Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-05-05 / 9. szám
1911. május 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Telefon 144—00. ELSŐ P1LSENI RÉSZVÉNYSÖRFŐZŐDE, PILSEN. Alapittatott 1869. Magyarországi Ifj I Arlfllf ÖC TárQn BUDAPEST, VIII, vezérképviselete ■ ■ J- LUW_j r\ 11U11 GO I dl Od Szentkirályi-u. 14. Vendéglősök és t. érdeklődők szíveskedjenek közvetlenül a fenti céghez fordulni. Vidéki városokban lerakatod és képviseletet létesít Magyarország bármely állomására szállítja az általa képviselt első pilseni részvénysört világhírű gyártmányt, n kozik. Kétségtelen dolog, hogy a törvény- hozás igen nagyfontosságu és a magyar pezsgőipar színvonalát rendkívül emelő munkát telejsitett, amidőn a pezsgő és habzóbor tekintetében mélyreható intézkedéseket tett. Különösen fontos törvényünknek az a rendelkezése (36-ik paragrafus), amely kötelező. leg előírja, hogy a habzóbor kizárólag csakis ezzel a szóval nevezendő meg és hogy ezen elnevezésnek a palaczkra ragasztott czimlapon könnyen szembetűnő módon kell feltüntetve lenni. Ugyanilyen fontos rendelkezés az is, amely kötelezőleg előírja, hogy a magyar szent korona országainak területén úgy a pezsgő, mint a habzóbor a czimlapon és a dugón úgy a gyártás helyét, mint a gyáros nevét fel kell, hogy tüntesse. Ezen mélyreható intézkedéseknek az az üdvös következményük van,, hogy Magyarországon e két fogalom tisztáztatott és konfúzió a törvény tiltó intézkedéseinek megsértése nélkül sem a gyáros, sem pedig a kereskedő által többé nem létesíthető. De ezen intézkedéseknek egyúttal az is természetes következménye, hogy Ausztriában, a hol — mint az alábbiakban ki fogom mutatni — hasonló intézkedések nincsenek és ahol a pezsgő és habzóbor ugyanazon kifejezéssel jelöltetik meg: szabad tere nyílik a konfúzió további íentartásának és egyúttal lehetővé válik az is, hogy úgy az osztrák, mint .más gyárosok és kereskedő a ^Schaumwein« gyűjtő elnevezés alatt pezsgőt és habzóbort egyaránt forgalomba hozzanak, a mi hazai pezsgogyárosainkra annyiban sérelmes, hogy valódi pezsgőáruikat »Schaumwein« habzóbor elnevezéssel illetik. Nehezen érthető, hogy az 1907. évi április 12-iki osztrák törvény és az ugyanazon évi november 27-én meghozott miniszteri végrehajtási rendelet miért mellőzte a kétféle italnemü egymástól való megkülönböztetését és miért nem szabályozta azt az elemi kérdést, amely nemcsak a gyárosok és kereskedők, hanem egyúttal a fogyasztó közönség érdekeit is szolgálja? Azon indok ugyanis, mintha a »Schaumwein«-nal szemben a »Champagner« szó használata azért adhatna félreértésekre okot, mert az utóbb említett szó az áru származási helyét jelöli komolyan nem vehető, minthogy a »Champagner« szó általában véve mindenütt azt a minőséget jelenti, amelyet a magyar nyelvben a »pezsgő« szó jelent. De ha az osztrák törvényhozás azon kifejezés használatát az említett okból mellőzni akarta, úgy a »pezsgő« szónak más egyenértékesitését létesíthette volna, minthogy bármely megfelelő szónak következetes használata hamar megteremtette volna az illető kifejezés általános ismeretségét és ilyen csekély okból nem lett volna szabad a kétféle italnemünek további konfundálása. Ma ugyanis Ausztriában azt a helyzetet látjuk, hogy csupán a francia pezsgő neveztetik »Champagnef«-nak, mig a más helyről származó pezsgőborok a habzóborokkal együttesen »Schaumwein« névvel jelöltetnek meg a forgalomban. Ez természetesen előnyére van a francia italnak, de teljesen másodrendű itallá teszi a más- nan származó pezsgőborokat. Ha az osztrák bortörvényt végig nézzük, úgy azt látjuk, hogy itt is komoly törekvések merültek fel arra nézve, hogy a közönség félrevezetése megnehezittessék. így a hamisításnak erélyes tilalmazása, az okszerű pin- czekezelés szempontjából megengedett kezelési módoknak taxativ felsorolása, mind ezt a czélt szolgálják. De azt látjuk, hogy magának a pezsgőgyártásnak védelmére is történt némi intézkedés, amennyiben a íent- nevezett törvény 4-ik paragrafusának utolsó bekezdése kötelességévé teszi a habzóborgyárosoknak, hogy a politikai hatóságnak a gyártást bejelentsék és a gyári, valamint a raktári és üzleti helyiségeket ugyancsak a közönség megtévesztésének megelőzése czé- loztatik a törvény 7-ik paragrafusánál is, a mely a czukor hozzátételével előállított bornak és mustnak természetes bor, vagy természetes bormust elnevezéssel való megjelölését szigorúan tiltja. Végül idetartozik a végrehajtási rendelet 3-ik paragrafusa, amely a bortörköly tekintetében olykép intézkedik, hogy a tartályok fekvő kereszttel és a bortörkölynek a származási hely szerint megfelelő elnevezéssel jelölendők meg. Odáig azonban a törvény nem ment, hogy a megtévesztést a pezsgő és a habzóbornak tekintetében is következetesen keresztül vigye, holott minden szakértő szemében a pezsgő és habzóbor közötti különbség van akkora, mint a természetes bor és a megengedett czukor hozzátételével elkészített csemegebor között. Az előadottakból szükségképen következik, hogy a magyar pezsgőipar érdekében álló követelmény az osztrák bortörvénynek olyan módosítása, amely a pezsgő és a habzóbor közötti különbséget megállapítja és intézményszerüen szabályozza. A magyar pezsgőnek igazi tere Ausztriában csak akkor lesz, ha az osztrák fogyasztó közönség is nyer, minthogy megszűnik a most ott általánosan konstatálható zavar, mintha a pezsgő és habzóbor között lényeges különbség nem volna. Ezekhez képest indítványom oda terjed: hogy a szükséges lépések megtétessenek aziránt, hogy az osztrák bortörvény kiegészíttessék a pezsgő és habzóbor fogalmának szabatos megkülönböztetésével és azzal a kényszerintézkedéssel, hogy a pezsgő-, mint a habzóáruk a palaczkon ilyenek gyanánt jelölendők meg és hogy a czimkéken, valamint a dugókon a gyáros neve és a gyártás helye is feltüntettessék. Ez még az osztrák pezsgőborgyárosok- nak is érdekükben van, mert rájuk nézve sem lehet közömbös az, hogy konfuzus és törvényileg nem szabályozott elnevezések miatt a fogyasztó közönség előtt elmosódjék az a nagy különbség, amely a természetes — erjesztés (úgynevezett palaczkerjesztés) utján előállított pezsgő és a szénsavas mesterséges impregnálásával készített habzóbor között fennáll. Indítványomat végül abban foglalom össze, hívjon össze a tekintetes kereskedelmi és iparkamara egy borkereskedőkből és pezsgőgyárcsokból álló szakértekezletet és tárgyaltassa avval a bortörvény revíziójára, illetve az osztrák és a magyar bortörvény teljesebb konformitására irányuló indítványomat. A szakértekezlet megállapításai aztán a teljes ülés elé terjesztetvén, ennek határozata terjesztessék föl a földmivelésüg'Yi és kereskedelemügyi miniszter urakhoz. Budapest, 1911. évi március 19-én. Szente Imre. Dohánynemüek elárusitása a korcsmákban. Arra a kérdésre, hogy a korlátlan italmérési jog tulajdonosának (vendéglősnek, korcsmárosnak) megbízottja (csaposa, pin- czére) nyerhet-e korlátolt dohány- és szivar. elárusitási engedélyt, az illetékes pénzügyi hatóság a következő határozatot hozta: A korlátlan italmérési engedélyt nyert fél (vendéglős, korcsmáros) korlátolt dohány- és szivarelárusitásra nyerhet engedélyt és az eladást megbízottja által is gyaokrolhatja. Ez utóbbi esetben ez a körülmény a jogosítványban kifejezetten kiemelendő és a megbízott neve (a pinczéré, csaposé) feltüntetendő. Kimérési megbízott (csapos, vagy pin- czér) a maga nevére azonban korlátolt dohány és szivareladási engedélyt nem kaphat. Képzett, intelligens korcsmárosságot! A magyar szállodások, vendéglősök és korcsmárosok legelőkelőbb részének azon évtizedek óta hangoztatott, jogos követelése, hogy a szállodás, vendéglős és korcsmáros ipar gyakorlása is a törvényes képesítésnek feltételéhez köttessék — s igy a kontárok kizárásával — csak szakmájában képzett, gyakorlott, műveltebb egyének kaphassanak vendéglő-, korcsmanyitási jogot — úgy látszik — mind szélesebb körökben visszhangra talál. Most a „Magyar Szőllősgazdák Országos Egyesületének“ hivatalos lapjában Kosinszky Viktor ir egy e kérdést igen közelről érdeklő támogató alapos czikket. Rámutat arra, hogy Románia után már Galicziában is sorra került a pálinkamérések, és kontárkezelésben lévő kis korcsmák megrendszabályozására. Ezen MODERN és ízléses ÉTLAPOK, papírszalvéták, menükártyák, felirókönyvek, szelvénykönyvek, rendelhetők, illetve kaphatók: PAUKER MÓR és papiráruházában Budapest, V., Váczi=körut 60. sz. Telefon 47-37 és 86—73. -------------------------------------------------------------------------------------------------------— Telefon 47—37 és 86—73.
