Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-09-18 / 18. ünnepi szám

A szállodai alkalmazottak titkos üzenetei. A nyár a vagyonosabb emberiségnek szó­rakozási, üdülési ideje. Akinek módjában van, most megismerkedhetik nemcsak egyes tájak szépségeivel, népek sajátos szokásai­val, hanem még némely szállodai elbánás­móddal is. Sajátságos, hogy az egész mü­veit világon majdnem mindenütt egyforma udvariassággal, előzékenységgel fogadják a vendéget, már tudniillik, akit fogadnak. E tekintetben — úgy látszik — nemzetköziek az állapotok. Mindazonáltal néhány utazó leírásából tudjuk, hogy vannak emberek, akiket talán a világ minden szállodájában megkülönböztetett srivélyességgel fogadnak, viszont vannak olyanok is, akiket ismeret­len létükre sehol sem fogadnak szívesen, sőt egyáltalában nem is fogadnak. Miért van ez? Ennek a titkát leplezi le most egy angol lapban Ledoux Alfons, amerikai volt nagyszálloda és vendéglőtulajdonos, aki czikkében elmondja, hogy szállodáról, szál­lodára menő titkos jelzésekkel értesítik egy­mást a szállodai alkalmazottak az utazó vendégek minemüsége következtében. Ezt a jelzést öntudatlanul a vendég maga viszi magával, mely rendesen a bőröndjén, vagy kosarán van s oly kicsi, hogy észre alig vehető, de a szállodai alkalmazottak azon­nal meglátják azt s tudják, miként kell el­bánni az érkezett uj vendéggel. Ledoux szerint a jelzések a követke­zők : Ha bőkezű volt a vendég, aki a szállodai alkalmazottaknak bőségesen osztogatta a borravalót, annak a bőröndjére a zár mel­lé egy vonallal áthúzott kört raj­zolnak, vagy karczolnak. Ez azután azt je­lenti : Kitűnő vendég! Figyelmes kiszolgálás, bőséges borravaló! Az az utas azután, akinek a bőröndjén ilyen jel van, mindenütt hajladozó pinczé- rekre s nagyon jó kiszolgálásra talál. El­ső osztályú kiszolgálásra. Ki kap másod­osztályú szállodai kiszolgálást? Az, akinek bőröndjén a zár mellett csak egy egyszerű egyenes vonal van. Ez azt jelenti:- Szolgálatot megfizeti. A borravalóban nem bőkezű. Ugyanazt jelenti, ha a zár mellé egy egyszerű kereszt van ragasztva. Az ilyen vendéget még figyelmesen fogadják, mert hiszen meg van a remény arra, hogyha nem is bőven, de mégis csorran tőle bor­ravaló. Akinek a kofferjára a zár mellé két vízszintes vo nalat, vagy két ke­resztet rajzoltak, az azután ne számítson szives fogadtatásra e világ egyetlen mo­dern szállodájában sem. Ez a jelzés azt jelenti: — Borravalóban fukar! A szolgálatot nem fizeti! Az ilyen vendéget már a szálloda ka­pujában is alig fogadják. Parancsait nem akarják meghallani. Ötször, tízszer kell csengetnie, mig valaki jelentkezik. Az a vendég, akinek utazó táskájára h á- rom vízszintes vonalat, vagy k e- r észtét rajzolnak, az jobban teszi, ha lemond arról, hogy szállodába szálljon. Ennek legelőször is kijelentik: — Szoba nincs! Valamennyi el van fog­lalva. Ha mégis kierőszakol magának egy szo­bát, hát a legkényelmetlenebbet kapja. Szobalányt, pinczért, szolgát nem is lát, nemhogy a parancsait teljesítenék. Kisebb szállodában, ha kiakarja tisztittatni a czi- pőjét, ruháját, hát a szolga azt mondja neki: — Tessék megfizetni előbb a borra­valót ! Ez a titkos üzenetváltás szokásban van nemcsak a müveit Amerika, hanem Európa összes szállodáiban is. A szállodatulajdono­sok nagyon igyekeznek mindent elkövetni annak megszüntetésére, de eddig eredmény­telenül. íme, a mi pinczéreink egyrésze tiltako­zik a borravaló ellen, pedig a fontiek is azt bizonyítják, hogy figyelmes kiszolgá­lást, kényelmet csak a baksis, a borra­való biztosit világszerte. \^;' A Balatonvidéki vendéglőseink értekezlete. A Balatoni Szövetség igazgató-választ­mányának határozata következtében a szö­vetség elnöksége értekezletre hívta össze a balatoni vendéglősöket Balatonfüredre. Az értekezlet czélja volt megállapítani egyes teendőket, melyekkel a fürdőtelepek fej­lesztése elérhető és hogy megszüntessék azt a nehézséget, mely a fürdőközönség élel­mezése körül fölmerül. A népes értekez­letet Óvári Ferencz dr. országgyűlési kép­viselő, a Balatoni Szövetség ügyvezető al- elnöke vezette. Résztvettek a balatonfü­redi fürdőintézet részéről Vaszary Ernő fürdőigazgató, Schmidt Ferencz dr. fő­orvos, Lingl Valérián nyugalmazott igaz­gató, Siófok részéről Várady Gyula für­dőigazgató, Keszthely részéről Csák Ár­pád dr. fürdőintéző, Hévíz részéről Schul- hoff Vilmos dr. fürdőorvos, a Balatoni Szövetség részéről Óvári Ferencz dr. al- elnök, Cséplő Ernő titkár, Ben kő Ká­roly ügyész, Mészöly Gyula és Vargha Albert. A nagyszámban megjelent vendég­lősök sorában képviselve volt valamennyi fürdőtelep. Előadók voltak: Várady Gyu­la, Cservény Ferencz, Csák Árpád dr., Sümegi József dr., Schulhoff Vilmos dr. és Cséplő Ernő. A jutányosabb bevásárlás lehetőségének kérdését, a penzió rendszer általánosításá­nak ügyét és a személyzeti kérdést Várady Gyula adta elő. Hivatkozott a fönnálló ne­hézségre és arra, hogy ha a közös beszer­zés ügyét a vendéglősök magukévá te­szik, sokkal inkább lesznek képesek meg­szerezni a jó beszerzési forrásokat. A zöldségtermelés tekintetében a Balatoni Szö­vetség a földmivelésügyi miniszter támo­gatásával sikeresen segit a bajon, de egyéb dolgok is szükségesek lennének, hogy ez a kérdés rendeztessék. Hosszasabb tanács­kozás után egyhangúan elhatározták, hogy megalakítják a Balatoni Vendéglősök Fo­gyasztási Szövetkezetét és ennek előmunká­latával megbízták a Várady Gyula, M i 1- lekker Lajos, Ruff János, Cservény Ferencz és Bozzay Bálintból álló bi­zottságot. Az élelmezés kérdésében amellett foglaltak állást, hogy a következő évben valamennyien behozzák az úgynevezett me­nürendszert. Elhatározták továbbá Sümegi József dr. előadása kapcsán, hogy a nyílt üdülőhelyeken a beteg vendégeknek külön konyhát rendeznek be és az a vendéglős, aki erre vállalkozik, megfelelő táblával jel­zik, hogy ott orvosi rendeletre diétikus étel kapható. A személyzet kérdésében azt az álláspontot foglalták el, hogy tanulmányoz­zák a kérdést és ahhoz a rendszerhez fo­lyamodnak, amelyik a gyakorlatban leg­jobban válik be. Cservény Ferencz elő­adói javaslata alapján egyhangúan elfogad­ták azt, hogy minden vendéglőben előze­tesen állapítsák meg az árat és hatósági hitelesítés mellett az ilyen általános árlap kifüggesztessék. Ugyancsak Cservény ja­vaslatára elhatározták, hogy a vendéglős­ipar megbecsülésének rovására történő visz- szaélést megbélyegzik és odatörekesznek, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő. El­határozták, hogy a kötelező bejelentés szi­gorítása ügyében a Balatoni Szövetséget ke­resik meg és ugyancsak a Balatoni Szö­vetség utján törekszenek arra, hogy a kül­föld figyelme a Balatonra fölhivassék. Csák Árpád dr. a balatoni viziközlekedés megjavítása ügyében tett javaslatot. Ebben az ügyben már folyik a szövetség által meg­indított tárgyalás és van remény, hogy a közlekedés meg fog javulni újabb hajók be­állításával.-í* K+- 'í*-' í* ■ í*- X* -<*• X* x* - - í»' í*. Budapest legrégibb fürdői. A magyar ember szereti a vizet, de nagyobb mennyiségben csak kívülről. Őseinkről fel vagyon jegyezve, hogy va­dászó, halászó, s a »feredést« kedvelő nép valának, akár a »terekek«. A mostani bu­dapesti fürdőket már a rómaiak ismerték, de már a magyarok kezdték fejleszteni s később fejlődésüket nagyban előmozdította a török hódoltság, lévén mozlim testvé­reinknek vallásos kötelességük is a minél többször való mosdás, feredőzés a termé­szetes, föld mélyéből fakadó, természetes tiszta vizekben. Évezredek óta ilyeneknek ismerik a budai forrásvizeket. Ahol ma a Császárfürdő van, valamikor már a magyar időkben F e 1 h é v i z nevű kis város volt néhány beszálló korcsmával. Ez 1 a kis fürdő mezőváros egészen a mai Vízivárosig ter­jedt. Akkor is balzsamos vizű, melegforrás volt itt, melynek gyógyító erejét kipró­bálták a hajdankor gepetái, romunus czi- visei és Árpád leventéi. Itt először a sokat mosakodó törökök emeltek olyan fürdőhá­zat, hogy annak csodájára jártak ide még a szomszéd európai nácziók is. A török uralom megszűntével magánosok kezére ke­rült Felsőhévviz, a mai Császárfürdő, mig a boldogemlékezetü Marczibányi Ist­ván az irgalmasrendü barátoknak nem aján­dékozta azzal a föltétellel, hogy annak jö- vödelméből szegény magyar atyafibetegeket ápoljanak. A másik legrégibb magyar feredő hely volt a krónikák feljegyzése szerint a budai Ráczfürdő, mely Mátyás király idejében még a budai várkert keretébe tartozott. A Rudasfürdőt törökök építették először, még pedig Sokoli Mustafa basa idejében, de már 1703-ban az akkori Buda város tulajdona lett. A budai Királyfürdő is török alkotás s nem azért Királyfürdő a neve, mert köze lett volna valaha hozzá valami koronás embernek, hanem azért, mert a török hódoltság után valami Király nevű ember volt az első tulajdonosa. A Király­fürdőnél korra nézve fiatalabb a Sáros­fürdő, melynek vize csodaerejéért a kül­földről is ezrek jöttek el Budára, mig nem a régi épületet lerombolták s a főváros ezt az istenáldotta vizet évtizedekig hagy­ta csorogni a Dunába. Budapesten, a pesti oldali fürdők csak a mult, XVIII. század második felében ke­letkeztek. Romba eh Sándor mérnök 1800-ban fedezte fel az akkori »pest város erdejében«, a mai Nyár-utczában, az első hévvizü forrást, mely már azután 1808-ban »közhaszonélvezetre« fürdőházat s melléje vendéglő-szállodát építettek. A forrásvizét vastartalmúnak találta a királyi udvartartás­beli orvosi .kar is s vizét reuma és női bajok ellen használták. Akkor még árnyas erdő vette körül a mai nyár-utezai vasfür­dőt, melynek lombjai árnyában i a szép pesti dámák pompáztak, a traktérban találva ételt és italt s kellemes mulatozásra való

Next

/
Thumbnails
Contents