Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-09-18 / 18. ünnepi szám

V lL,i\DEULOsOK LA1J J A

X^'X* :*x»~X* i*X*'X*X*-X*- <*■'<*-'<.*■ X*X*-X*-X*~ 'í*

kaji szagos aszuszőlőből készült fejedelmi gondolat!

Még ezentúl is van valami. Ez a

utolsó! Se többet, se jobbat ennél nem szabad ajkainknak érinteni! Nem használ a szabadkozás. Még

hordókkal. Innen látja el Palugyay a két monarchia minden katonai kórházát tokaji borokkal — ingyen.

mi királynénk kedvencze. Hát magyar volna-e az, aki ezt a poharat ki ne ürítené, ha mindjárt a bizonyos

hátra van a legfelső fok! Ezt már csak istenek isszák! Ez a tokaji essentia! Most érti az ember JupiA külföldre évenkint háromszázezer palack megy innen szét, s abból egy tizedrész tokaji. S vissza nem külelesés várna is rá. Éljen, aki ezt a, nem konty alá való, de korona alá való bort megszerette !

De már most ez volt ám az

pitert, hogy miért szeretett a földre lejárni?

S aztán ilyen borokból van egy hosszú galléria megrakva négy akós

denek belőle semmit. S ez a nagy diadala a Chateau Palugyaynak. Hogy nem küldik vissza borait. Mert azt sok ember tudja, meg„Chateau Palugyay“ pinczerészlet.

Szőlő a pozsonyi „Hirschmaul“ dűlőben.