Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-04-20 / 8. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. április 20. vidék élelmi termését és, hogy húzzon ebből hasznot a német fogyasztó és szerezzen vagyont a külföldi közvetítő, vagy külföldi vendéglős. Beláthatjuk, hogy ez tovább igy nem mehet. Ezen a téren segíteni kell magunkon vállvetve, szövetkezett erővel. Nagy baj nálunk az is, hogy a fejlődő városok fogyasztásával a vidéki termelés semmiképen nincsen közvetlen kapcsolatban. Virágzó városok mellett, a kor haladásától elmaradt faluk vannak, melynek lakossága ma is csak úgy termel, ma is csak úgy hordja hátán a piaczra a terményeit s ma is csak olyan tájékozatlan a közvetítők behálozási kísérleteivel szemben, mint félszázaddal ezelőtt. Mindenfelé, ma már szinte felsorol- hatatlan nevű hivatal van városainknál, de olyannak a rendszeresítésére még nem gondoltak, mely a városi vezető, tapasztalt szakemberek bevonásával — mint a minők a vendéglősök is — gondoskodnék a városi fogyasztásnak olcsóbbá tételével, javításával, még pedig a vidéki termelés, piaczra szállítás megkönnyítése, előbbre vitele utján. Pedig csak egy arra való ember kellene — és hány kerülne ki vidéki vendéglőseink sorából — és a környékbeli falvak megtelnének termelő és értékesítő szövetkezetekkel, aminek közvetlen érintkezésben lévő fogyasztókra, a vendéglősökre, korcsmárosokra nézve is, olcsóbb lenne minden élelmiczikk ára. Hogy a környékbeli lakosság többet és jobbat termeljen s hogy az ügynököknél való vesztegetés helyett a termények közvetlen a városi fogyasztásban értékesitessenek, ez nem csak a termelőknek, hanem a városi fogyasztóknak s ezek között a leg- nagyobbaknak, a vendéglősöknek, szállodásoknak és korcsmárosoknak van elsőrendű érdekében. Ezeknek kell tehát városaik hivatalos vezetőit odairányitani, hogy azok a birtokukban lévő szellemi és anyagi eszközökkel a környékbeli termelés megfelelő fejlesztésére és javítására s igy olcsóbb piaczi árak bekövetkezendő- ségére hassanak. Hogy a nép piaczi értékesítését megkönnyithessék, állítsanak csak minden vásártéren egy- j két pajtaszerü vásárcsarnok-féle épü- letet, melynek pinczéiben a romlandó I élelmi czikkek is rövid elhelyezésre találjanak, néhány fillér lefizetése mellett; akkor majd megszűnik az az állapot, hogy piacz vége felé, vagy egy bekövetkező nyári zápor esetén az élelmes ügynökök a megszorult termelőtől — mert az behozott áruját csak nem viheti mindjárt haza — minden terményét potom áron magukhoz kaparitsák s már a harmadnapon ugyanazt kétszeres, háromszoros áron sózzák a fogyasztókra. Megszűnik ez az állapot, mert akkor lesz a termelőnek, ahova elhelyezheti portékáját, még a jövő heti piaczig is. A mostani állapotok mellett csak a piaczi élősdi parazita-ügynökök nevelődnek, híznak a termelő és fogyasztó kipréselt zsírján s nagyokat nevetnek markukba midőn hallják és olvassák, hogy székesfővárosi demokrata és szocziáldemokrata elvtársaik, hogy okkozzák a magyar termelőket a nagy élelmiszer drágaság miatt. Elárusithatja-e hordóit a vendéglős? A kádáriparosok panaszt tettek a kereskedelemügyi miniszternél, hogy a vendéglősök és borkereskedők azáltal, hogy hordóikat eladják, az ő iparuknak nagy károkat okoznak s kérik a vendéglősök és borkereskedők hordóárusitásának betiltását, illetve annak kihágássá való minősítését. A kereskedelemügyi miniszter a panaszra vonatkozólag a következő elvi jelentőségű határozatot hozta : A vendéglősöknek, mint borkoroskedők- nek rendes foglalkozási körükbe esik a hordók beszerzése és hordóállományuk felújítása. Azok a vendéglősök tehát, akik az általuk üzleti körükben nem használható, felesleges hordókat elárusítják, ipari kihágást nem követnek el. A borravaló kérdése A budapesti pinczérek egy része, elég nagy része pár hét előtt ismét elérkezettnek vélte az idő arra, hogy újból foglalkozzék a borravaló eltörlésének, illetve helyettesítésének már annyiszor eredménytelenül tárgyalt kérdésével. Úgy gondolkoztak, hogy ha a keszthelyi fürdővendéglősné mellőzendőnek találta a jogászpinczérekkel szemben a borravalórendszert, hát mellőzni lehet azt az egész szállodás, vendéglős, kávéházi vonalon. Egy márcziusi hétfőn három gyűlést is tartottak, melyeken követelték a borravaló rendszer eltörlését és az úgynevezett revü-rendszer behozatalát. Vagyis a három gyűlésen egybegyűltek egyhangúlag azt mondották ki, hogy a reájuk nézve társadalmi és közgazdasági szempontból káros borravaló elfogadási rendszer szüntettessék be s ehelyett lépjen életbe először is a borravalóról való lemondás helyett magasabb heti, vagy havi fizetés. A fő, illetve a fizető pinczéri állások szüntettessenek be. Minden kiszolgáló pinczér maga szedje be az általa kiszolgált ételek és italok árát. Minden étel és italadag árából a kiszolgáló pinczért tiz perczent kiszolgálási dij illesse meg, úgy, hogy ezt előre lefoghatja és csak kilenczven százalékot lesz köteles leszámoláskor átadni a | tulajdonos kávésnak, vagy vendéglősnek. Amint látjuk, elég kemény pontozatokba foglalt feltételek a borravaló rendszer kivégzésére, de nem sok reményünk van arra, hogy ezek mostanában az elfogadás s igy a megvalósodás állapotába jussanak. Hogy miért nem, annak szintén több oka van. Tény először is az, hogy a legtöbb vendéglős és kávéháztulajdonos szívesebben ragaszkodik a régi, megszokott rendszerhez, mely az ő szempontjából eddig legjobban bevált. Nagyobb pinczéri fizetés — szerintük — különösen a mostani áldatlan gazdasági és pénzügyi viszonyok közt annyira megterhelné egy-egy vendéglős, vagy kávés évi vagyoni mérlegét, hogy azt egyenesen anyagi romlásba sodorná. A vendéglősök, kávéháztulajdonosok túlnyomó nagy része az úgynevezett revü-rendszer behozatalába sem megy bele, mert ez — szerintük — szintén egzisztenciájukat veszélyeztető kérdés. Eddig ugyanis — majdnem minden egyes esetben tekintélyes óvadékot tett — főpinczér volt és ma is felelős a vendéglőssel szemben kiszolgáltatott, elfogyasztott ételek és italok áráért. A vendéglős vagy kávés főnöknek tehát csak ezzel az egy megbízható emberével volt és van leszámolási dolga. Most a revü-rendszer behozatalával a vendéglősnek minden kiszolgáló pinczé- rével szemben lenne leszámolási viszonya, akik mindegyikétől a maga anyagi biztosítására kaucziót nem követelhet. Egy nagyobb vendéglőben, ahol a forgalom is nagy, szinte kizárt volna annak pontos ellenőrzése, hogy melyik kiszolgáló pinczér mennyi ételadagot s mennyi bort szolgált ki. Ha a pinczérek kiszolgálási dij fejében az étel és italnemüek árából tiz százalékot fizettetnének maguknak, akkor a vendéglős kénytelen volna fölemelni ugyanennyivel az ételadagok és az italnemüek árát. így a vendégek most már kényszer utján sokkal nagyobb borravalót fizetnének. Tiz koronáig elfogyasztott étek után egy koronát. Ebbe meg természetesen a vendégek nem mennének bele, inkább kimaradnak. De meg vannak egyéb okok' és aggályok is a revü-rendszer ellen. Az is, hogy nem minden pinczér követeli a borravalórendszer eltörlését, sőt azt fentartandónak tartja, mert nem tekinti reá nézve, még társadalmi szempontból sem lealázónak azt, hogyha buzgó, udvarias, kiszolgálása fejében a vendég őt önként honorálja. Hiszen a szorgalmas tisztviselőket is külön honorálják például a bankok, melyeknél alkalmazva vannak, vagy a buzgó államtisztviselőket maga az állam. Hát ki tartja azt szocziális szempontból lealázónak, hogy ezek a tisztviselők ezt a honoráriumot elfogadják? Bizonyára senki. Azután a magyar embernek természete az, hogy az előzéke- nyebb kiszolgálás fejében borravalót nyújtson és — revü-rendszer ide, vagy oda — mindig lesz pinczér, aki a borravalót elfor Főpinczérek Ovadék-Szövetkezete Budapest, VI. kerület, Podmaniczky-utcza 19. szám. A magyar pinczérség első és egyetlen önálló pénzintézete. Óvadékot azonnal folyósít. Nincs heti üzletrész! Leszámolás azonnal. Beiratkozáshoz 30 korona szükséges. — Hivatalos órák délután 4 órától 7-ig. — Telefon-szám 24—94.
