Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-09-18 / 18. ünnepi szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA-<!+.X+'Z*<*'<*'<*-'<1*':>-<+'l.* Z*<+'<*~Z*'<*-'<*i'<*'<*-'<*-'<*I''<*'<*'<'*­ERMELLEKI BOR. Kitűnő, zamatos, több évjáratú és fajú borainkat ajánljuk megvételre’ úgy hordóban vagy palaczkokban. A legolcsóbb napi árban« Palaczk borok 0 7 literes üvegekben 70 till., hordókban 50 kor.-ért 100 literenként már kaphatók. Nagyobb mennyiség vételnél árengedmény. Képviselőket keresünk. Megkeresésre részletes árajánlattal szolgálunk. Czim: Kereskedelmi és Építési r.-t. mintapinczészete, Bihardiószeg. zett vizmedenczékben a vastag tükörüvege­ken szemlélhetjük a tengeri állatok nyüzsgő életét. Az ötágú vörös tengeri csillagok (As- terias glaciális); a tengeri polypok (Oc­topus vulgaris); a tengeri rákok (Plimu- rus vulgaris); a világitó színes (kék-zöld) halacskák (Labrus nixtus); a szebbnél- szebb korallok, a tengeri rózsák, a fan­tasztikus alakú tengeri csigák és a tengeri pókok élő állapotban vannak itt bemutatva a vastag üvegfalú, szük-keretü 1 vizmeden­czékben, melyeknek mindegyikének gyö­nyörűen díszített kavicsos fenekén a meg­felelő növényi élet is virul. Vártér. A Muzeum megtekintése után a román- byzanczi stylü Kathedrális mellett elhaladva, feljutok végre a vártérre. A sok aprósze- gélyü, csonkatornyos szürke palota előtt vállon tartott szuronyos fegyverrel, »az af­rikai utazók fövegével« egy katona sétál föl, alá. A palota főbejáratánál, valamint a jobb és baloldali bástyákon mozsarak és ágyuk vannak irányítva a tér, az öböl és tenger felé. Az ágyuk és a mellette pyra- mis formában elhelyezett ágyúgolyók XIV. Lajos ajándékát képezik. És amint a ma­gas bástyafokáról letekintve a monte-car- lói öböl festői környékén legeltetem sze­mem, a magasból szokatlan zaj üti meg fülem. Feltekintek és a pár száz méternyi magasságban egy gépmadarat pillantok meg. A monoplán a tenger felől jövet egyenesen a kaszinó felé tart. Az emberi leleményesség ezen világkorszakot alkotó nagyszerű találmánya bámulatba ejti a halandó embert. Lélekemelő érzés szállja meg lényünket akkor, amidőn az embert felemelkedni látjuk oda, ahová élő emberi lény még eddig nem merészkedett. De a hatalmas Isten gyarló teremtménye, az al­kotó erejével szárnyakat farag magának és készül a XX. század korszakot alkotó hó­ditó útjára... Feszült figyelemmel kisérem a repülő­gép útját. Idáig hallom a levegő tengert hasitó, szédületes gyorsan forgó motorla­pátok bugását, zúgását. Látcsövemen ki­veszem, hogy franczia zászló leng nyomá­ban. A légi elemekkel daczoló bátor le­vegő búvár az »élet hajóján« egy perezre a kaszinó felett lebeg, — névjegyeit rö­pítve szerteszét, — majd egy szabályos kört írva le a tenger felett, Nizza felé röpül, hol szemeink elől nemsokára a messzeség homályába vész. 1 Séta a városban. Délután folyamán a városban tettem na­gyobb sétát. Megnéztem a condaminti vá­sárcsarnokot, hol az ócska könyvektől kezd­ve, az elsőrendű szükségleti czikkekig min­denféle elképzelhető dolgot árulnak. Vol­tam a Condamine városkát Monte-Carló- tól elválasztó romantikus hegyszorosban is, hol a Monakói herczegség »Sainte-Dévote« védőszentjének kápolnája van. A kicsiny kápolnában fehérruhás monakói leánykák készültek a holnapi áldozásra. Közvetlen a kápolna fölött, 80 méter magasságban ro­bog a vonat, mely egy hatalmas Ívben ké­szült viadukton át szeli keresztül a keskeny hegyszorost. Majd a monte-carlói fényes üzleteket szemlélem. Legfeltűnőbbek a kin­cseket érő drága ékszer kirakatok, melyek­ben egy szolid briliáns melltü a 25.000 frank értéket is meghaladja. Tudvalevő do­log, hogy az ékszerészek üzleti forgalma terrén Páris és Monte-Carló képezik a vi- lágpiaczokat. Igen sok értékes, ritka dolog van e helyen felhasmozva, melyeknek pár­ját máshol széles e világon nem árusítják. A nagy szállodák igen csendesek; javaré­szük már zárva, amelyek május végéig nyitva maradnak, azokban is csak úgy lé­zengnek már a dúsgazdag idegenek. Monle-Carlói kaszinó. Monte-Carlóban a fősaison január 1-től márczius végéig tart, ezen időkben a 135 szálloda 7000 szobája rendszerint még min­dig kevésnek bizonyult. A nagy szállodák­ban a fősaisonban egy éjszakára a szoba dija: (természetesen fürdő- és előszobával kapcsolatban) a 100 frankot is meghaladja, az egynapi élelmezés 40—50 frankot is. Tehát egy napi pensio egy személyre 150 frankot tesz ki. Ezen összegért én 30 napra nyújtok nagy úri ellátást vendégeimnek. Ne felejtsük azonban, hogy ide vagy mil­liomos ember jön szórakozni, vagy az el­szánt, tönkrement nagyságok, kik nagy va­gyonukból még megmentett utolsó fillérek­kel jönnek ide szerencsét próbálni. És ezek­nek már igazán mindegy, hogy 10 vagy 100 frankkal több a napi kiadásuk. De térjünk a dologra. Délután 5 óra. Itt ülök a gyönyörű parkban, a kaszinó széles lép- csőjü főbejárata előtt. Száguldó automobilokon, elegáns fiak- kerokon (Monakó egész területén nincs egy- fogatu bérkocsi) sűrűn érkeznek a kaszinó vendégek, kiket szolgák serege kisér a bel­ső termekbe. Magam is belépek és a vö­rös márványu, díszes előcsarnokba jutok. Jobbra az Opera színház hangverseny és buffet terem, balra a játéktermek. Az eme­leten az igazgatóság hivatalos helyiségei, azoknak mélyén az éjjel-nappal őrzött pán- czélszekrények. A monte-carlói játékbankot 1853-ban két és fél millió alaptőkével egy hamburgi rész­vénytársaság alapította 30 éves konczesz- szióval. Ezen idő alatt a nevezett részvény- társaság óriási befektetéseket eszközölt Monte-Carlóban. Övék a dicsőség, hogy a sziklaromokra egy gyönyörű paradicsomot varázsoltak. 1878-ban Garnier mérnökkel — párisi nagy opera tervező és építész mér­nökével — felépittetik a mai kaszinót, me­lyet valóban fejedelmi pompával, pazar csín­nal és nagy müizléssel rendeztek be. A ka­szinó ma is részvénytársaságé, mely évente tekintélyes osztalékot juttat a fejedelmi ud­vartartásnak. Az előcsarnokban megváltom jegyemet az esti előadásra, ahol a legolcsóbb hely 10 korona. Ez ugyan elég drága, de ha meggondolom, hogy az itt játszó világhírű művészek amerikai feltételek mellett lesz­nek szerződtetve és hogy a kaszinó ve­zetősége a legmagasabb igényű feltételek­től sem riad vissza, csakhogy a világ oly rövid időre is, de szerződtethesse: nem cso­dálkozom a magas belépti dij felett. A játékterembe csak névre kiállított jeggyel lehet bejutni, mikor ezért az iro­dában jelentkezem, vonakodnak kiadni, mert turista ruhában vagyok, de mikor felmuta­tom a Molnár Andor kapitány ur által ott­hon kiállított igazolási jegyemet (mely tiz kézen is keresztül vándorol) valamint a már megváltott esti színházjegyemet, han­goztatván, hogy magyar újságíró vagyok, nagy udvariassággal, készséggel jegyzik be nevemet és állítják ki nevemre az aznapra szóló látogató jegyet. Büszkén felmutatva belépőjegyemet, most már bátran vonulok be az ajtónálló szolgák és tisztviselők árgus szemei előtt: a titkos paradicsomba. Monte-Carlói játékterem. A nagy játékteremben vagyok, amelyből még hét nagy játékszalon nyílik egymásba. Körülöttem 5 nagy elipszis alakú zöld asztal, melyek mindegyike körül 20—20 já­tékos foglal helyet. Amerre csak tekintek, sűrűn elfoglalt játékasztalok, melyeknek ter­jedelmes térhelyei között fel és le sétál a nyerni szándékozó spekulánsok blazirt tö­mege. Mindegyik játékasztal közepén ül a kimondó, ki a forgó roulettba a fehér go­lyót dobja, oldalán a 2 ellenőr, szemközt pedig a figyelő 2 bankos, az egyik a jobb (10), a másik a bal (10) oldali játékosok részére. Garmadában hever előttük a sok arany- és papírpénz. A játékosok és ban­kosok kezében húzós pálezika, mellyel ki-ki a széles asztalon tétjét igazítja, vagy pén­zét söpri be. Nagy csend és figyelem min­denfelé, csak a kimondók »jelző« szavait, a fehér golyó koppanását és a perdülő aranyok összecsengését lehet hallani. A szőnyeggel borított termekben nem hallik a járókelők lépteinek zaja, hango­san beszélni pedig tilos. A nagy terem kö­rül még 5 kisebb roulett játékszalon van. A legbenső »Garnier« és »Empir« termekbe, ELNÖK: WJNDISCH-GRAETZ LAJOSHERCZEG. Gyógyaszu, szamorodni és asztali bo­rai felülmúlhatatlanok. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra ingyen küld. Központi iroda : Budapest, VI. kér., Teréz-körut 25. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents