Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-03-05 / 5. szám
^ •••* _• • ... ’ ’ : ' t 1911. márczius 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA ■ 3 Magyar sör, német sör. Még csak a tél hideg, száraz fagya vesz körül bennünket, még sötét felhők, leereszkedő ködök hirdetik, hogy még soká kell várni a meleg nyárra, a hűsítő sörital idényére, egyes előkelő vendéglőink üvegablakai, éttermeinek oldalfalai már is tele vannak aggatva a különféle söröket ajánló hirdetményekkel. Elmegyünk egyik, el a másik nagyobb s előkelőbb vendéglőbe s mindegyikben ott találjuk ezeket a sörélvezetet ajánló plakátokat, rendesen a vendéglős azon meleg ajánlatával, hogy ebből és abból a kiváló minőségű sörből már naponkint, vagy folyton friss csapolás kapható. És nagyon csalódnék az a tisztelt polgártársunk, aki azt hinné, hogy itt Magyarországon, magyar terményből készült sörökről volna szó. Nem, ezek az elragadtatással szövegezett plakátok majdnem kizárólag német, bajor, különösen osztrák területen főzött söröket ajánlanak és ezektől vannak elragadtatva egynémely vendéglőseink, hogy miért, azt nehéz volna megmondani, mert ha magyar ember bor helyett már sört iszik, hát szívesebben megissza a magyar sörgyárak termékét, mint az osztrákoknál főzött árpalevet. Magyarországon már sok évtizedes az a mozgalom, melynek jelszava, hogy pártoljuk első sorban a hazai ipar termékeit. Vannak azonban egyesek, akik mégis a külföldi ipar termékeivel födözik szükségletüket s indokolják ezt a hazafiasnak épen nem mondható eljárásukat azzal, hogy a magyar ipar még most napjainkban is annyira fejletlen, hogy annak készítményei nem állják ki a külföldi ipar termékeivel a versenyt. Hát ebben az állításban nincs igazság. Mert például a magyar bútoripar ma már olyan fejlett, hogy annak készítményeit nagyon szívesen vásárolják már a Nyugat nagyobb és müveit városaiban, mig ha itthon egy-egy uj kávéházat, szállodát szerelnek fel, azt menten beraktározzák az osztrák bútoriparnak silány, művészieden faalkotmányaival, a magyar iparosság sérelmére és méltó felháborodására. Hát ilyenformán vagyunk a sörgyártmányokkal is. Azt már senki sem állíthatja, hogy a mi budapesti, immár világhírre vergődött sörgyáraink gyártmányai ki nem állanák a versenyt a világ bármely sörgyártó telepének termékeivel, még a hires bajor sörökkel szemben is, az osztrák sörökről nem is szólva, melyeknek nagy átlaga kiválóság tekintetében össze sem hasonlítható a magyarországi sörökkel. És hogy ez miért van igy, annak is megadhatjuk az okát. Nemcsak azért, mert a budapesti sörgyárak vezetése a legkiválóbb szakférfiak irányítása alatt áll, hanem azért is, mert ezek a gyárak a legkiválóbb sörnek való anyagból, magyarföldön termelt fehér sörárpából és komlóból gyártják termékeiket s ehhez a gyártáshoz kivált Kőbányán olyan speciálisan sörhöz való forrásvizet használnak, melyhez e különlegessége tekintetében hasonló nem fakad ki a földből egész Európában. A külföldön napról-napra jobban ismerik el a magyarországi, különösen budapesti söröknek páratlan kiválóságát, amit bizonyít a hivatalos statisztika is azzal, hogy megállapítja, hogy a magyar sörnek külföldre való kivitele évről-évre hatalmas arányban növekedik. Hogyha tehát Magyarországon s elsősorban Budapesten különb sört készítenek, mint Ausztriában és legalább is olyant, mint a német birodalom bármely részében; akkor hogy egyes vendéglőseink, korcsmá- rosaink mégis, hogy miért ragaszkodnak ,a külföldi sörök ajánlgatásához, kiméréséhez, annak magyarázatát adni már igazán nehéz dolog, mert hogy az idegenből importált sörön nincs több hasznuk vendéglőseinknak, mint a hazain, az is bizonyos dolog. Az még érthető, hogyha péld'ául egy Bajorországból ideszakadt sörházas itt bajor sört mér, de hogy magyar vendéglősök, korcs- márosok a hazai kiváló minőségű sörök mellett, vagy azok kizárásával cseh és osztrák sörtermékeket mérnek, az már igazán érthetetlen. Ám van a dolognak egy másik oldala is. A mi magyar vendéglőseinknek, korcsmá- rosainknak már nem épen1 csak hazafiságból, de üzleti szempontból is meg kellene érteni, hogy ezek a budapesti sörgyárak a saját üzemükben ezerszámra magyar munkásokat és magyar iparosokat, sőt magyar tisztviselőket alkalmaznak, akik igy maguk, mint családtagjaikkal egyetemben a magyar s itt a budapesti vendéglők és korcsmák fogyasztó vendégei. Ez is egy indok volna arra, hogy a magyar ipari termékek sorozatában magyar vendéglőseink és korcsmárosaink a magyar sört pártfogolják és annak mozdítsák elő .megérdemelt hazai forgalm át. Merénylet a vendéglősök magyarsága ellen. Az a súlyos vád, mely a magyar érzelmű vendéglősség felháborodásától kisérve, terheli a budapesti kiskorcsmárosok, — hivatalos elnevezésükkel a »székesfővárosi vendéglősök és korcsmárosok« ipartársulatát, — hogy hivatalos lapjuk, a »Fogadó« szerkesztősége germanizáló szándékkal, a magyar- országi vendéglősség körében majd félszázados, nemes küzdelem által elért magyaro- sodási eredmények lerontására, az ő h o z- záj áruiá sukkal ad ki Budapesten egy német nyelvű szaklapot, eddig megczáfolva nincs, sőt megerősítve van. Ezt a tényt még letagadni sincs bátorságuk. Csak takargatják, mint a — talán saját jobb akaratuk nélkül közibük került „— rothadásnak induló szemetet, amelynek csak egyik határdombja ez a német nyelvű szak »organ«. Csak egyik határdombja, mert hiszen — mint Mohos Ferencz budapesti vendéglőstársunk e lapok előző számában megírta, a kiskorcsmárosok ipartársulata megalakulásakor már az volt a törekvése e társulat—a nyilvánosság előtt vakondok módra bujkálói s részben álnév alatt rejtőzködő valóságos vezetőségének — mely nem azonos a hivatalos elnökséggel, — hogy a székesfővárosi kiskorcsmárosok ipartársulata nemzetietlen irányban szerveztessék, német nyelvű alapszabályokkal s ennek folyományaként természetesen német tanácskozási nyelvvel is. Ez a német nyelvű kiskorcsmáros »organ« tehát csak betetőzése e budapesti kiskorcsmárosok ipartársulata lapumögött sunyitó irányitói magyarellenes, a hazai vendéglősség magyarsága ellen irányuló, gálád törekvéseinek. Midőn mindezt a meg nem czáfolható tények állapítják meg, nagyon természetes, hogy a részben német nyelvű hivatalos szaklappal biró kiskorcsmárosok székesfővárosi ipartársulata senki emberfia előtt nem tarthat többé igényt arra, hogy a magyar , ipartársulatok közé soroztassék, mert hiszen annak törekvése és orgánuma is a germanizálás felé gravitál. Ez a társulat tehát — bár sajnálatra méltók egyes félrevezetett tagjai — joggal kivívta magának immár azt, hogy »Székesfővárosi vendéglősök és korcsmárosok németipa r- társulatának« neveztessék. Hogy pedig tisztességes magyar érzelmű ember tagja és támogatója egy ilyen, — a Schulverein törekvéseinek szolgálatába ugratott, Budapesten burjánzó kiskorcsmáros német ipartársulatnak nem lehet; azt legelső sorban belátta Kaszás Lajos nagyvendéglős, ez ipartársulat eddigi elnöke, midőn férfias elhatározással lemondott e német ipartársulat elnökségéről s nagyon helyesen a faképnél hagyta ezt a magyar kenyéren élő, de a magyar közélet nemzeti gyökerein rágcsálni akaró vakondok-szövetkezetet. Ha akad ezen immár német kiskorcsmáros ipartársulatban több hasonlóan gondolkodó, jóravaló magyar ember is, az bizonyára követni fogja Kaszás Lajos példáját. És midőn a kiskorcsmárosok német ipartársulatának egyik hivatalos lapja, a »Fogadó«, képtelen még letagadni is, még enyhíteni is, nemhogy megczáfolni a reábizonyult germanizáló törekvés súlyos vádját, akkor, mint a saját maga által állított kelep- czébe szorult róka, — vagy mondjuk inkább görény, — anélkül, hogy a dolog érdeméről tudna, vagy merne beszélni — nagy kínjában nyelvöltögetési mutatványokban gyakorolja magát, megérintvén többek között Ihász Györgynek, a »Vendéglősök Lapja« szerkesztőjének nem a köcsögkalapját, hanem lábbelijének ama sarkát, melyről — ha a »Fogadó«-éhoz hasonló modorban akarnánk beszélni, azt mondhatnék, egyszer könyörületből lehátnlott az a néhány forint, mely a néhai »Újkor« egyik vezetőjének és még két társának az akkor kikerülhetetlennek látszott kényszerűt helyett a rendes vasúti elutazást biztosította. Ily es dolgok emlegetése azonban nem tartozik a mi tárházunkba, de megjegyezzük, hogy ez a kelepczébe szorult férges kis bestia, nagy sivalkodása közben még a »Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok« ipartársulatának nagyérdemű elnökét, Gun- del Jánost is megfenyegeti, hogy kicsorbult fogaival őt harapja meg, ha a saját silány üzleti érdekében készült germán-rendszerű görényszoritó csapdából őt ki nem szabadítja, sőt tovább is szorongattatni hagyja. Szóval, a »Fogadó« személyeskedik, hogy schulverein szagu törekvéseiről a figyelmet elterelje. Mi nem követjük őt e térre, mert ha erre a térre követnők, az ő modorát követve, csak azt Írnánk le, hogy egyszerűen nem hagyjuk fél re vezettetni a magyar és magyarrá lett vendég- I lős és korcsmáros iparosságot, ! hogy azt alattomos utakon, ravasz MODERN és Ízléses ÉTLAPOK, papírszalvéták, menükártyák, felirókönyvek, szelvénykönyvek, rendelhetők, illetve kaphatók: PAUKER MÓR és papiráruházában Budapest, V., Váczi=körut 60. sz. Telefon 47 37 és 86-73. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Telefon 47-37 és 86-73.
