembevétele, a vaj előállítási költségeit nagyban befo­lyásolja, azt eredményezték, hogy a vaj ára a lefolyt évben ismét igen jelentékeny áremelkedést mutatott. Egy időben a teavaj ára, különösen nagyobb ünnepek előtt, 5—5.00 K-ra is felszökkent, sőt igen gyakran előfordult, hogy a fogyasztó közönség időről-időre semmi áron sem tudott a szükségelt vaj­hoz jatni. Minezek a körülmények a margarin-ipar malmára hajtották a vizet. — Azt, amit a modern nyugati államokban a margarin- gyárak már régen elértek, hogy t. i. gyártmányaik bevezettettek a közönség minden rétegébe és a mi nálunk Magyar- országon a margarin-gyárak által kifejtett agilis reklámok dacára sem sikerült, annak elérésére a lefolyt évben a természet nyújtott segédkezet. A margarin legfanatikusabb ellenségei — azok is, akik a margarinban eddig olyan produktomot láttak, mely emberi élveze­tekre nem alkalmas és amely produktumok különféle, utcán összeszedett zsiradékokból állíttattak elő — a viszonyok kényszerítő hatása alatt meggyőződtek arról, hogy a legideálisabb tisztítási eljárásokon megy keresztül, teljesen állati és növényi zsír­ból van előállítva és felismerték a marga­rinban azt a fontos népélelmezési termé­ket, amely hivatva van a természetes vajat pótolni és amelynek világgazdasági fon­tosságát ma már minden müveit nemzet elismeri. Mindezek a körülmények országunk margarinszükségletének rohamos emelkedését vonták maguk után. Gyáraink majdnem az egész éven át teljes üzemmel dolgoztak, sőt kénytelenek voltak, hogy a megna­gyobbodott fogyasztásnak eleget tehesse­nek, üzemüket megnagyobbítani. Legnagyobb volt a margarinfogyasztás március, április és május hónapokban, valamint a karácsony előtti hetekben. Az export terén is igen szép sikereket értek el gyáraink, amennyiben ma már a magyar margarint nemcsak egész Ausztriá­ban fogyasztják nagy előszeretettel, hanem igen jelentékeny mennyiséget szállítunk Horvátországba, Romániába, Boszniába, sőt közvetve Szerbiába is. A margaringyártás nyersanyagait illető­leg úgy szólván az egész év folyamán szilárd volt a helyzet. A nyersmargarin csak az év első hónapjaiban volt lanyha irányzatú. A nyersmargarin legalacsonyabb ára 112 K, a legmagasabb pedig 162 ko­rona volt. A gyártáshoz felhasznált kókuszolaj ára szintén csak az év első részében volt lanyha irányzatú. A további hónapokban állandóan igen szilárd volt a kókuszolaj-piac. A többi, a margarin-gyártáshoz szükségelt növény­olajok, bár az egész évben igen szilárdak voltak, mégis ehhez az olajhoz állandóan olcsóbb árban jutottak a margaringyárak, mint a növényi ételolajok egyetlen nagyobb fogyasztói, mivel az utóbbi 2 évben Trieszt­ben és Fiúméban alakult nagyszabású uj olajgyárak az olajgyártás terén meglehető­sen nagy tulprodukcióba estek és egymás árait állandóan lenyomták. A margarin-gyártás czéljaira használt szezámolajok ára 98—110 K között válta­kozott. A margarinvaj ára igen szilárd volt az egész éven át. Különösen a finomabb minőségekért a gyárak igen jó árakat ér­tek el. A margarinvaj ára 140—180 K kö­zött váltakozott. Ez alkalommal megemlékezünk arról, hogy a lefolyt évben hazánkban két újabb margarin-gyár keletkezett, amelyek közül az egyik szakismeret és megfelelő tőke hiányában csak igen rövid életű volt. Az elmúlt év a margarin-ipar és keres­kedelem terén országunkban forduló pon­tot fog jelenteni, amely kihatással lesz az általános élelmezési viszonyainkra is. Köz­tudomású, hogy az élelmezés és ellátás a nyugati metropolisokban sehol nem olyan drága, mint nálunk. Ennek az eléggé saj­nálatos ténynek okát abban kell keresnünk, hogy amig a többi nyugati államok a foly­tonosan növekvő szükséglet következtében hiányzó természetes termékeket a belföl­dön gyártott kifogástalan, de mesterséges utón előllitott ipartermékekkel törekednek pótolni, addig nálunk Magyarországon az az a praktikum, hogy ilyenkor az illető termék árát a végletekig fel kell kergetni; de mesterséges produktumokhoz nyúlni nem szabad. Teljesen át kell menni a magyar publi­kum vérébe is annak, hogy a mai modern iparnak és kereskedelemnek jutott osztály­részül az a feladat, hogy a nem elegendő mennyiségben rendelkezésre álló mezőgaz­dasági termékeket pótolja olyan produk­tumokkal, amelyek elegendő mennyiségben rendelkezésre álló mezőgazdasági terméke­ket pótolja olyan produktumokkal, amelyek elegendő mennyiségben állanak rendelke­zésre és amelyek a modern technika min­den uj vívmányaival felszerelt gyárakban az élvezetre alkalmassá és a hiányzó ter­mék helyettesítésére képessé tétetnek. („Magyar Kereskedők Lapja“.) Forradalmak a borok minőségéért. Valamikor valóságos háborúságokat vív­tak egymással egyes vidékek emberei azért, hogy melyiknek vidékén termett a jobb bor. Nálunk Magyarországon Tokaj- Hegyalját már ősidőktől kezdve elismer­ték a legjobb hazai bortermelő vidéknek. A Balaton vidék községei azonban szintén örökös vitában voltak egymással affölött, hogy melyiknek a határában terem a jobb minüségü bor. A somlyóhegyi bortermelő például soha sem fogadta el valónak azt az állítást, hogy például a badacsonyi, csopaki bor jobb minőségű volna az ő boránál. És igy megy ez nálunk most már a homoki bortermelő vidéken is. Ám ez a háborúság soh’ sem lépi át a kellő határo­kat, csak addig megy még az egyik vidék bortermelője le nem itatja a másik borter­melőt a „saját terméssel.“ A legutóbb Délfrancziaországban lezaj­lott vinczellér forradalom is annak követ­kezménye volt, hogy a hatóságok egyszer igy, másszor úgy állapították meg a leg­jobb minőségű pezsgőnek való bor termő vidékét. Ezek a forradalmak tudvalevőleg vérengzésekre és pezsgőgyárak lerombo­lására vezettek, melyben a bortermelőkel részt vettek az egyes vidékek vendéglősei, korcsmárosai is, mert ott termelő, korcs- máros, egyaránt, még élete koczkáztatásá- val is védelmezi vidéke borának jóhirne- vét s meg nem engedné azt rontani más vidékek silányabb borának bekeverésével még rosszabb termések idején sem. Francziaországban különben a XVII. és XVIII. században Champagne és Burgund költői küzdöttek egymással szükebb hazá­juk bora és pezsgője jó hírneve érdekeért. Egy Dániel Arbinet nevű iró hosszú és fontoskodó tanulmányt irt arról, hogy a burgundi a világ legelső bora. Ezzel az állítással szemben tiltakozó mozgalom kelet­kezett a champagnei vinczellérek, korcs- márosok között, akik deputáczióban fordul­tak koruk egyik legnevezetesebb Írójához, hogy védelmezze meg egy jeles irásmüben a champagnei bor jóhirnevét. Ez azután meg is történt egy tizenkét énekből álló költeményben. De még tovább is mentek az erélyes champagneiek. Egyik erélyes honfitársuk Mathien Fournier felbuzdulva az elbeszélő költemény sikerén, — melyet különösen a champagnei bort és pezsgőt mérő vendéglősök, korcsmárosok magasz­taltak, vásároltak és terjesztettek — or­vosi könyvet irt, melyben bebizonyították, hogy a champagnei ital univerzális hatású gyógyszer, amely gyógyít hajhullást, fog­fájást, szívbajt, vesebajt, ifjúi irőt vissza ad, mig illenben a burgundi bor megmér­gezi a szervezetet és „izzadságot“ okoz, ami abban az időben az idegesség hivata­los elnevezése volt. így folyt a derék francziák közt a borháboru jó száz észtén­Tgi,,on i44-i>)- ELSŐ PILSENI RÉSZVÉNYSÖRFŐZŐDE, PILSEN. Ai*i>i'ui0“ Magyarországi |X| I JJiaiw AHflIf* üC TaPCU BUDAPEST, VI., i Magyarország bármely állomására szállítja az általa képviselt vezérképviselete I ■ J- LUWy MUUll Bo I diód Andrássy-ut. 50. ! első pilseni részvénysört világhírű gyártmányt. ■ ■ Vendéglősök és t. érdeklődők szíveskedjenek közvetlenül a fenti céghez fordulni. Vidéki városokban lerakatott és képviseletet létesít.

Next

/
Thumbnails
Contents