Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-08-05 / 15. szám
1912. augusztus 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 BORHEGYI F. borkereskedő Budapest, V., Gizella-tér 4. (Saját ház) Pinczék: Budafokon és V. kerület, Gizella-tér 4.. szám alatt. BORHEGYI BOR Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognacot és likőröket gyári árakon. Belföldi borait ctz első hírneves bortermelőktől a legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelCsek gyorsan és pontosan teljesittetnek. sasköröknek nem volna nagy, átalakító ha- , tásuk a társadalomra s azoknak akaratával ne számolnának a hivatalos és politikai tényezők is. Hogy egyéb példára ne hivatkozzunk, csak rámutatunk az alig néhány évtized alatt megalakult vidéki gazdakörökre és látva tapasztaljuk, hogy azoknak mily erős befolyása van az ország gazdaságtársadalmi és politikai helyzetére. Budapesten a szállodásoknak, vendéglősöknek és korcsmárosoknak van nagyarányú ipartársulatuk, hatalmas palotával. Van szakiskolájuk, orsz. nyugdijegyesületük, van alapnélküli személyzet elhelyező intézményük. Van jó szándékuk minden hazafias törekvések iránt. És széttagoltságuknak, ösz- sze nemtartásuk bizonyságára, egy a legrégibb és legtiszteltebb múltú ipartársulatukon kívül van nekik még két ipartársulatuk, tehát összesen három, melyekben, ha a vendéglősök egy jóra való czélért küz- denének is, azt az eg}' czélt a három ipartársulatban úgy háromfelé szakgatják, hogy azt aztán a megvalósulásra össze nem drótozhatja többé senki fia. A budapesti szállodásoknak, vendéglősöknek és korcsmárosoknak, azonban legrégibb szaklapjukon kívül egyetlen egy intézményük sincs, mely arra szolgálna, hogy' köztük a társadalmi összetartást, a közös érdekek közös támogatását, az együttérzést, az egymás megértést, végül az egy testületbe való olvadást megalapozza, megteremtse. Ilyen intézményük van más iparágnáli csoportoknak is mért ne lehetne a budapesti szállodásoknak, vendéglősöknek is. Hiszen nem hiányzik ahhoz sem képzettségük, sem erkölcsi, sem anyagi erejük, hogy' itt az ország fővárosában meg ne teremtsék a magyar szállodások és vendéglősök kaszinóját, vagy' társaskörét, mely azután hatalmas véd- vára lehetne nemes czelra való törekvéseiknek, a közös érdekekért való küzdelmeknek is hathatós eszköze nemcsak a budapesti, hanem az összes ez országbéli vendéglősök, szállodások és korcsmárosok közötti összetartozandóság, szövetkezés megteremtésének. Most mikor az ország összes kaszinói, társaskörei beszámolnak egy esztendei működésűknek, közhasznú eredményeiről, felvetettük mi is ezt az eszmét. Gondolkodjunk felette. Sok lelkes, közérdekünkért küzdő, áldozó férfiú van közöttünk: talán visszhangra talál leikeikben! Egy ipartársulat a szövetkezeti korcsmák, ellen. Az egyik felsőmagyarországi vendéglős és korcsmáros ipartársulat hivatalos lapja hadat üzen a falusi fogyasztási és értékesítési szövetkezetek ellen, részint azért, mert azok borméréseket is tartanak fenn, másrészről pedig azért, mert azok állítólag megdrágítják az élelmiszerek árát. Ugyanez a vidéki szaklap felhívja a megyebéli vendéglősöket és korcsmárosokat, hogy vigyázzanak és ne vásároljanak semmiféle élelmiszert és nyersterményt olyan községek lakóitól, akik valamely fogyasztási vagy értékesítő szövetkezetét tartanak fenn és annak kötelékébe tartoznak. Ha a vidéki szaklapnak ez a kirohanása annyira komikus nem volna, bizonyára sajnálatosnak lehetne tartani. íme egy felső- I magyarországi Don Quijotte korcshust vágó késsel harcol a nagy szövetkezeti eszme a világot átható gondolat ellen, melyben ma — az egymástámogatás elvénél fogva — | mindezek erkölcsi és anyagi boldogulásukat keresik a világon. Mire valók tulajdonképen a fogyasztási ; és értékesítő szövetkezetek? Arra, hogy a nép vagyoni erejét növeljék s ezzel képessé tegyék több kiadás elviselésére is. Cselekszik pedig ezt azok a fogyasztási szövetkezetek amelyek, hogy a termelő és fogyasztó közötti adásvételi üzletből kiküszöbölik a sokféle élősdi, vigécz, ügynök közvetítőt, — akik elirchrákulták — miáltal a termelő magasabb áron adhatja el terményét, a vevő pedig még mindig olcsóbban juthat ahhoz, mint az eddigi, öt-hat féle ügynöki, sensáli, vagy koíaközvetités utján. Mi nem hisszük, hogy akadna ebben az országban egyetlen tisztességes magyar vendéglős, korcsmáros, aki ne óhajtaná, hogy a saját városa, vidéke népessége még szövetkezeti utón is, anyagilag minél jobban ne boldoguljon. Hiszen, ha több a jövedelme a falusi nyerstermelő földmives gazdának, akkor nagyon természetesen több jövedelem jut abböl a kereskedelemnek, az iparnak s az iparágak között a vendéglős és korcsmáros iparnak is, Mert ahol szegény a nép, nyomorult, ott a tisztességes vendéglős, korcsmáros iparos nem, csak a pálinka-mérget mérő butikos szatócs boldogul. Igaz, a fogyasztási szövetkezetek sok helyen ma már bor és sörnemü üzleteket is tartanak fenn. Teszik ezt különösen oly faluhelyeken, ahol eddig nem megbízható, hanem lelkiismeretlen, kufárkezekben volt az italmérési, korcsma jog. És mi sokkal helyesebbnek, még a vendéglős és korcsmá- rosipar tisztessége szempontjából is sokkal helyesebbnek tartjuk, ha vidéken egy fogyasztási szövetkezet gyakorolja szakképzett pincér alkalmazásával a bormérési, általán italmérési és korcsmajogot, mint hogyha egy Galicziából ide önmagát becsempészett népfosztogató, pálinkaivást terjesztő kazár és kantán korcsmáros kaparitja azt magához s él vissza népünk rovására azzal. Általán tudjuk, hogy kivált felsőmagyarországon nagyon sok az ilyen falusi kazár italmérő, aki a_ korcsmáros, vagy vendéglős elnevezést csak bitorolja, mert nem azok ezek, hanem a legveszedelmesebb pálinkaszerkeres- kedők. Kereskednek nyulbőrtől, lóbörtöl kezdve mindennel, egészen az emberbőrig. Méreg italaikat hitelbe, adóslevélre adják, hogy azután ezért hozzájuk vándoroljon a szegényebb népnek évi terménye, barma s utoljára háza, földecskéje. Ezek a fosztogató kontár, kazár italmérők azután rendesen meggazdagodnak, Budapestre kerülnek háziuraknak, pálinkagyárosoknak, söntése- seknek s ide kerülnek hozzájuk az általuk kifosztott magyar, vagy ruthén népnek gyermekei is, kocsisnak, mosogató szolgálónak. Ha a fogyasztási szövetkezetek ilyen italmérő falusi korcsmárosok, lelkiismeretlen kontárok ellen küzdenek, akkor nagy szolgálatot tesznek a tisztességes magyar vendéglős és korcsmáros iparnak is s ezért a ténykedésükért csak üdvözölhetjük őket! R vásári Laczikonyhás korcsmák* Ma már a régi, hires országos vásárok haj’ani jelentősége nagyon cső. kent. A vasúi gyors közlekedés, a kereskedések elszaporodása ártalmukra esett. Ma is vannak ugyan népes vásárok, mint a budapesti, a szabadkai, a szegedi, a győri, a székesfehérvári országos vásárok, de micsodák ezek a régiekhez képest?! Csak még félszáz esztendő előtt is egy-egy pesti tavaszi, vagy nyári országos vásáron százezer vidéki ember is megfordult s a szabadkai sokadalomban sem igen kevesebb. Kívánatosak voltak akkor ezek a vásárok mindenkinek. ' Az iparosnak, a kereskedőnek, a vendéglősnek, a k o r c s m á r o s.n.a.k, a földműves gazdáknak s a vidéki urinépnek is csak egyaránt. A gazda, akkor erre a vásárra hozta el eladni gabonáját, lovát, fölösleges barmait: lovát, ökrét, birkáit s amit azokért pénzt kapott, azon ipari s kereskedésbeli szükségleteit vásárolta be. A vidéki urak sokszor családjaikkal egyetemben csupán csak a vásár kedvéért is Pestre utaztak hosszú szekér, batár, meg hin- tósorokon. Ilyen régi országos vásárok alkalmával megteltek mind a korcsmák, a vendégfogadók. A régi vendégfogadék, melyek neveire csak az öregemberek emlékeznek ht közöttünk. A Fehér hajó, a Vörös ökör, a Hitszótartó, hol a vidéki nemes urck bérelték ki maguknak a szobákat, lovaiknak az istállót, hintóiknak a kocsiszínt. Várták is akkoriban a pesti vásárt, különösen a József-, jMedárd-, János és Leo - p o 1 d-napi országos vásárokat nemcsak az iparosok, kereskedők, hanem a vendégfogadósok és korcsmárosok is, de nagyon. A régi, jó mulatságok voltak ezeíckel a vásárokkal egybekötve. Mindenki eladott, vett s minden vétel, adás után, mert a természete úgy kívánta. Kijárt a magyar embernek a vendéglő és korcsma házakban jó bor, czigány és szép asszony mellett a nagy áldomás ivás. A vásártér hatalmas sátortáborhoz hasonlított, melyekben sok ez.r ember tolongott egymásnak hátamögött. Az iparosok, komédiások sátorai közül kiemelkedtek a Laczi konyhás korcsmárosok sátorai. Ezekben sült a pecsenye, húzta a czigány, csendült a pohár és járta a tincz. Az egy-két száz év előtti pesti vásárok még hiresebbek voltak. Ezekre jö.tek német, lengyelországbeli vásárosok is, akik itt portékát árultak, búzát, bort és lovat, tehenet vásárolva, vitték hazájuk felé. Ma bizony másként festenek a pesti országos vásárok is. Bent a városban a vendéglős, korcsmáros észre sem veszi, hogy vásár vagyon. Magában a vásártéren csak vasárnaponként nyüzsög a nép, az is leginkább csak budapesti s közel vidéki. Iparos, kalmár sátor most is van elég, de több az eladó, mint a vevő s kevés a pénzforgalom. A bor, búza,-meg az állateladás meg már teljesen leszorult a pesti országos vásárról. Laczi-konyhás sátorkorcsma most is elég van a vásártéren. Az kap rá engedélyt, aki éppen akar. A sátor előtt nagy vaskatlanokban serczeg a zsir s abban sül a szép sertéspecsenye, mely aztán, puha, szép fehér czipónak belébe kerül. Ez a czigány- pecsenye, melyért még ma is kimegy a vá-
