Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-05-05 / 9. szám
4 VENDÉGLŐSÜK LAPJA 1911. május 5. mm m A f 1 ¥~^r^¥ \/rTC vad" as baromfj-kereskedö I Ivi^J I LJ Budapest; Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. körülményben a haladásnak és emberbaráti szeretetnek minden tere csak ör- vendtet, mint világos bizonyítékai annak, hogy a rosszalás megértés terén, ha lassan is, de mégis haladunk ! Ámde hol késik még a jövőnek ködös homályában a magyarországi pálinkásbutikok számának legalább is alapos csökkentése, s a mindenféle, jött-ment, eredeti foglalkozását megunt kontárok korcsmaüzleteinek meg- rendszabályozása. Mert hiszen igaza van czikirónak abban, hogy a mi magyar népünk ijesztő anyagi anyagi és erkölcsi nyomorában és nyomorúságában súlyos tényezőként szerepelnek és az annak nyomában fakadó babona, a hiányos és elmaradt közigazgatás, rossz közigazgatás: de az bizonyos, hogy a pálinkabutikok s a kontárok kezelésében levő zugkorcsmák erkölcsi és anyagi existentiakat pusztító hatásával mindez együttesen fel sem ér. Hogy ennek a pusztításnak a magyar társadalom, a magyar kormány és törvényhozás még eddig nem tudott véget vetni, szomorú, csúnya dolog, arczpiritó bizonysága lehetetlen szegénységünknek. Hogy micsoda rettenetes erkölcsi és anyagi romlásnak lehetnek okozói például azok a falusi korcsmák, melyek istentudja honnét leszármazott kontár kazárkorcs- márosok kezébe kerültek és vannak mint mai napig ezerszámra Magyarországon, azt csak nehány példa is megvilágítja. Nálunk a korcsma, különösen a községekben és faluhelyen a népnek nemcsak ivóhelye, hanem egyúttal társadalmi találkozási helye is, minden szórakozását egyedül nyújtó kaszinója, hol kedvére kibeszéli magát és az italtól megoldott nyelvvel rendszerint kifecsegi úgy a maga, mint a hozzátartozói minden titkát, buját, baját, vágyait és reményét, az a ravasz kontár, kazárkorcsmáros pedig nyitott füllel szedi magába a hallottakat és mig látszólagos közönynyel sürög-forog. már szövi, fórja tervét, hogy üzletileg hogyan értékesítse a jóhiszemű vendég botor elszólását. Az ellesett titkok birtokában a ravasz, pálinkamérő és borkeverő kazár- korcsmárosnak azután mi sem könyebb, mint uzsora, vagy szerencsétlen spekulácziók karjaiba hajtani, vagy szenvedélye rabjává tenni áldozatát. Az eredmény pedig az, hogy az uzsora elharapodzásában, az amerikai kivándorlásra csábításban, a kö- nyelmü, vagyoni romlásra vezető kereskedésekben, vagy vállalkozásokban egyes vidékeken nem kevesebb serege van a kontár és kazár korcsmárosok díszes táborának, mint minden más egyéb díszes tényezőnek. Ez a magyarázata, hogy a kontár korcsma-kazárok annyira kapnak a korcsma után, még látszólag túlzottan nagy bérek mellett is; mert hiszen oly intézmény ez a keziikken, amelylyel nemcsak a butitó pálinka révén, de az anyagi és erkölcsi megrontás felsorolt egyéb marólúgjával is szipolyozhatják és hatalmukban tarthatják a népet! A czikkiró szerint is a korcsma kérdés rendezéséhez nem elégséges csupán a numerus-klauzus. Kevesebb korcsma igaz, hogy kevesebb alkalom, de egyébként minden a régiben marad. Annak tehát, aki komoly eredményeket akar elérni a korcsma ügy rendezése terén azok számának észszerű korlátozásánál okvetlenül még tovább kell menni : annak meg kell rendszabályozni, helyesebben meg kell válogatni a korcsmák vendéglátó gazdáit és ilyenekül csakis értelmes, fedhetetlen erkölcsii és bizonyos intelligencziával bíró egyéneket volna szabad odaállítani, mert hiszen a korcsma a szegény embernek gárdaköre, kaszinója, társadalmi találkozó helye is, ahol a jónak éppen úgy elvethetők eszméi és érlelhetők magvai, mint a sorsnak mérget termő maszlagai, csak attól függ, hogy a vetés munkáját kik és mivel végzik. A korcsmában pedig a magvető a korcsmá- ros. Igaz. Hogy a korcsmáros, pedig intelligens, becsületes magvető legyen az ország minden városi, falusi korcsmájában, erkölcsi akadályt kell az elé vetni, hogy nálunk, minden jött-ment, mesterségét megunt egyén, vagy hazájából kikergetett kazár korcsmáros lehessen. Ez a gát pedig egyedül az, melynek felállítását már háromévtized óta hirdeti, követeli velünk együtt a magyar vendéglősöknek legtiszteségesebb része : hogy a vendéglős, korcsmáros ipar is a törvényes képesítéshez kötött iparágokhoz soroztassék. Akkor majd nem tud a korcsmarosságra pályázni minden gyanús existenczia, s akkor legalább a jövendőre nézve lesz az ország egész területén, képzett, megbízható, becsületes, intelligens korcsmárosságunk ! Csak üdvözöljük azokat, akik mint hivatkozott czikkiró és a tisztességes magyar vendéglősség és korcsmárosság ez évtizedes törekvésének a legnemesebb indokból támogatására sietnek. A hús árának hatósági megállapítása. Érdekes határozatot hozott a minap a köz- igazgatási hatóság, mely a mészárosokon kívül a vendéglősöket is érdekelheti.. Az egyik község hatóságilag megállapította a nyilvános vásártereken árusított hús maximális j árát, aminél többet nem kérhetnek a fogyasztóktól sem a hentesek, sem a mészárosok. Kimondta, hogy a nyilvános vásártereken, csarnokokban árusító mészárosok 12—16 fillérrel olcsóbban kötelesek adni a húst, mint a többi, a saját tulajdon üzlet- helyiségében árusító mészáros, hentes s a maximális ár nem lehet nagyobb, mint az élősúlyban lévő ár kétszerese. Kimondja a a község azt is, hogy aki ezeket a föltételeket be nem tartja, azoknak a vásártereken és csarnokokban felmondja az elárusító helyet. A mészárosok a közigazgatási bírósághoz fordultak, de az a községnek adott igazat és a közönség a hatóság által megállapított áron kap húst. Sajnos, ez a derék dolog nem Magyarországon, hanem Ausztriában történt. Nálunk kedvezményeket ád a hatóság a közvetítő kereskedelemnek igy a huskereskede- lemnek is, az áralakulásokra azonban még sincs befolyása. Az az osztrák község megmutatta, hogy a hatóság, ha akarja, meg tudja védelmezni a fogyasztó közönséget a hús árának jogosulatlan emelésétől. Vigyázzunk a bécsi bor- kereskedőkre! Délmagyarország vendéglős és korcsmá- roskörét mostanában egy különös boreláru- sitás foglalkoztatja. Az eset az, hogy nemrégiben két kikefél- kedett, vasalt nadrágos, czilinderkalapos ur járta be Morvaország városait, e városoknak vendéglőseit és korcsmárosait, akiknek kitűnő egri bort kínáltak megvételre. Ezek az urak nem árulták el inkognitójukat, nem mondották meg, hogy ők kétes borvigéczek, hanem azt mondották, hogy nagybortermelők, szőlőbirtokosok Hevesvármegyéböl, Eger tájékáról, akiknek nagy borkiviteleik vannak. Hogy most maguk házalnak boraik kínálásával, azt azzal indokolták meg, hogy holmi svindler borkereskedők megrontották az egri borok jó hírnevét s ezt a hírnevet akarják ék most helyreigazítani, a valódi, hamisítatlan egri bor forgalombahozatalával. Szavaik igazolásául mindjárt mintát is kóstoltattak a morva korcsmárosokkal. S ez a minta kitünően Ízlett, mivelhogy csakugyan hamisítatlan, jóféle egri bor volt. Rendeltek is belőle mindannyian utánvétellel kisebb és nagyobb mennyiséget. A két kifésülködött »ur« kitűnő üzleteket csinált. A borral telt hordók azután meg is érkeztek a morva vendéglősök és korcsmárosok részére. Ki is váltották és siettek megkóstolni ugv maguk, mint megkóstoltatni vendégeikkel. Hanem a kóstolás után keserű arcot vágtak és szörnyen kezdték morvául áldani az egri magyar bortermelőket. Mert azokban a hordókban nem egri bor volt, hanem valamely osztrák borvidék megromlott és szinte ihatatlan bőrterméke. Ezt a galádságot pedig egy hírhedt bécsi NAGY IGNÁŰZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest; VII.; Károly-körut 9. tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelsze- Saj’át palaczkkupak relési csikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, gyár rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- Nagy és Watzke C7ni/ továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók. erjesztő stb. Pinggau.
