Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-08-20 / 16. szám

2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1912. augusztus 20. Szimon István BUDAPEST, V. Akademia-utcza 7. szám. Csemege, fűszer, italok, konzervek és sajtok nagykereskedése. — A legtöbb előkelő szálloda, vendéglő és kávénáz szállítója. Detail üzletek: Budapest több pontjain. Kerjen árjegyzéket. ......—«. TELEFON 29—60. Ez zel a kérdéssel nekünk is érde­mes ismételten foglalkoznunk. Ha csakugyan megvalósul az állami bor- egyedáruság terve, akkor ezzel egy­idejűleg előreláthatólag bekövetkezik az állami sörmonopolium is. Bor- és sörmérő vendéglőink, korcsmáink ép úgy m. királyivá változnak, mint most a dohánytőzsdék, s a vendég­lősök és korcsmárosok üzleti szem­pontból a pénzügyi hatóságokkal szemben éppen olyan függő helyzetbe jutnak, mint ma a trafikosok. Ezt a kérdést két szempontból kell mérlegelnünk. Először is üzleti szempontból. A bormonopolium va­lóra válása esetén a szőlőtenyésztés, illetve bortermelés éppen olyan ál­lami felügyelet alá vétetik, mint ma van a dohánytermelés. Az összes termelt borokat először az állam vál­taná magához, még pedig több esz­tendőre megállapított árakon s ugyan­csak az állam osztaná ki azt kész- pénzfizetés mellett, tovább elárusitás czéljaiból a vendéglősöknek és korcs- márosoknak. Mikor az állam kész­fizetés mellett az italmérőknek át­adná borkészletét, annak már meg lenne a saját haszna, (literenkint 30 fillért számítanak) s a korcsmárosok- nak, vendéglősöknek a bort minőség szerinti államilag meghatározott ára­kon lehetne csak árusítani s meg kellene elégedniük azzal az eladási százalékkal, amit nekik az állam en­gedélyez. Nem kell itt sok bizonyit- gatás, sőt egyáltalán bizonyítás sem kell arra, hogy az állami bor- és sörmonopolium behozatalánál nem­csak a bortermelés, nemcsak a sör­gyártás, hanem a magyar vendéglős és korcsmáros ipar is üzleti, anyagi szempontból egyszerűen agyon lenne ütve. A másik dolog, amit a kérdésnél figyelembe kell vennünk az, hogy amint a korcsmákra, vendéglőkre rá­nyomnák az állami felügyeletet jelentő ,,m. kir.“ jelzést, a korcsmárosok, vendéglősök elvesztenék egyéni füg­getlenségüket és cselekvési szabad­ságuknak egyik legfontosabb részét, s mindenkor attól kellene rettegniük, hogy az állam mikor vonja meg tő­lük az italmérési engedélyt minden \ okadatolás nélkül. A bornak, a sörnek állami monopolizásából tehát amint nem kérnek sem a szőlőtulajdonos bortermelők, gyártulajdonos sörfözők, meg vagyunk győződve, hogy éppen úgy nem kérnek Magyarorszag ven- j déglősei és korcsmarosai sem; sőt I eleve tiltakoznak az úgyis meddőnek j Ígérkező minden tekintetben káros j eredményű kísérletezés ellen. Vádak a magyar borkereskedelem ellen. Mi a magunk részéről nem vagyunk el- | lenségei a tisztességes magyar borkereske­delemnek, bár nagyobb vendéglőseink, korcsmárosaink nem veszik igénybe annak szolgálatait, közvetítését, hanem — igen he­lyesen — közvetlenül a termelők­től szerzik beszükségletéiket. Ám­de ennek a közvetítő kereskedelemnek egy igen nagy része súlyos bűnöket követett el a magyar bor s ezzel együtt a magyar bor­termelők, sőt a bortkimérő vendéglősök és korcsmárosok ellen. Évek hosszú során át hamisított, vagy teljesen hamis borral árasz­tották el magyar bor czégére alatt úgy a belföldi, mint a külföldi borpiaczot s ez­zel megrontották évtizedekre nemcsak a magyar bor, hanem a bortermelő jóhirne- vét is. A bortermelők a borhamisítás révén milliókat szereztek, bűneikért egyáltalán nem, vagy igen enyhe mértékben lakoltak; [ámde a magyar bortermelőknek, bormérők- inek évtizedekre kihatólag, az erkölcsieken kívül még sokkal több millióra menő ká­rokat okoztak. Méltán kell tehát a borvá­sárlónak, különösen a vendéglősnek és korcsmárosnak óvatosnak lenni a magyar- országi borkereskedőkkel szemben. Ezek ellen a magyarországi borkereske­dők ellen most a németországi napilapok­ban ismét súlyos vádak merültek fel. E vá­dak szerint egyes magyaroszági borkeres­kedő czégek nagyban csalják magyar bo­rokkal a német fogyasztó közönséget, kü­lönösen az ottani vendéglősöket és korcs- márosokat. Ezeknek a magyarországi czé- geknek a megbízottjai elegánsan, automo­bilon jelennek meg, fellépésük kifogástalan, miáltal bizalmat tudnak maguk iránt kel­teni. Azt hirdetik, hogy ők a legkitűnőbb magyar boroknak egyedüli elárusítói, de ha valami ajánlott borminőség még sem konve- niálna, hát azt szívesen kicserélik. Először csak próharendelést ajánlanak, csak nyolcz- van üvegre valót, azokból a fajmagyar bo­rokból, melyek most legkelendőbbek. Ám megrendelő ivet iratnak alá, de van arra gondjuk, hogy kivált a tapasztalatlan ve­vőnek ne legyen alkalma ezt az ivet ala­posan átvizsgálni. így vesz ezekben a ma- nipulácziókban járatlan német borfogyasztó közönség 5—6.50 márkáért olyan minő­ségű silány bort, melyet bármely otthoni reális borkeifeskedésben egy márkáért meg­kaphat. De még mást is elkövetnek ezek a czégek. Többnyire kétszer, vagy ötször- annyi bort küldenek a vevő nyakára, mint (amennyit az megrendelni gondolt. Az üveg- palaczkért 10 pfenniget és a ládáért 4.50 márkát számítanak fel. Ehhez a németek legnagyobb borászati szaklapja, a »Deutsche Weinzeitung« azt a megjegyzést fűzi, hogy meg kell tudni, melyek ezek a magyaror­szági borkereskedő czégek, fekete könyvet kell róluk vezetni s ki kell tiltani őket a (német birodalom minden országának terü­letéről. Hát a magunk részéről is kiván­csiak volnánk ezekre a magyarországi bor- íkoreskedő czégekre, hogy figyelmeztessük reájuk különösen vidéki vendéglőseinket és korcsmárosainkat, nehogy megrendeléseket eszközöljenek náluk, mert becsapódnak. Ebben az esztendőben más szempontból is óvatosnak kell lenni vendéglőseinknek a borkereskedőkkel szemben. Magyarországon az idén tudvalevőleg nem termettek ki­váló minőségű borok, de azokat nálunk czu- korral, vagy szeszszel feljavítani a törvény tiltja. Ámde nem tiltja Áusztriában ezt a manipulácziót. Mit tesznek tehát egyes élel- 'mes borkereskedők? A silány magyar bort átviszik osztrák területre, ott felczukrozzák, beszeszezik, s visszahozva, itthon mint ki­tűnő minőségű, természetes magyar bort ad­ják el vendéglőseinknek és korcsmárosaink- nak. Az ilyen. beszeszezett bor első italra jól ízlik ugyan, de azután olyan mell és gyo­morégést, főfájást kap tőle a vendég, hogy megátkozza azt a vendéglőst is, aki mérte s jó messze elkerüli korcsmáját. Ismételjük, mi a tisztességes borkereskedelemnek el­lenségei nem vagyunk, de vendéglőseinknek, és korcsmárosainknak mégis mindenkor jó lesz egyes borkereskedő czégek manipulá- czióival szemben óvatosnak lenni. R borárak alakulása és a vendéglősök. Magyarországon minden szállodást, ven­déglőst és korcsm árost, mint nagyfogyasz­tót, elsősorban érdekelhet, hogy a közel­jövőben miként alakulnak nálunk a bor­árak? Olcsóbb lesz-e ez az egészséges nem­zeti italunk s akkor több jövödelemre le­het-e miellette kilátásunk, vagy pedig drá­gább lesz, még drágább mostani méregdrá­gaságánál s akkor le kell tenni a bormérés­ről s a több hasznot hozható sörmérésre térni át kizárólag? Ma ugyanis úgy áll a dolog, hogy a vendéglős, korcsmáros na­gyon drágán Vásárolhatja be még közepes asztali borait s igy ő is kénytelen azt fel­emelt áron kimérni. A vendégek nagy ré­Szent Margitszigeti üditőviz-—- A legkiválóbb szénsavval telitett ásványvíz. ■ Telefon utján adott rendelések egész nap és éjjel is felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. Szt.-Margitsziget gyógyfürdő felügyelősége saját kezelésében. --------- Minden jobb füszerüzletben és vendéglőben kapható. Telefon 36-52.

Next

/
Thumbnails
Contents