Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-02-20 / 4. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. február 20. sem teheti be többé a lábát s nem vehet részt a hazafias társadalmi mozgalmakban sem, mert Róma azt akarja. Avagy azt gondolják ott az örök városban, hogy ha a papokat kitiltják a vendéglőkből, akkor a nép j sem keresi fel ezeket az életszükségleti he- j lyeit? Ha ezt gondolják, akkor nem jól, nem j helyesen gondolják. Mi még azt sem kifo- j gásolhatjuk, sőt helyeselhetjük, ha a pap részt vesz híveinek egy-egy kedélyes vendéglői összejövetelén, tánczmulatságán s ott már megjelenésével nemesebb irányba tereli a mulatságot; sőt még akkor sem esik baj a papi tekintélyen, ha egy magyar vigasságon magyar csárdásban pördül egyet a reverenda is, mint ahogy all. Fülöp spanyol király tiszteletére adott római táncünnepélyen rakták, járták bizugy a divatos tánczo- kat. *még a püspökök, mé(g a bibornokok is. Igaz, voltak idők, mikor egyes országokban s igy Magyarországon is az egyház szolgái is kissé kiléptek a reverendából. Voltak jókedvű papjaink, akik részt vettek a ; nép zajosabb mulatozásaiban is, sőt még a ! szerzetesek sem vonakodtak felkeresni a | csárdákat, amint ez a régi, balatonparti nóta is igazolja: A pinkóczi barátot Nemcsak vasárnap látod. Be-be néz a csárdába, Jó bort iszik magába’, Mellette a csárdásgazda Bogárszemü leánya. Ezek az idők azonban már régen voltak. Nagyon ritka eset az már manapság, hogy egy magyar katholikus pap vendéglőben vagy más társadalmi helyen megfeledkezzék magáról. A magyar katholikus papoknak a vendéglőktől való eltiltása tehát sem nem helyes, sem nem czélravezető, legfölebb bosszantást keltő dolog. A bor- és szeszmonopólium. Komoly pénzügyi forrásból a következőket jelentik a bor és szesz tervbe vett állami egyedáru- sitása tárgyában : A szeszmonopóliumra nézve olyan nagy a bizonytalanság, hogy ma még ebben az ügyben határozottat senki se mondhat. Még ma a pénzügyminiszter sem, miután tudvalevőleg a szeszmonopólium behozatala nemcsak Magyarországtól, hanem Ausztriától is függ. Az az egy bizonyos, hogy e monopólium behozata már sok ideig nem tarthat, mert itt is, ott is tervbe van véve és a. magyar és osztrák kormány is okvetlenül megakarja azt teremteni. Nálunk a szeszmonopólium keresztülvitele valami nagy nehézségbe nem fog ütközni, de hogy miként alakul a helyzet Ausztriában, azt előre tudnunk nem lehet, mert tudvalevőleg oda át az ilyen dolog ellen sok akadályokat szoktak gördíteni. A borfogyasztási adó eltörlése — holtponton. A „Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének“ legutóbbi igazgató választmányi ülésén dr. Druckker Jenő igazgató bejelentette, hogy a boritaladó eltörléséből, vagy csak leszállításából is ezidő szerint nem lesz semmi. Ezen kérés teljesítése ellen nyilatkoztak a képviselőházban Széli Kálmán volt miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter a törekvés megvalósulásáért a képviselők nagy része sem exponálja magát. A borfogyasztási adó eltörlésére, vagy csak leszállítására való törekvések is — sajnos — egy időre holtpontra jutottak. Borravaló-kérdés a székesfőváros közgyűlésén. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága február hó 8-ikán tartotta meg rendes havi közgyűlését, melyen a főváros tulajdonát képező, városligeti Wampetics-féle nagyvendéglő bérleti idejének meghosszabbítása alkalmából szóba került a vendéglői pin- czérek borravaló kérdése is. Arról volt a tárgyalás, hOjg[y a Wampetics- féle vendéglő bérletét tiz évre hosszabbítsák meg. Kirschhaber Leó bizottsági tag hozzájárult a meghosszabbításhoz, azzal, hogyha az évi bért, nem, mint a tanács javasolja huszonhétezer, hanem huszonnégyezer koronában állapítják meg. Pető Sándor bizottsági tag hozzájárult a tanács indítványához, mert semmi ok sincs arra, hogy garasoskodjanak akkor, mikor a főváros közönsége által általán szívesen látogatott nagyvendéglői helyiségről van szó. Az ellen azonban tiltakozik, hogy a nyári vendéglőkben, különösen a főváros által bérbeadott vendéglőkben az asztalokon mindig rajta legyen az »elfoglalva« feliratú tábla s ha csak valaki a pin- czéreknek be nincs mutatva, vagy nem néz ki belőle busás borraaló, nem kap helyet a vendéglőben. Indítványozza, hogy a szerződésbe foglalt a ss ék bele, hogy »elfoglalt« jelzésű asztal a vendéglőben ne lehessen. Baránszky Gyula bizottsági tag nem fogadja el Pető indítványát. A borravaló-rendszert kell eltörölni, akkor majd nem lesz a fő- pinczér kegyére bízva, hogy kap-e valaki a ve ndéglőben helyet, vagy nem. Pét á növi cs József bizottsági tag na- j gyón helyes érveléssel tiltakozott Pető indítványának elfogadása ellen, mert az ilyen tilalmakat tartalmazó szerződés egyenesen tönkretenné a vendéglőst. Body Tivadar tanácsos kiejlentette ezután, hogy a szerződésen kívül keres majd módot a Pető által említett visszaélés megszüntetésére, mire az állatkerti nagyvendéglő bérletét — a tanács előterjesztése szerint — meghosszabitották. Hát ami azokat a nyári vendéglőbeli »elfoglalt« jelzésű asztalokat illeti, tényleg lehetnek e tekintetben holmi esetleges visz- sza élések, de ezt a vádat általánosítani egyáltalán nem lehet. Különösen sajnos volna egy vendéglőst attól a jogától, még pedig szerződésileg eltiltani, hogy külön asztalokat ne tartson fenn, például már egy előzőleg jelentkezett társaság, egy bankettező, vagy például egy lakodalmi társaság számára. Még az ellen sem lehet kifogást emelni, hogy egy mindennapi, rendesen megjelenő, ismerős asztaltársaság számára a vendéglős fen- tartsa annak megszokott asztalait, hiszen van vendég, nem egy, de száz és ezer, aki, ha rendes, megszokott helyét elfoglalva találja, megfordul és kimegy a vendéglőből. Már pedig az a mindennapi, rendes vendég csak megkövetelheti, hogy vele szemben a vendéglős és annak alkalmazottja megkülönböztetett előzékenységgel viseltessék, ami különben a vendéglősnek is érdeke. Ha különben a főváros már szerződésileg eltiltaná a lefoglalt asztalok szokásának további fön- tartását, akkor egyszerűen eltilthatnák azt is, hogy a főváros vendéglőiben szobákat, termeket báli és egyéb iinnepéLyi célokra fen- tartani szabad, mert azt esetleg egy időközben jelentkező is igényli magának. Idáig menni már még sem lehet a demokrá- cziában, vagy ha igen, akkor a főváros vendéglőire nem fog többé bérlőket találni. Igaza van Baránszky Gyula bizottsági tagnak. Hogyha az »elfoglalt« jelzésű asztalokkal visszaélés történik a pinczérek részéről, rendezni kell a borravaló-kérdést, amit különben a pinczérek nagy része is óhajt. Ámde ez a kérdés régi dolog, kemény dió s még mindig megoldatlan kérdés, már azért is, mert mindig akad vendég, aki egy kis megkülönböztetett kiszolgálásért borravalót ajánl fel és mindig lesz pinczér is — még a pinczéri fizetések feljavítása esetén is — aki ezt a borravalót elfogadja. Különben úgy van ez az egész czi- vilizált világon minden üzíeti téren. Aki többet fizet, többet, jobbat és figyelmesebben kap, még a kiszolgálás tekintetében is. Különben is arra nem igen van példa, hogy egy budapesti nagyvendéglőben annyi tisztességes vendég ne találna kiszolgálásra, amennyire ott hely van. A közönség tagjaiban azonban megvan az a hiba, hogy nagyon természetesen mindegyik a jobb és kényelmesebb helyet akarja elfoglalni. Emiatt vannak azután — különösen nyári sokadal- mak idején — a súrlódások, s nem annyira azok miatt az aránylag csekély számú »elfoglalt« jelzésű asztalok miatt. hemzeti érzés a vendéglőkben. Nincs a világon ma sem még nép, melynek leikéből a nemzeti érzés kiveszett volna, mert ahol ez az érzés elpusztul, ott meghal maga a nemzet is. Ezt az állítást történelmi példák igazolják. Ezzel ellenkezőleg bizonyos, hogy amely népben hatalmas a nemzeti érzés, az maga is hatalmassá válik. Ott van a német birodalom, melyet mai világhatalmára a német nemzeti és faji érzés teremtett meg, úgy hogy a különböző uralkodók alatti országok, megtartva önkormányzatukat — egy hatalmas birodalommá olvadtak együvé. A nemzeti érzés a családból fakad, az iskolákban fejlődik s a nyilvános közhelyeken, melyek közé nálunk a vendéglők is tartoznak, nyer leginkább kifejezést. Újabb korunkban hány példa van arra, hogy a vendéglők fehérasztalainál születtek hazafias eszmék s onnét indultak el vendéglőről- vendéglőre járván, lelkeket hóditó diadalutjukra. Ki merné tagadni, hogy Főpinczérek Óvadék-Szövetkezete Budapest, VI. kerület, Podmaniczky-utcza 19. szám. A magyar pinczérség első és egyetlen önálló pénzintézete. Óvadékot azonnal folyósít. Nincs heti üzletrész! Leszámolás azonnal. Beiratkozáshoz 30 korona szükséges. — Hivatalos órák délután 4 órától 7-ig. — Telefon-szám 24—94.
