Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1912. január 1. NAGY IGNACZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete b Budapest^ VII., Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefeisze- Saját palaczkkupak relési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészüiékek, boros palaczkok, parafaguda- szok, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzok. erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. ------Pinggau. mu ltbau történtek ugyan némi kísérletek, de sajnos, eddig eredmény nélkül. A „Borászati Lapok“ egyik utóbbi számában Liptai Albert ismét felveti a még mindig aktuális kérdést s amit mond és óhajt, annak legnagyobb részéhez mi is hozzájárulhatunk. Ebben a tekintetben — szerinte — három irányban kellene intenzivebb tevékenységet kifejteni : 1. Kapcsolatot létesíteni a termelők és a vendéglősök között. 2. A már létező termelői, borértékesitő szövetkezeteket (pinczeszövetkezeteket és részvénytársaságokat) országos szövetségbe tömöríteni és a szövetség segítségével ott, ahol arra szükség van, újabb termelői, értékesítő szövetkezeteket létesíteni. 3. A boritaladó eltörlését kieszközölni és a bortörvény következetes végrehajtását biztosítani. Elmondja azután czikkiró, hogy a bortermelők és vendéglősök régóta érzik már annak a szükségét, hogy valami kapcsolatot létesítsenek egymás között, mert ez mindkettőjükre nézve nagyon előnyös lenne. A termelők tudják azt, hogy a vendéglősök, korcsmárosok a bor .legnagyobb fogyasztói, tehát rendkívül üdvös volna, ha a vendéglősök legnagyobb része egyenesen a termelőtől szerezné be bor- szükségletét, ami nemcsak anyagi haszonnal járna a vendéglősre, termelőre egyaránt, hanem előreláthatólag a magyar bor iránt megrendült bizalom visszatérését is vonná maga után. Ennek pedig további természetes eredménye volna a borfogyasztás, a borforgalom emelkedése, ami e tekintetben minden érdekeltnek hasznára szolgálna. A vendéglősökre is kétségtelenül haszonnal járna a termelőkkel való közvetlen kapcsolat, mert olcsóbban jutnának a borhoz és jobb bort kapnának. Néhány év előtt mint arra már mi is rámutattunk — mindkét fél, vendéglősök és termelők — foglalkozott azzal a gondolattal, hogy egymás között szorosabb kapcsolatot létesitnek. Ennek a formája pedig az lett volna, hogy a vendéglősök létesítsenek borbevásárló hitelszövetkezeteket, amelyeknek révén a vendéglősök a termelők pinczeszövetkezetéből vásárolnák be szükségleteiket, másrészt pedig, hogy Budapesten állandó borvásár létesi- tessék, melyen a kisvendéglősök apró bormennyiséget, egy-két hektolitert is vehessenek, természetesen hitelbe is. A vendéglősök ki is küldtek a javaslatok tárgyalására bizottságot, ez azonban a kérdés nehéz, szinte megoldhatatlannak látszó voltánál fogva, még eddig meg sem kezdette tanácskozásait. Kérdés, mi volna most már a teendő ? Az óhaj ma is meg van úgy a vendéglősök, mint a termelők részéről, hogy együttműködésüknek alapját valamely elfogadható módon megvethessék. De mi volna ez az alap. Ha a vendéglősök egyedül nem volnának képesek megalkotni a borbevásárló hitelszövetkezetet, hát meg kellene azt teremteni a bortermelők hozzájárulásával, amikor azután az állam is megadná erkölcsi és anyagi hozzájárulását. így a hitel biztosíttatván, közös erővel létesítenének oly szervezetet, mely mind a két fél érdekeit szolgálná. Ez a szervezet egyes vidékeken nagy borgyüj- tőraktárakat (czementtartályokat) létesítene, melyek az egyforma bortömegek előállítását tennék lehetővé és a bor szakszerűbb kezelése révén jobb minőséget is hozhatna forgalomba. Ily módon a vendéglősök boraik bevásárlásánál a sok után- járási költségektől is megszabadulnának. E borraktároknak az az előnyük is megvolna, hogy hitelbe Is adnának az arra rászorult korcsmárosnak, vendéglősnek bort, még pedig nem úgy, mint ma sok borkereskedő teszi, hogy hitelbe csak a legrosszabb minőségű borából ád, hanem elsőrendű minőségű bort. Ez utóbbi természetesen csak úgy volna lehetséges, ha a kormány közbenjárásával, egy előkelő pénzintézetnél áruhitel nyittatnék a borraktárak részére, természetesen a borraktárnak állami felügyelet alá való helyezésével. A boritaladó eltörlését már oly erősen követeli a termelők és fogyasztók közvéleménye, hogy ez elől tovább a kormány sem térhet ki, ha a termelők, vendéglősök existencziájának s adófizetésképtelenségének előmozdításához járulni nem akar. Idegenforgalom és játékbank. Régi jelszó, szinte elkoptatott már, hogy Budapestet idegenforgalmi góczponttá kell átalakítani, akkor boldogulni fog annak kereskedelme, iparossága és ez iparosság között első sorban a szállodás, vendéglős és korcsmáros ipar. Ahány ember, annyiféleképen akarja megcsinálni Budapest nagy idegenforgalmát. Annyi kétségtelen, hogy ennek megteremtésére nem alkalmas meg az Állatkert átalakítása, a bérkocsi takszaméter behozatala, de még a gyakori péksztrájk sem. Mást kell erre vonatkozólag kieszelni. És eszelnek is. Az egyik megcsinálja Budapestet világfürdővé — papiroson. A másik a Margitszigeten alapit egy hatalmas Casinót. Európa és Amerika milliomosai részére, melyben szabad lesz a roulett, a bakkarat, trente és koarente. Szóval a Margitsziget olyan tündér város lesz, melyben az olyan szerencsejátékok és üzletek lesznek, melyek Montekarló, Nizza és Ostende kivételével minden innét ki vannak tiltva. Lesz-e a Margitszigeten ilyen játék kaszinó, ma még nem lehet tudni. Az illetékes tényezők azt mondják, hogy nem lesz, de azért nincs kizárva, hogy még is lesz a monokai és montekarloi játékbankhoz hasonló, a mi kétségkívül óriásilag emelné vendéglőink és szállodáink, de egyben iparunk és kereskedelmünk ember és pénzforgalmát. Tehát nagy anyagi haszon származna abból évenként sok ezer emberre. Elvileg ellenségei vagyunk mindenféle szerencsejátéknak, de hát nézzük, hogy mi az a játékbank, mely egykor Ostende és Ipaa kereskedőit, iparossait gazdaggá tette s melyet mióta ott betiltottak azóta beütött e világfürdőkön is a vagyoni tönk. Hát ez a játékbank, mint aminő a montekarloi is, nem erkölcstelenebb szerencse- játék, mint például a lóverseny, vagy nálunk az osztálysorsjáték. A játékbanknál hatósági ellenőrzés alatt számokra játszanak az emberek, éppen igy mint a lóversenyen és az osztálysorsjátéknál. A lóversenyen emberek dirigálják a mozgó számokat a futtató pályán s a felügyelet teljesítő fedhetlen urak minden becsületes ellenőrzése mellett is történhetnek, mint történtek is eléggé csalások. A rouletten csalni nem lehet, s nem is csalnak, mert az elefántcsontgolyó az elméletileg is pontos beállítású korong felületén belül a meglökés erejénél fogva, perdül s a banknak teljesen mindegy melyik szám jön ki. A bank nyer, mert 36 számot nyernek meg csak nem egyformán s csak egy szám jöhet ki. És mégis ellenzik ezt a játékot. A lóversenyt hatóságilag támogatják, az osztálysorsjátékot maga az államrendez, pedig ezek egy szeppet sem erkölcsösebb természetű játékok a roulettnél. A börzejáték minden esetre erkölcstelenebb ennél. Ismételjük, hogy semmiféle szerencsejáték sem helyeselhető erkölcsi szempontból. De akik helyesnek tartják a lóversenyt, az állami lutrit, azok nem valami sokáig fogják ellenezni a Margitszigeten egy játékbank felállítását sem, kivált ha az óriásilag megviseli a magyar székesfőváros idegenforgalmát és sok millió korona hasznot biztosit az iparnak, kereskedelemnek, általán a dolgozó polgárságnak, mely arra bizony-bizony nagyon reá is van szorulvaDebreczen-Belvárosi Takarék- szállodák, kávéházak, vendéglők, pensiók vételéhez pénzbeli támogatást nyújt. Ingatlankölcsönöket legelőnyösebb formában folyósít. — Betétet 5°/o-kal kamatoztat. Bővebb felvilágosítást Debreczen, Piacz-utcza 41. szám. ad az intézet igazgatósága. pénztár Részvény=Társaság