Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-02-05 / 3. szám

1912. február 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 lakozik az Ínyben anélkül, hogy az alko­hol előtérbe lépne, ha végre a lenyelésnél az egészet egy természetes zamat koro­názza anélkül, hogy a nyelven azon csipés visszamaradna, mely miatt a rossz bort bicskanyitogatónak hívják, úgy a bor az érzékek Ítélete szerint jó. Ha csak egy pontban is kívánnivalót hagy, úgy tökélet­len a bor és annál kevésbé jó, minél job­ban elszigetelődik a savanyúsága, czukor- és sótartalma és mennél pontosabban meg lehet azokat a nyelv hegyén különböztetni, továbbá minél jobban érezhető az Ínyben annak semlegessége, vagy pelyhüdtsége, az illő olajak, föld, trágya a hordó ize és kiváltképpen az alkoholnak szórványos elő­térbe tódulása, minél kevésbé kellemes az utóize és utószaga és minél kellemetle­nebb és tartósabb a nyelven való csípése. Vannak még olyan idősebb magyar korcsmárosaink, hogy a bornak nemcsak évszámát, hanem annak volt termő helyét is megtudják állapítani. Sajátságos, hogy a legjobb borminőség megállapító a leg­több esetben igen rossz, vagy csak mér­sékelt borivó. A jövő vendéglős, korcs- máros nemzedéket pedig be kell vezetni abba a misztikus tudományba, hogy a bor minőségét megállapítani tudja. Hogy meg­tudja állapítani a talajt, amelyen a bor termett, a szőlőfajt, melyből préselték, a készítés és kezelése módját. Még azt is meg kell mondani tudni, hogy évek múl­tán mivé fog fejlődni bizonyos minőségű bor a borseprőn. Ha e tekintetben annyi tudáshoz jutnak a jövő korcsmárosai, ak­kor nem vesznek többé silány, vagy hozzá hamisított bort Magyarországon. Megdézsmált boroshordók. Volt idő, mikor bort távolabbi vidékekre szállítani valóságos veszedelem volt Ma­gyarországon. Ez a régi fuvaros világ volt, mikor még nem a vasút, vagy a gőzhajó, hanem a fuvarmányos kocsi bo­nyolította le a legtávolabbi vidékről is egész Budapestig a teheráru forgalmat Ekkor még az. utszéli csárdásvilág arany­korát élte s bizony csak a fuvaros kocsis becsületességén múlott, ha a kocsiszín alatt meg nem csapolták a nagy boroshordókat, s ami bort kieresztettek belőle, azt vízzel nem pótolták. A legtöbb esetben úgy tör­tént, hogy a lelkiismeretes becsüietesség hiányzott a fuvaros kocsisból s mire a hordó Pestre érkezett, a bor mennyiségi­leg meg volt ugyan, de minőségileg víz­zel kevert kutyának sem való lőre volt. Mikor a teheráru forgalmat már a vasutak bonyolították le, a hordókat az állomáso­kon úgy vettek csak fel, ha azok csap- és aknanyilásai külön bádoglemezzel le vol­tak szegezve és pecsételve is, tudván a vasúti intézőség, hogy s vasúti alkalma­zott, munkás is csak gyarló ember, akinek szomjas torkát és leluiismeretét a bornak közelsége kisértetbe hozza. így is volt igen sok esetben. Hiába volt lezárva az akna és csapnyilás bádoglemezzel, pecsét­tel, a bor mégis kevesebb mennyiségben, vagy rosszabb minőségben jutott a vevő budapesti vendéglőshöz, mint ahogy az azt a szőlőbirtokos termelőtől vásárolta. Nem is csapon, vagy aknanyiláson eresz­tették ki a bort, hanem útközben vagy az állomáson, az abroncsot kissé félreverve, a hordót megfúrták s az igy nyert nyílá­son gummicsövön eresztették ki a drága italt. Azután a fúrt nyílást ismét fával be­szegezték, az abroncsot ráhajtották s nem volt, aki megállapította volna, hogy bor- tolvajlás történt, csak a vendéglős, korcs- máros a bor átvétele után, mikor már hiába futott panaszával Poncziustól Pilá­tusig. Néhány esztendő előtt igy manipu­lált a budapesti Ferencz- és Józsefvárosi állomáson néhány vasúti munkás, egész sereg vendéglőst, korcsmárost kárositva meg, amig nyakon nem csípték és be nem zárták esztendőkre őket. Ám akár milyen szigorú ma a vasúti szállítási ellenőrzés s akár milyen súlyo­san büntetik a vasúti tolvajokat, mégis csak történnek visszaélések. Újabban több oldalról azt a pana zt vettük, hogy a ki­sebb hordókban küldött mintaborküldemé- nyek érkeznek súlyosan megdézsmálva és felvizezve rendeltetésének helyére. Itt is az abroncsot verik le kissé a hordóról, megfúrják s a bort vékony üveg vagy szalmaszálon kieresztik, azután vízzel pó­tolják, a fúrt nyílást leszegezik, az abron­csot visszahajtják. A vendéglős az átvé­telnél nem vesz észre semmit, csak ké­sőbb, mikor észreveszi, hogy felvizezett italt kapott s ha még kissé vizsgálódik, arra is rájön, hogy az abroncs alatt a hordó úgy át van lukacsolva és fasze- gelve, akár a czipőtalp széle. Ekkor azon­ban már hiába reklamálja az átvétel után kárát, nem téríti azt meg senki. Hogy az ilyen visszaélések ellen ven­déglőseink és korcsmárosaink védekezze­nek, nincs más mód, minthogy az átvétellel nagyon óvatosak legyenek. Ismerni kell, hogy a bordézsmálásnál milyen eszközök­kel dolgoznak a vasúti bortolvajok, s ha an­nak legcsekélyebb külsőnyomát látják, meg kell tagadni a bor átvételét, akkor majd fizet kárpótlást a vasút. Sajnos, más véde­kezés itt nincs, bár a vasúti bordézsmálók nagy részét — hála Isten — elriasztja már sürü maoipulácziójuktól az a súlyos büntetés, mely tetten érés, vagy rábizo- nyitás esetén érheti őket. Magyar fürdők fejlesztése. — Serényi miniszter terve. — Annak idején megírtuk, hogy gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter az állam tulajdonát képező fürdőkön azzal akar segíteni, hogy azokat bérbe adja. Egyelőre csak mint a B. H. Írja Herkules- fürdőt, Tátralomniczot és Csorbát. Mind­járt az első évben 6 milliót kell az 50 évre lekötött czégnek befektetni. Csorbára és Tátrára 4Ve milliót, Herkulesfürdőre U/a milliót. Azonkívül Európa minden na­gyobb városában az agitáczió minden eszközével dolgozó idegenforgalmi irodák állítása is kötelessége a bérlőnek, de ezért az állam őt külön díjazásban része­síti. Eddig egy franczia czég tett kedvező ajánlatot a miniszternek. Föltéve, hogy e kikötések a szerződés­ben tényleg bennfoglaltatnak, a bérbeadás Serényi grófnak dicsőségére lesz ; — de még nagyobb volna a siker, ha e három faczionable fürdőhöz egy-két gyógyító- fürdőt is csatolnának. Ezeknél nem kell luxust kifejteni, nem kell tehát nagy be­fektetés sem s az agitáló idegenforgalmi irodák valamennyit egy füst alatt reklá­mozhatnák. De ne feledkezzen meg a kormány a többi magyar fürdőről sem. Vízaknára, az eddig fordított tekintélyes összegeken kí­vül a jövő évben 300 ezer koronát szán­nak, emiatt aztán a többi fürdőkre vagy semmit, vagy csak nagyon keveset költ­hetnek. A balatoni körút és elsőosztályu fővonalról még szó sincs, hasonlóképpen a balatoni hajózás emeléséről sem, többi gyógyfürdőink is csak úgy képesek pros­perálni, hogy a betévedt fürdővendégeket a fizetendő ezerféle illeték tengerébe fojtják. Fürdőink pangásán van hivatva segíteni a fürdőtörvényjavaslat. Igaz ugyan, hogy a legégetőbb kérdés, a hitelügy tárgyalása kimaradt a javas­latból, tehát arról sem esett szó benne, hogy a fürdő-vállalkozás ipari vállalkozás­nak tekintve, abban a kedvezésben része­süljön, melyet a törvény ezek részére biztosit. Ámde, ha figyelembe vesszük, hogy e tervezetet a belügyminiszter véle­ményezés végett úgyszólván valamennyi nagyobb mértékben érdekeltnek megkül- dötte, ebből a tényből jóakaratu tenden- cziát olvashatunk ki, s remélhetjük, hogy a szakvélemények beérkezése után olyan javaslattal fog kormányunk a parlament elé járulni, mely a magyar fürdők föllen­dülését minden lehető eszköz fölhaszná­lásával a megvalósulás stádiumába segíti. /. A. Mozgó korcsmák a háborúban. Egy angol lap harcztéri tudósítója Írja: Mióta Tripoliszban az olaszok megtámad­ták a törököket és az őseik földjét védel­mező arabokat, azóta itt a homokos sík­ságokon tanulmányozni lehet, hogy milyen lehetett hajdan az üzleti élet, mikor még fa és kőházak nem voltak, mikor a kal­márok, szerencsevadászok százai vonultak fel a harczoló csapatok után. Most is igy van ez Tripoliszban. A török és arab sere­gek mögött az ország belsejéből tevekara­vánok vonulnak fel, melyek azonban kizáró­lag élelmiszert s üdítő, de nem szeszes italt szállítanak a haza földjéért és szabad­ságáért harczoló csapatoknak. Sokkal za­josabb az üzleti élet az olasz csapatok mögött. Itt már mindenféle szatócsok árul­ják áruikat. Hosszú taliánok szent képeket, amuletteket, melyek megóvnak a háború­ban való haláltól. Ezek az olasz katonák tömegesen vásárolják, de azért annál töme­gesebben hullanak el a török golyóktól és a vitéz arabok kardcsapásai alatt. Legérdekesebbek az olasz csapatok után felvonuló mozgó sátor korcsmák, melyek­ben hamisítatlan olasz-héber korcsmárosok mérik a szicziliainak nevezett, de soha szicziliát nem látott bort, a pálinkát sőt még dohányt és bélyeget is árulnak s ál­talán nagyon jó üzleteket csinálnak, mert az olasz katonáknak tisztjeikkel egyetem­ben most nagy szükségük van arra, hogy borból és pálinkából szívjanak magukba ,-°o- ELSŐ PILSEN1 RÉSZVENYSÖRFŐZŐDE, PILSEN. A'apn,aio,t i869­Magyarországi |Xj I «tA/w AHnlf pC TáPQQ BUDAPEST, VI., Z Magyarország bármely állomására szállítja az általa képviselt vezérképviselete ■ ■ J- LllWj MUUII CO I ül od Andrássy-ut. 50. Z első pilseni részvénysört világhírű gyártmányt. ■ ■ Vendéglősök és t. érdeklődők szíveskedjenek közvetlenül a fenti céghez fordulni. Vidéki városokban lerakatod és képviseletet létesit.

Next

/
Thumbnails
Contents