Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1911-02-20 / 4. szám

i»i í. leuruar ^u.

V LlNUEVJLUOUfV Lftl'jn

a régi jó magyar korcsmárosok, vendéglősök nem a leghívebb ápolói voltak szóval és cselekedettel a magyar nemzeti eszméknek? Petőfi Sándor édes atyja, az öreg Pet- rovics korcsmáros volt s a haza védelmére beállt honvédnek, a magyar szabadság zászlótartójának. És hányán követték akkor példáját, különösen az ifjabb magyar korcsmáros nemzedék közül. Az elnyomatás korszakában hány magyar korcsmáros szenvedett súlyos börtönbüntetést, mert nem állott be az osztrák-német zsarnokság spiclijének, hanem maga a nemzeti érzés ápolója, vendéglője, korcsmája pedig a magyar hazafiak gyülekező, vigaszt nyújtó s a jövő jobb reménységével biztató helyisége volt. És a nemzeti érzés tekintetében a mai magyar vendéglősség és korcsmárosság is kiállja a versenyt elődjeivel, apáival. Nem-e ez a vendéglősség emelt-e eszmének hatalmas oszlopot, midőn megdicsőült nagy királynénk emlékezetére az »Erzsébet királyné kilátót« megalkotta ?

De nem csak ;a magyar, hanem más országok vendéglőseinek, korcsmárosainak lelkivilágában is ott lüktet a nemzeti érzés, melynek dobogását semmiféle szociál demokrácia nemzetközösség sem képes elsimítani. Beszéljünk az olasz vendéglősnek Róma örök nagyságáról, Nápoly és Velence szépségéről és szóljunk neki Garibaldi diadalmairól, felragyog szemének lángolása, keblére ölel s felkínálja neked ételét és italát, lakását, anélkül, hogy ezért csak egy centesimot is elfogadna. Ezen nagy nemzeti érzésénél talán csak az osztrák elleni gyűlölete nagyobb, azon osztrák elleni gyűlölete, mely annyi esztendőkön leigázva, elnyomatásban tartotta annyi apró országra feltagolt hazáját.

És szóljunk a francia vendéglősnek Pá- ris világnagyságáról, világszépségéről, vagy Napoleon világot renditő diadalmas hadjáratairól: látjuk, hogy kipiritja arcát, villámló fénybe borítja szemét a nemzeti érzés s ugyanaz az érzés a keserv könnyét sajtolja ki szeméből, ha fölemlítik előtte Sedánt. 'Merészelne valaki az olasz, vagy francia vendéglősök, korcsmárosok számára a saját hazájukban német nyelvű szaklapot kiadni, hát kiüldöznék azt saját országukból, nem lenne annak maradása olasz vagy francia földön. És merne egy ilyen német nyelven íródott és nyomtatott ottani szaklapot egy olasz, vagy francia vendéglős támogatni, az önérzetes olasz és francia polgárság úgy elkerülné annak vendéglőjét, korcsmáját, mint a nemzeti érzés, nemzeti nyelv elárulásának megfertőzött pocsolyáját. Kérdjük, hogy mert nálunk legtovább tartott az az idegen elnyomatás, csak a magyar vendéglősök és korcsmárosok tűrik és támogatják azt, hogy saját hazájukban, otthonukban német nyelven nyomatott vendéglős szaklappal csúfolják, bélyegzik meg őket? Tűrik és támogatják, de meddig?

Csuthy Gyula.

Az élelmiszer hamisítók szigorúbb büntetése. Az élelmiszer hamisítók szigorúbb büntetése a budapesti kerületi elöljáróságnál — igen helyesen — a január utolsó hetében tartott bíráskodásoknál kezdetét vette. Az uj rendőri büntető eljárás szerint ugyanis már az elsőfokú hatóságoknál is megjelenik a közvád képviseletében a tiszti ügyészség. Ez most igy is történt s a tiszti ügyészség képviselője minden egyes élelmiszer hamisítása szigorú büntetésként kimondani, minek következtében el is Ítélték azokat száz, kétszáz koronára, Ez némileg súlyosabb büntetés ugyan az az előzőleges rosszalásoknál, de még sem elég súlyos arra, hogy a nagymérvű élelmiszerhamisitások gyökeresen megakadályoztassanak.

Egy kerületig — közös érdek!

Budapest Vili. kerületének, a Józsefvárosnak polgárai, a kereskedők, az iparosok és ezek keretében a vendéglősök egy igen életrevaló, üdvös mozgalmat indítottak, melynek támogatására a székesfőváros hatóságát is felkérték. Az említett kerület kereskedői, iparosai és vendéglősei ugyanis azt a szomorú tapasztalatot tették, hogy a jó- zsefváros polgárai ipari és kereskedelmi szükségleteik nagy részét nem a saját otthonuk- abn, a Vili. kerületben szerzik be, hanem más városrészekben, kerületekben. Most a józsefvárosi kereskedők és iparosok azt akarják elérni, hogy a józsefvárosi polgárság a Józsefvárosban szerezze be minden ipari és kereskedelmi szükségletét. Mert lehetett ugyan régmúlt idő, mikor a Józsefváros ipara, kereskedelme nem volt a fejlődésnek azon a fokán, hogy az ottani polgárság a családok szükségletét kielégíthette volna, de ma már évtizedek óta másként van. Ma már — sőt évtizedek óta —'a Józsefváros kereskedéseiben és iparosainál épen olyan áron és éppen olyan árut, szükségleti cikket lehet beszerezni, mint Budapest bármely kerületében. Nincs tehát oka annak, hogy az ottani ember más kerületbe menjen bevásárolni, ami külön költségébe is kerül.

A mozgalom csak helyeselhető s kívánatos, hogy Budapest többi kerületének iparosai és kereskedői is hasonlót indítsanak a saját kerületbeli vásárló közönség meghódítására. Szocziális szempontból is van valami szép dolog abban, hogy valakji a hozzá közelebb állónak üzleti hasznát szaporítsa, mert akkor ugyanezt elvárhatja amattól is. Azután meg ha ismerőstől vásárolunk és nem a tőlünk távol álló ismeretlenektől, kétségtelen, hogy sokkal kevésbé vagyunk kitéve az üzleti megkárosításnak. És még igen sok indok támogatja a józsefvárosi kereskedők és iparosok mozgalmát és az ehhez hasonló többi kerületbeli hasonló esetleegs mozgalmakat is.

Kétségtelen, hogy egy városrész legtekintélyesebb kereskedelmi és ipari bevásárló közönségét az abban lakó vendéglősök és korcsmárosok képezik. Nekik van a legtöbb ipari s kereskedelmi, különösen élelmicikk szükségletük, helyes dolog tehát, ha mindent a saját kerületük iparosaitól, kereskedőitől szerzünk be. Ám ekkor joggal elvárhatják, hogy

a saját városrészebli kereskedők és iparosok is az ő vendéglőiket, korcsmáikat látogassák s ne úgy, mint most történik, hogy a szórakozás napjaiban, vasár- és ünnepnapokon különösen a kereskedő- és iparososztály más városrészekben költi el fillérjeit, koronáit vagy forintjait. Egyes kerületek polgárainak még üzleti szempontból is ezen egymáshoz való közeledése bizonyos családias együvé- tartozandóságnak érzetét ébresztené fel s megteremtené a bensőkben is, a gyakorlatban is annak a nagy horderejű társadalmi szövetkezésnek valóraválását, melyben egyik ember segíti a másikat, az erősebb a gyöngét, hogy igy azután mindnyájan boldoguljanak.

Az idegenforgalom emelése s a szállodások es a vendéglősök. A kassai kereskedelmi kamara elnöksége élénk mozgalmat indított meg az idegenforgalom emelése tárgyában. A kamara még tavaszt megelőzőleg a teendők és a részletek megbeszélése céljából a kerületbeli szállodások és vendéglősök bevonásával értekezletet fog tartani, melyre a kerülethez tartozó törvényhatóságok vezetőit is meghivta.

=*X!*X^X^X»X^XÍ»X»X^X»XÍ*X'*X'*X'*X'-*X'*X'»X^X»X»X'*X'*X'-»X

Húshagyó.

A régi farsangok a tavaszinak, a virágok, a rózsák nyílásának ünnepei valának. Igaz, hogy ott délen, szép Itáliában, Hellasban, Egyiptomban régebben még korábban kezdődött a tavasz, mint itt nálunk a kék Duna mellett és a magas Kárpátok alján. Ott, ahol a tél mindössze is csak néhány heti esőzésből áll, akkor, mikor nálunk a farsang elejét járjuk, ott már nemcsak a fehér hóvirág és kék ibolya bontá ki szirmait, hanem a meleg- vizű patakok partján a liliomok is nyilottak. A virágzó czitrom- és narancserdőkben — Carnevalkor, a mi húshagyónkkor — már javában pompáztak a narancs- és czitroml- fák, az olajfáktól illatos erdőkben pedig a vadgalamb brukogott szerelmes dolgokat párjának és a bülbül-madarak csattogtatták csodás dalaikat. A régi pogány Rómában is ilyenkor érte el a farsangi mulatozás a tetőpontját. A mulatóhelyeken, az akkori korcsmákban állami költségein, de a népnek ingyen mérték a római föld termette nektárt. Tán- czoló, tomboló körmenetek járták be az ut- czákat, s a köztereken cziterák mellett nagyon is hiányos öltözetű, szép hölgyek szórták tánczolva a rózsákat. Ez a farsangvégi bachanália eltartott nemcsak napokig, hanem néha hetekiig ja. S ez a farsangolás átszármazott a későbbi keresztény korszakba is, de már némileg megszelídült formában. Az egyik római pápa megsokalta a végét érni nem akaró dáridókat s mintegy vezeklésül elrendelte a negyvennapi böjtöt, melyen eleinte nemcsak a húsételtől, hanem a bortól és mindennemű szeszes italozástól tartózkodni kellett. Hogy a 'farsangból a böjtbe valamelyes átmenet is meglegyen, a sok század előtti eleink is nagy tüntetést rendeztek az első böjti nap előtt a farsangnak, melyen azután amúgy istenigazában megtartották a dalidóknak halotti torát. Szólt a muzsika nemcsak!

MODERN és Ízléses ÉTLAPOK, papírszalvéták, menükártyák,

felirókönyvek, szelvénykönyvek, rendelhetők, illetve kaphatók:

PAUKER MÓR és papiráruházában Budapest, V., Váczi=körut 60. sz.

Telefon 47-37 és 86-73. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Telefon 47—37 és 86—73.