Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-09-18 / 18. ünnepi szám

' »>■ ■»>' . '♦ív »>. >>. '

VENDÉGLŐSÖK LAPJ/A

><*. X*- X*X* X&X* X*- X^X*X+- X* N

alkalmatosságot. Sokszor kocsizott ki a régi budai várból ide a királyi helytartó nádor is a családjával, sőt mikor Napóleon 1809- ben Bécsből Budapestre ugratta a Habsburgokat, a királyi család is a Rombach- fürdőben nyaralt. Itt fürdött egy nyáron át Mária Lujza is, a francziák későbbi császárnéja, nagy Napóleon hűtlen felesége.

Egész 1827-ig egyetlen volt a pesti oldalon a Nyár-utczai Rombach-fürdő, mig azután a Dunaparton, a mostani Ferencz József-téren a Diana fürdő vette fel vele a versenyt. Ez lett azután a pestiek legdivatosabb fürdője, finom urak és hölgyek találkozási helye. Mellette volt a hires Kemnitzer-vendéglő, hol reggeltől reggelig egész nyarakon át nagy mulatság járta, járva ott a csárdást szép hölgyekkel katonatisztek és juratus ifjú urak.

Budapestnek egyik legrégibb gőzfürdőjét Scheib el József alapította a Terézia város úgynevezett Kiskereszt-utczájában. Ez a mai Kazinczy-utczai gőzfürdő, mely cseres vizét először a szomszédos Jordán-féle bőrgyár forrásviztelepéről nyerte. Régi öreg emberek, köztük a kurucz-magyar Beöthy László is, halálos holtukig, dehogy váltak volna meg ettől a gyógyító cservizes fürdőtől. Ezen kívül volt még a múlt század elején egy fürdő a Két szerecsen-utczában, melyről Pest bírája 1831-ben a következőket jegyezte fel:

»Ezen ferdőbe leginkább Sidók járnak«. I

Azután két rituális fürdő is keletkezett j az Orczy-házban, melyben már 1834-ben is j 284 lélek lakott, sok foglalatosságot adva a házban lakó két korcsmárosnak is.

A többi fürdőink mind később keletkeztek, ma már Európa legelső fürdővárosává alakítva szépséges magyar fővárosunkat.

X^X^X^'X^X^'X^X^X^'X^X^X^'X^X^X^-X^X^X^'X^-X^X^X^X^X^Különös szállodai szokások

Okiahoma-Cityben, az Amerikai Egyesült Államok e tartományának hasonló nevű fővárosában igen különös szállodai szokások uralkodnak, melyekről sok tréfa kering Amerika egyéb államaiban. Azon a vidéken első sorban a közbiztonság áll nagyon gyönge lábon, mert a lakosság nagyrészt kincskeresőkből és szerencselovagokból áll. Néhány newyorki lap a fontiek kapcsán, mint az okiahomai szállodai állapotokról a következőket Írja:

E szerint ott minden szállodai szobában kis táblácskák vannak alkalmazva, a következő felírással:

»Az olyan gentlemenek, akik csizmában alszanak, pótilletéket fizetnek.«

A másik kifüggesztett táblán az olvasható :

»Három ütés a szobaajtóra azt jelenti, hogy rablógyilkos van a szállodában, tehát köteles mindenki nyomban fölkelni!«

A harmadik táblán:

»Kérjük tisztelt gentlemen vendégeinket, hogy a téglákat (!) ne szedjék ki a matraczokból!«

Az étterem oldalára a következő íigyel- gyelmeztetés van kipingálva:

»A földszinti zeneterem látogatói felkéretnek, hogy ne lövöldözzenek a karmesterre, aki úgyis megtesz minden lehetőt, hogy a tisztelt vendégek zeneigényeit kielégítse!«

Mindenesetre, európai szemüvegen nézve, kissé különös szállodai figyelmeztetések, melyekből következtetni lehet az okiahomai vendégek és szállodák minemüségére is.

Egy öreg vendéglős gondolatai.

Figyelmeztetnünk kell a pinczéreket és fiukat, hogy sohase nézzenek a vendég evésére, mert az senkinek sem tetszik. Azért észrevétlenül ott lehet a szeme minden vendégen. .

*

Jól esik a vendégnek, ha a kiszolgálók az ő öltözetén valami piszkot, vagy port födöznek fel és azt igyekeznek azonnal eltávolítani.

*

A gyakoribb kérdezgetés, hogy »nem tetszik-e valami?« csak lekötelező a vendégre nézve.

*

Észre kell venni, ha a vendég valamihez elégedetlen, töprengő arczot vág. Ekkor oda kell szaladni és tudakozni a hiba okát és látszólag mindig a szakácsnét szidni a hiba miatt. Mert sok ember rostéi magától panaszkodni, és inkább kimarad. Ehhez értett oly nagyon a mi derék elnökünk: Gundel János.

*

Itt ismét az a meggyőződés ébred föl bennem, hogy minden vendégünket, mint legkedvesebb rokonunkat kell tekintenünk, kit mi hívtunk meg valami ünnepélyes alkalomra s kit az ő legnagyobb megelégedésével óhajtunk elbocsátani.

*

A »nagyságos« sat. czimezgetések nem mindenkinek esnek jól s azért e helyett a készséges és komoly alázatosság sokkal kellemesebb hatást tesz minden vendégre.

*

Nevetgélni, játszadozni, vagy maguk közt sugdosódni egyáltalán nem szabad a személyzetnek, mert a vendég azt vélheti, hogy róla van szó. így a nagy rohanás és harsány hangú beszéd sok ideges vendéget bánt és azonkívül tiszteletlenségnek is veszi azt, a minthogy veheti is.

*

Az is fölötte boszantó a vendégre nézve, ha bizonyos kedveltebb ételt rendel s az már »elfogyott«. Persze, mert sok helyen az asszony csupa takarékosságból a kissé többe kerülő ételből nem készít eleget. Ha ez többször történik, a vendég ebből kihámozza a valódi fukarságot s már akkor bizalmát s kedvét vészti e helytől. Ez pedig káros — gazdálkodás.

*

Az is igen káros hatást tesz a vendégre, ha ugyanegy ételt a napi vendég több napon át egymásután lát felírva az étlapon. Mindjárt arra a gondolatra jő, hogy neki rég visszamaradt ételeket akarnak beadni és — szintén kedvét veszti az ily hely iránt.

*

A legislegvonzóbb a vendégre a jó leves és jó kenyér (fehér és barna, azaz rozs). Sok embert ismertem, akik csupán azért jártak állandóan egy helyre, mert ott kitűnő jó 1 evest, vagy kenyeret (és friss süteményeket jó péktől) kaptak mindig. Ez áll az italokra nézve is.

Aki nagyon gyorsan akar közülünk meggazdagodni, az nagyon gyorsan — elkészül.

CSARNOK.

Jíe légy büszke.

Ne nézz le senkit, hogy kicsiny, Semmicske ember és szegény; Rászorulhatsz még! Nagy hajó Is kap léket a fenekén . . .

És akkor jó lesz a tört hajósnak,

Ha partm viszi a kicsi csónak.

Hazafelé visz az utam . . .

Jártam a nagyvilág 1 szebbnél szebb helyein a földközi tenger bűbájos partjain De azért lelkem csak hozzád fűz szép hazám

drága szülőföldem.

Mit nékem a világ ezer szépségével ba láthatom a rónát ahol én születtem Ringó kalász tenger integet már felém többet ér az nekem a földközi tengernél.

Száguld gőzparipám sötét éjszakába pusztai fergeteg vészes morajával De a puszta csendes olyan, mint az álom érzik lehellete szellő íuvalmának

Éber kis tanyáknak világos ablaki mint megannyi kis csillag a békét hirdetik.

Határunkba érve sötét akáczlombok susognak már felém mondván: »Isten hozott.«

1912. május 25.

Kneffel Béla szállodás.

A tanyai ABC.

Az itt közölt verses vagy tanyai ABC abból az időből való, mikor még az alföldi tanyák között csak elszórva, imitt-amott voltak iskolák, amiket leginkább a községek gazdanépe tartott fönn. Nem is rendes, iskolázott tanító oktatott bennük, hanem másféle emberek: a tanyákra kikerült iparo- | sok vagy pedig kiszolgált katonák, akik a | seregnél töltött hosszú évek alatt megtanulták a betűvetést. Ezek tanitották az írást a verses ábécé segítségével a tanyai apróságoknak. Amikor a gyermek a táblánál vagy a papiroson irta a betűt, egyúttal éneklő hangon mondania kellett a betű sajátságait, a testállását. 1 Az^- után együtt is énekelték. így mondja a ver- sezet, amely a makói tanyákról való:

Kis igenyös, egy punktum van fölötte: i, i, i.

Két i-ből összefoglalva,

Két punktum van fölötte: ü, ü, ü.

Fél kerek, szöme van: e, e, e.

Kerek, mint a perecz: o, o, o.

Kerek, mint a perecz, >

Két punktum van fölötte: ö, ö, ö. Tarajos, mint a kakas: a, a, a.

Fél kerek: cö, cő, cö.

Kis bokrétás: rö, rö, rö.

Két lába van: nö, nö, nö.