Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-09-05 / 17. szám

4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1912. szeptember 5. Réz- és nikkel­fémbútor elpusztíthatatlan világhírű Mannesmann forrasztás­nélküli aczélcsövekböl Azonkívül vasbutor minden kivitelben. — Hálószobák szana­tóriumok berendezéséhez. — Szállodák berendezésé­nél specziális ajánlatok. — Tessék árjegyzéket kérni. Szállodások és vendéglősök kedvező fizetési feltételekben és árengedményben részesülnek. Urban S. L. Budapest, V., kerület, Nádor-utcza 17. szám. a saját tápláló erejénél fogva ugyan, de ér- | demlegesen fokozza az elfogyasztott elede- í lek tápértékét. Ebből következik, hogy a kövér emberek vagy azok, akiknek a hí­zásra hajlamuk van, nemcsak az étkezés tar­tama alatt, de közvetlenül előtte és utána, lehetőleg tartózkodjanak a vizivástól. Ezáltal elérik azt, hogy testök nem képes teljesen kihasználni az elfogyasztott eledelek tápláló erejét, ami ugyan nem gazdaságos, de min­denesetre a higiénikuus és esztétikai szem­pontból véve, igen helyes dolog. Ellenben mindazoknak, akiknek testi ereje nem kielé­gítő, akik erős szellemi vagy testi munkával foglalkoznak, ajánlatos az evés alkalmával elegendő vízfogyasztás, mert ez esetben szervezetük minden fápláló anyagot kellő­képen föl fog dolgozhatni. Nattil és Hawk doktorok kísérleteiből üd­vös lesz most az utazások évadján, levonni a konzekvencziát és különösen kirándulók és turistáknak megszívlelni azt, hogy fá­rasztó marsok után, ha nem is mértéktelenül, de ivással együtt kell enni. Természetesen, nem szabad folyadékkal túlterhelni a gyom­rot, csak annyi italt kell fogyasztani, amennyi az erők megtartásához szükségeltetik. P. H. Vadak szállítása. A vadászidény beálltával a székesfővárosi vásárcsarnokok igazga­tósága arra hívja fel az érdekeltek fi­gyelmét, hogy általában a lőtt vadak, j de különösen a nyulak szállítására J nagy gondot fordítsanak. Okvetlenül , szükséges, hogy a melegebb időben szál­lított nyulak belei eltávolíttassanak, ám a belek eltávolítására csak igen igen kis nyílást kell vágni, olyat, amely 5-6 czm.-nél nagyobb ne legyen. A nyulakat vérrel és sárral bepisz- kolni nem szabad, mert igy‘tetszetősségük­ből sokat vesztenek és értékük is lényegesen csökken. A kibelezés után a nyulat hűvös, legyektől mentes helyen kell tartani. Mele­gebb időben csakis nagy elővigyázat mellett lehet nyulat szállítani, máskép meg­romolva érkezik rendeltetési helyére, rom­lott áru pedig a közfogyasztásba nem hoz­ható. A romlott vad el lesz kobozva s meg lesz emmisitve, a gazda pedig ezért semmi­féle igénynyel nem léphet föl, szóval a ká­rosodás helyesen őt éri. Czigányaink. Mint a »Világ« írja, aránylag ritkán ol­vasunk külföldi czigányügyekről, de nálunk annál nagyobb és égetőbb ügy a czigány- kérdés. A hesseni »czigányvadászat« alkal­mából a »Frankfurter Zeitung« hosszú, tu­dományos tárczában és Magyarországból vett adatokkal ismerteti a czigányokat, akik őnáluk igen kevéssé ismeretesek. 274,940- re teszi a Magyarországban lakó czigányok számát és ezek közül körülbelül húszezerre a nomád czigányokét. A többi többé-ke- vésbbé rendesen lakik valahol. A vándorczi- gányoknak legalább a háromnegyedrésze tol­vaj, rabló vagy gyilkos, a csendőrség pe- I dig majdnem tökéletesen tehetetlen velük szemben. Ha időnként be is fognak egy ban­dát, rendesen semmit se lehet rájuk bizo­nyítani, de még ha lehet is: a vándorcz'gá- nyok állandó veszedelmét egyes ilyen esetek nem szüntetik meg, de alig is csökkentik. A nomád czigányok általábanvéve töké­letesen vad és igen nagy fokban vesze­delmes emberek. A »mesterségük« sze­rint meglehetősen tökéletes szervezetük van. Egyes bandák tolvajsággal foglalkoznak, má­soknak a rablás és a rablógyilkosság a »spe- czialitásuk«. Rablógyilkossággal inkább az üstfcltozó és más fémmüves czigányok fog­lalkoznak, a többiek között több a tolvaj. Sok van a zenészek közt is. Hogy a czigányok a legsötétebb babona- ságban élnek, az egész bizonyos. A babo­nájuk még a legbabonásabb »fehér« embe­réhez képest is vad és undorító. Csak nem­régen fogták el Büdszentmihályon Rostás Károly czigányt, aki a temetőben kiásott egy hullát és azt hazavitte, hogy megegye. A vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy neki főképpen a hulla kezeire volt szüksége, mert aki egy hulla kezét megeszi, azt lopás közben nem lehet elcsípni. Ilyen esetek egyébiránt elég gyakoriak, a vándorczigányok zavaros holmija közt mindig vannak hullarészek, leg- többnyire ujjak. Ha lopni járnak valahova éjjel és a ház ablakába hulla levágott kezét teszik, akkor a házbeliek igen mélyen alusz­nak és nem ébrednek fel a zajra. A czigányok, kivált a rablók, sohase jár­nak nappal »munkára«. Leggyakrabban a hajnalelőtti időben rabolnak, még pedig so­hase a lakott helyeken, hanem különálló ta­nyákban, utszéli csárdákban követik el a tetteiket. A kegyetlenségük, egészen állati részvétlenségük ismeretes dolog, valamint az is, hogy mindenféle hatósággal szemben ki­vétel nélkül és egészen az akasztófa tövéig a legkonokabbul tagadnak és nem árulják el a legkisebb szóval sem, sem magukat, sem egymást. Egymásközt mindenképpen a legnagyobb becsületesség a szabály: 1910. április harmadikán Nis mellett egy czigány- banda felakasztotta két tagját, egy embert, meg egy asszonyt, mert a zsákmány el­osztásában csaltak. Borzasztóan tudják bün­tetni az árulást is és ez az egyik oka annak, hogy a törvény előtt sohase vallanak. A hires dánosi esetben csak egy kislány — Lakatos Róza — vallomása alapján lehetett elitélni a rablógyilkosokat; ezért a czigány- ság az egész Lakatos-családot megátkozta és az átok addig tart, amig a család utolsó tagját is ki riem tudják irtani. Ahol a La­katosok csak találkoznak más czigánycsalád- dal, a bicskák és a pisztolyok rögtön elő­kerülnek és néhány halál mindig esik mind a két félen. A román határon kóborló czigányoknak még egy foglalkozása is van: a gyermek­rablás. Ez a fajta czigány még a czigányok közt is a legvadabb, legveszedelmesebb. Néha a búvóhelyüket nagy fényűzéssel rendezik be a vándorczigányok. Brassó mel­lett a csendőrség felfedezett egy búvóhelyet, amelyben három terem volt drága bútorok­kal és cifraságokkal fényesen telerakva. Ér­dekes és jellemző azonban, hogy a sok drá­gaság közt nyoma sem volt hálóalkalmatos­ságnak vagy hálószobának. A letelepítési kísérletek sohase sikerül­tek. Sem József főherczeg alcsuthi telepí­tése, sem pedig a berettyóujfalusi uj tele­pítés, amelyet egy bank és a község finan­szírozott, nem vált be. A letelepedett czigá- nyck egyebet se csináltak, mint hogy ba­romfit loptak. Amikor pedig egy asszonyt becsuktak ezért, egy nap felkerekedett az egész telep és másnap egy lakosa se volt a telepnek. Az a czivilizáczió, ahol még a ludlopásért is becsukják az embert, nem kell a czigányságnak. Így ir a nagy »Frankfurter Zeitung« kul­túránk egyik érdekes jelenségéről, a »ma­gyarische Zigeuner«-ről. Rz igazi magyar keserübor és a számoszi ürmös készítése*) Irta: id. dr. Perényi józsef. A régi jó időkben, ami bizony nagyon is régen volt, az úgynevezett ősi pinczék- ben, ha már minden bort megkóstolt a ven­dégség, persze, az odahozott elemózsia el­fogyasztása után, akkor a házigazda előho­zott valahonnan a pincze zugából néhány üveg gyomorerősitő italt. Ez nem volt más, erős vörösborból készült keserübor. Való­sággal arra használták, ha valamelyik káka­bélű vendég elrontotta a gyomrát a sok zsíros ételtől, nehogy csömört kapjon, hát ivott néhány kupiczával a keserüborból s aztán vége lett minden bajnak. Akár elöl­ről kezdhette az evést-ivást. Hogy miből ké­szült az igazi magyar keserübor, azt a gazda el se tutda mondani egy szuszra, hanem csak annyit mondott, benne van az egész pa­tika! Sőt a vendégség versengve találgatta a különböző specziest, amelyet utóizként ér­zett a kellemes zamatu, sajátságos keserű ital megivása után. Már több alkalommal megfordultam ha­zai borospinczékben, de bizony hire-hamvát se hallottam a magyar keserübornak. Ki­ment a divatból, mint sok jó szokás. Tel­jesen elfelejtették a készítési módját. Pe­dig igen kitűnő házigyógyszer a keserübor, különösen nyári kolerás időben. De kedvelt ital volt a vadásztársaságoknak is pálinka helyett. Csodálom, hogy a bécsi vadászki- állitáson nem szerepelt, pedig ott mindenféle kotyvalékot nagy dobbal hirdettek, mint ki­tűnő reggeli vadászitalt. Hanem hát, hogy a dolog nyitjára jussak, nem lesz érdekte­len, ha ezt az igazán nemes italt, orvosságot uj életre elevenítjük fel és elkészítési mód­ját megismertetjük, annál is inkább, mert *) Ez alkalomszerű czikkelyt, mely vendéglőseinket is ér­dekli, a „Borászati Lapok“-ból vettük át. ü a kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhólyagbajok- nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvator forrás-Vállalat, Budapest V. Rudolf-rakpart 8-

Next

/
Thumbnails
Contents