Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-20 / 2. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1912. január 20. törvényhatósága tett eleget e kérelemnek s ezt a példát követni fogják áz ország összes törvényhatóságai is. A kormány tehát soká ki nem térhet e fontos kérdés kérdés megoldása elől s végre valahára valóvá válik az uj ipartörvény s ebben a szállodás, vendéglős és korcsmáros iparnak törvényes képesítéshez való kötöttsége is. „Excelsior" — Budapest legújabb szállodája. — Budapest, szép, ragyogó, világvárosias szállodái ismét szaporodtak egygyel. A Rákóczy-ut 72. számú háza az az épület, mely nagy építészeti dísszel, hatalmas termekkel hajdan, amikor mezőgazdasági muzeum czéljaira épült. Mióta ez a muzeum uj otthonába, a városligeti Vajda-Hunyad várába költözött, ez a pompás épület bérpalota lett, most pedig a „Gambrinus“ etterem volt tulajdonosa, Aczél Miksa százhuszonöt szobás, olyan pompás szállodává varázsolta át, melyben nemcsak kellemetes, hanem szórakoztatóan gyönyörűséges is a megpihenés az idegennek. Az uj szálloda a legmodernebbül van felszerelve. A vendégszobákon kivül van a gyönyörű előcsarnok, reggeliző szobák, iró- termek és közös társalgók. A lakosztályok között fürdők vannak di|talan használattal. Külön helyiségekben diktáló és Írógépek, központi fűtés, minden teremben hideg és meleg viz és minden emeleten városi és interurban telefon van. A hatalmas étterem az első emeleten van, a polgári étkező pedig a soutterain helyiségben. Előkelő, nagyszámú közönség jelenlétében nyíltak meg néhány nap előtt ezek a fényes éttermi helyiségek s nem csoda ha azt már az első alkalommal meghódították. A vendéglő és éttermek tulajdonosa az Excelsiorban a hírneves Wra- betz Gusztáv, aki éveken keresztül a „Nemzeti Kaszinó“ és a Royal-n agy szálló főszakácsa volt, akinek a szakácsmüvé- szet terén európai hírneve van s aki mindent elkövet arra nézve, hogy vendéglője előkelő, jó és kiváló legyen. Szóval az uj budapesti szálloda, az Excelsior minden kényelemmel el van látva, ami még sokat kívánó korunkban is elképzelhető, ezért hisszük, hogy a kitűnő vezetés mellett egyikévé lesz, ama köz- intézményeinknek, mely Budapest idegen- forgalmát hatalmas méretben segíti elő. BorbeYásárló vendéglős szövetkezet. Vagy igazán komoly a dolog? Igaza volt a haídani nagy latin bölcsnek. Még a mai időket tekintetbe véve is igaza. Most is igen gyakran megtörténik, hogy nemcsak kilencz hónapig, hanem néha hosszú esztendőkig is vajúdnak a hegyek s azután utoljára is egy idétlen egeret szülnek, mely azután szégyenletében hamarosan elkerül a nyilvánosság elől s vagy a mások éléskamráján rágcsálni, vagy éppen a föld alá rejtőzik. Hosszú évek sora óta a „Vendéglősök Lap/a“ volt az, mely felvetette azt az eszmét, hogy a budapesti vendéglősök, korcsmárosok alakítsák meg a vendéglősök borbevásárló j szövetkezetét. Többféle, szinte megbecsül- ' ■' ' ' • > - ■ .... hetetlen előnye volna ennek. Először is a vendéglős szövetkezet közvetlen összeköttetésben lévén a termelőkkel, tiszta, természetes bort kaphatna s azt maga is szakszerűen kezelhetné. A borügynök ma- nipuláczió a borbevásárló szövetkezet által feleslegessé tetetvén, a vendéglősök, korcsmárosok a saját szövetkezeteik utján olcsóbb borhoz juthatnának s igy azt a fogyasztóközönségnek is olcsókban adhatnák. Az arra rászoruló korcsmárosok tisztességes feltételek mellett utólagos fizetésre is beszerezhetnék borszükségletüket s nem lennének kitéve egyes borgyáros kereskedők uzsorás behálózásának. Mindezekre többször rámutattunk, de egyszersmind annak elsőrendű szükségességét is hangoztattuk, hogy a budapesti vendéglősök borbtvásárló szövetkezetét ipari szakmáinkhoz oly férfiaknak kellene első sorban megteremteni — természetesen azután az össz- vendéglősség bevonásával — akik úgy erkölcsileg■, mint anyagilag teljes garancziát képesek nyújtani arra, hogy ez a szövetkezet csakugyan a közhasznú és nemes czélt szolgálja, nemcsak holmi beugró tó lépesvessző lesz s abból a főváros vendéglőseinek anyagi és erkölcsi hasznosodásuk lesz, károsodásuk pedig egyáltalán ki lesz zárva. Mert beszéljünk akármit, nem a belevági- marczinkodás, hanem az erkölcsi és anyagi megbízhatóság, tekintély lehet csak alapja ma már minden anyagi vállalkozásnak, még a szövetkezeti vállalkozásnak is. rLvek során át hangoztattuk e borbevásárló szövetkezet megalapítását. Várták ennek megvalósulását a vendéglősök, korcsmárosok és várták a bortermelőket. De eddig hiába várták. És most ^egyszerre mi történik? Dein ex manna! Éppen krampusz járás idején nemcsak kibújt, hanem ki is ugrik a szeg a zsákból. Egy reggel csak azt olvassuk a napilapokból, hogy megvan a „Budapesti Vendéglősök és Korcsmárosok Borbevásárló Szövetkezete“. Megalapították. Részben egy józsefkoruti vendéglőben, az élénk, a higanytempera- mentumu s kivasalt energiájú Frenreisz István egyik törzsasztalánál, részint az üllői-uti „özvegynél“ a pincében. Már szövetkezeti elnököt, már tizenkéttagu bizottságot is választottak, tehát a dolog rendben van. Már azt is kimondották, hogy nem csak bor, hanem vaj, túró és élelmiszer és czipőkrém bevásárló szövetkezetét is teremtenek. Már azt is kimondták, hogy szövetkezetüket teljesen a bécsi „Rathauskeller“ mintájára állítják be s azt tanulmányozná Bécsbe rándulnak, figyelembe nem véve azt az ósdi szittyafelfogást, hogy „Bécsből nem jöhet jó az tisztes magyarnak“. Szóval, már minden meg van. Már utaznak is, már tanulmányoznak is. Csak még szövetkezeti tagok nincsenek és aminek következtében csak még pénz — nincs. Ismételjük, hogy a budapesti vendéglősök borbevásárló szövetkezetének megteremtése eszméjének mi mindenkor őszinte hívei voltunk, ám ez a zártkörű borbevásárló szövetkezeti alakulás most mégis gyanús nekünk. Mért nem hívták meg erre az alakulási kezdeményezésre a budapesti vendéglős, korcsmáros szaksajtót. Bármelyikét a vendéglős lapok közül. Ezt nem tették, hanem egy özvegyünk bálanyasága mellett teljesen elzárkóztak e szaksajtó nyilvánossága elől, sőt ezen az i I értekezleten valami kis analfabéta kérődző azt az állítást is megkoezkáztatta, hogy Magyarországon nincs is vendéglős szaksajtó. Nem létezik sem a „Vendéglősök Lapja“, sem a kiskorcsmárosok ipartsrsu* laténak lapja, sem a „Kávés és Vendéglős Ipar“, sem a pinezérek szaklapja, sem a vidéki vendéglős ipartársulatok egy sereg szaklapja. Nem hát ! S ha nem, majd csinálnak ők vendéglős-korcsmáros szaklapot. Ha kell szövetkezve, ha kell, a higany energia felhasználásával. És lesz egy olyan korcsmáros szaklap, mely majd megfelel az újabb generáció és a sok özvegy igényeinek. Lesz, aminthogy meg lesz ez a krampusz-nap borbevásárló szövetkezet is. Hadd ijjedezzenek tőle. A kérdésnek komoly oldalára térve, azonban azt mondjuk, hogy az ilyen alkotásoknál az érdekelteknek nagyon vigyáz- niok kell. Ki áll arról jót, hogy most már a termelők által is szorongatott, hitelüket vesztett borvigéczek, borkereskedők nem akarnak-e a vendéglős bevásárlási szövetkezeti ezégér möge bújni, e mögött forgalomba hozni zagyvalékaikat s folytatni gyászos existencziajukat ? Ki áll erről jót ? v an-e ott erre nézve elég erkölcsi és anyagi biztosíték, garancia ? Az ilyen dolgoknál nagyon szükséges az elővigyázat. Vigyázzanak tehát budapesti vendéglős és korcsmáros iparostársaink. Volt már részük ilyen „bealapitá- sokban“. Ott van a kisebb szikvizgyár, milyen pénzük elveszett, vagy legalább annak még a kamatját sem látták. Ott van a hírhedt vendéglős sörgyár ügye, melynél szintén elveszett volna vendéglőseinknek, korcsmárosainknak több, mint hetvenezer koronája, ha azt Petánovics József a saját nagvlelkül elhatározásával meg nem téríti. Csak vigyázat és óvatosság tehát! Óvakodjunk a balesetektől! * A „Borászati Lapok“ véleménye a következő : „A minap örömmel üdvözölték azt az eszmét, hogy fővárosi vendéglősök borvásárló szövetkezetei létesítenek, mert ezzel annak lehetősége volna megadva, hogy a vendéglősök közvetlenül a termelőktől vásároljanak bort. Most azonban ennek a mozgalomnak olyan tendencziájá- ról szerzünk tudomást, amit nem helyeslünk. A „Magyar Nemzetgazda“ ugyanis azt írja: „A külföldi Rathauskellerek min- jára a fővárosi vendéglősök is hasonló intézményt óhajtanak létesíteni, melynek megvalósítása érdekében több fővárosi vendéglős külfö di tanulmányútra indult. Mindenesetre örömmel kell fogadnunk a fővárosi vendéglősök ebbeli mozgalmát, mert a bortermő Magyarország fővárosában ezt a külföldön annyira bevált intézményt eddig nélkülöztük.“ — Városházi pinezét, szerintünk, csak egy város csináljon. Csak ily testület képes az ital tisztaságát, hamisítatlan voltát garatálni. Továbbá a fővárosban csak egy országos borpinezének van helye és jelentősége, ilyent pedig megalkotni néhány fővárosi vendéglős megalkotni képtelen. Ha egy mintavendéglőt létesítenek, az ellen senkinek sem lehet kifogása, sőt annak mina kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhólyagbajok- nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvator forrás-Vállaiat, Budapest. V. Rudolf-rakpart 8.
