Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-09-18 / 18. ünnepi szám
VENDEtrJLOSOK KAPJA termeszteni a jó bort, palaczkokra lehúzni tisztán; elküldeni biztosan, hanem azért mégis megesik mindannyin, hogy egy-egy palaczk bora a kereskedőnél vagy megsavanyodik, vagy aljat rak le, vagy pezsgeni kezd, ha felnyitják, s akkor aztán az egész borának hitele vész. A Chá- teau Palugyay boraival ez nem történik meg. Pedig nem mismásolják azt salycilsavval: titokban sem tartják, hogy mit csinálnak vele? Az ifjú Palugyay meg is magyarázta azt nekünk s hogy érthetővé tegye, experimentummal is megmutatta. Hogy bebizonyítsam a tokaji bor mind a hét tónusán keresztül menynyire nem veszi el az embernek a tudományát, sőt még olyanra is megtanítja, amihez soha sem értett, hát elmondom a ,,borkostoslás után“ látott experimentumot. Minden bor csak akkor húzható le palaczkokra, amikor teljesen bevégezte megérési müvét; hogy pedig ez mikor van befejezve: azt csak a bor maga tudja. Tehát megkérdik tőle. Amelyik bort, az idejénél fogva, már lehuzhatónak hisznek, annak a hordóját kissé féloldalra fordítják, s akkor egy vékony, hollótollszárnyi fúróval megfúrják a fenekét. Ha azon a fúrt lyukon csak egy csepp bor is szivárog ki, akkor az a bor még dolgozik: nem lehúzni való; hanem ha a hordó sziszeg, a fúrt lyukon a levegőt szíjjá be: ez a sziszegés azt vallja, hogy az a bor tökéletesen megérett s az többet a palaczkban szégyent nem hoz a gazdájára. Jelenleg harminczötezer akó ilyen kitűnő magyar bor van ebben a pin- czében. Adná az Isten, hogy sok ilyen várunk volna, mint a Cháteau Palugyay: mert ezekből kell nekünk meghódítani az egész világot! írtam ezt a hetedik tokaji tónus után ! („a Hon“ 1869.) Jókai Mór. "»> •r +r -•> -»ív . -9'r. A kelta-nyelv, amelyet Walesben beszélnek, meglehetős komplikált lehet. Egy angol lap egy kis beszélgetést közöl és ennek során bemutatja ennek a nyelvnek néhány nyakatekert kifejezését. A dialog egyik szereplője egy walesi pásztorleányka: — Kié ezek a juhok, szép gyermekem? — Goronwy Cadvaladzéi. — Hol lakik a gazdád? — Trergeifrgwylltionban. — Merre van ez? Llanerchymeddimondo mellett. Ha oda akar menni, akkor vagy Llanfairmatha- farneithafon és Charel Caebraichicainon át vagy pedig Llanaelhaiarnon át kell majd vennie az útját. Ott lakik különben a testvérbátyám is, aki a Manfairpwllgvyngylli plébánia sekrestyése. Nem csoda tehát, ha már Juliánus Apostola is hollókárogásnak nevezte ezt a régi nyelvet. Miért harcol a vendéglős, a kávés és szállodás. Már két évtized óta harczolnak a vendéglősök, kávésok és szállodások az ipartörvény módosításáért, illetőleg azon törvényszerű határozat hozataláért, hogy a vendéglős-, kávés- és szállodásipar okvetlenül a szakmabeli képesítéshez törvényesen köt- j ve legyen, azaz, hogy a jövőben csak ezen iparágakban kitanult és törvényesen felszabadított egyének nyerhessenek el vendéglős, kávés, avagy szállodás üzemvezetési engedélyt. A mai szokás, hogy bárki, akár ért ezekhez a felsorolt iparokhoz, akár nem, , tönkreteszi ezeket az iparágakat, de tönkreteszi nem csak azokat a nem képzett vendéglősöket és kávésokat, hanem a teljesen .képzetteket is, mivel a tudatlan konkurren- czia bénává teszi ezeket a fölötte szükséges iparágakat. Már több mint húsz éve folyik tehát ez iránt az érdemleges harcz, — de mindhiába, — a kormány az örökös válságok, az örökös parlamenti harczok, a mérvadó körök és közegek közti személyes viszálykodások következtében, mind eddigelé nem bírták keresztülhajtani ezt a réges- rég várt, a vendéglős és evvel rokon iparágaknak életkérdését képező, fölötte szükséges törvényjavaslatot. Ehhez a tarthatatlan állapothoz még hozzájárulnak a napról-napra növekedő megadóztatások, melyek az utolsó években még azáltal is szaporodtak, hogy a poharak nem csak a törvényes mérlegelési jellel, hanem még egy koronával is ellegyenek látva. Ez belekerül minden egyes pohárnál 8 fillérbe. Vegyük tehát mostan, mely temérdek összegbe kerül ez egy nagyobb üzletnél, ahol az inveszticzió nagy és naponta az üvegek eltűrésével amúgy is nagy kárt szenved a vendéglős, kávés vagy szállodás. Az évente felsrófolt kereseti adók már is rémséges arányban állanak a mindig lazább üzleti eredményekhez, de egyre találtatnak fel újabb megadóztatások, melyek a vendéglősöket, kávésokat és szállodásokat anyagilag tönkreteszik. Ezt a sorsot a vendéglősök és hason- •szerü iparágak ugyan nem érdemlik meg, mert éppen ők azok, akik az államnak a legbuzgóbb adóbehajtói azáltal, hogy ők hajtják be a közönségtől a fogyasztási adóknak legnagyobb részét. Nemkülönben mely iparágak vannak úgy az összes iparosokkal, mint kereskedőkkel oly bő üzleti összeköttetésben, mint a vendéglősök, kávésok és szállodások. Vegyük például, mily nagy úgy a fővárosban, valamint a vidéki városokban az a vetélkedés, a vendéglőket, kávéházakat, szállodákat a legmodernebben és elegánsan berendezni. Kérdjük most már, ki huzza ebből a nyereséget? Erre az a felelet, hogy a nyereséget csakis a hazai iparosok húzzák és nem a tudatlan konkurrencziától már rég agyonnyomott vendéglősök, kávésok és szállodások. Ép ez szól a kereskedésre vonatkozólag is. így tehát a vendéglősök, kávésok és szállodások úgyszólván az összes honi iparnak és kereskedelemnek elsőrangú támogatói, iparfejlesztői. De ezen érdemek, valamennyien sem a kormánynál, sem a parlamentben nem méltányoltatnak elegendően s igy a vendéglős-, kávés- és szállodás-ipar csak tengődik és utalva van arra, hogy bőven kiérdemelt kívánságaiért tovább harczoljon. A Magyarországi Vendéglősök, Kávésok és Szállodások, nemkülönben a városok és megyékben létesült Vendéglősök, Kávésok és Szállodások Ipartársulatai egyesült erővel harczolnak az ipartörvény I módosításáért, illetőleg : képesítéshez kötött iparengedélyezési törvényhez, mert ezzel a joggal, amely bármely iparágnak ez a törvényes kedvezménye már is meg van, ugyanazzal a joggal ezt mink is követelhetjük, ez a jog minékünk is törvényesen kijár. Addig, mig ezt a jogot törvényesen el nem érjük, még a politikai jogainkat sem gyakorolhatjuk oly mérvben, amint ehhez jogosítva vagyunk, mert ez ellen még — sajnos — mindig farkasszemet néző emberek vannak. Hogy pedig tekintélyünket szaporíthassuk, szükséges a politikai jogaink megvédelmezésére, hogy tömörülésünk és össszetartásunk által e ferde nézeteket elhárítsuk. Pozsonyban, szülővárosomban, ahol kb. 200 vendéglősből 160-an már is egy táborban vannak és reméljük, hogy legközelebb a hátralévő kis csoport is meggyőződik működésűnk eredményéről. Bebizonyítottuk már többizben, hogy tömörülésünk és összetartásunk által eredményeket lehet elérni. Kívánom az Istentől, hogy magyaroszági kedves kartársaink szeretett iparunk érdekében mindent elkövessenek, hogy az összetartás által elérjük azokat a jogokat, melyeket megérdemelünk. Ezen soraimmal emlékezetébe akarom hozni a Pozsonyban, f. hó 18-tól 20-ig lefolyandó országos közgyűlés tisztelt résztvevőinek, hogy ezt az ügyet, mely e közgyűlésen szóba fog jönni, teljes és egyesült erővel támogassák, mert ettől függ szeretett iparunk jövője és felvirágozása. Udvorka István. vendéglős, a Ligeti Mulató tulajdonosa és a pozsonyi Vendéglősök és Kávésok jelenlegi elnöke. Két nap Monte-Carloban. Nizza, 1912. május 13. Délután 3 óra. Itt ülök az egyik kaszinótéri nagy kávéház árkádos »terrace«-án és várom a monte-carlói társas automobil indulását, melyen magam is utazni óhajtok. Egy világforgalmi kép előttem színes és változó; lázas és zajos. E kép csábitó varázserővel hat lényünkre; — az utazási vágy fokozódó lázától hajtva, szinte érezzük, mint ragad magával a forgalmi áradat. Sietve irom meg képes lapjaimat, hogy kis turista batyuimat magamhoz szedve, a társaskocsiban részemre helyet biztosítsak. Négy óra, mikor indulunk. A Padion csatornán átkelve, a várhegy megkerülésével Nizza kereskedelmi kikötője mellett haladunk tova és mire kiérünk a tengerparti szabad országúira, szédületes sebességgel rohanunk. Nagyszerű kéjes érzés az automobilon való utazás. Hegynek fel, völgynek le. Nem telik bele egy negyed óra — franczia hadihajók földközi kikötőjét — az erődítményekkel körülvett Villafranka városkát érintjük, melynek közelében a kis Szt. János félsziget nyugati sziklás partján néhai Lipót belga király szép földterületet vásárolt össze. A franczia kormány nem nagyon örült neki, node bizony mi sem nagyon örülünk annak, hogy a természeti kincsekben gazdag — Sziléziával határos — vadregényes tátrai hegyeinket Hohenlohe porosz herczeg potom áron vásárolja össze. Mögöttünk hagyva az albáni hegytetőn hajdani büszke, szép időkről regélő Nizzai várromot, meredek sziklafalak mellett és tengernyilásos alagutakban száguld gépko- kocsink. Alant, közvetlen a tenger szélén a párisi express robogva bújik előlünk a kis Szt. János félszigetet átszelő füstös alag- utjába, mig mi a fönséges szabad tengeri kilátást élvezve, méltóságteljesen ereszke-
