Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-12-20 / 24. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. deczember 20. A budapesti városházi bor- pincze és vádak a vendéglősök ellen. Budapest székesfőváros törvényhatósága — mint azt már megírtuk — a közel jövőben építendő nagyvárosház pinczéiben is városi borpinczét akar létesíteni — szívesen látná, ha ezen borpincze az egész ország bortermelő közönségének támogatásával létesülne. Ez a városi borpincze a bécsi s általán a külföldi borpinczék mintájára létesülne s általába oly művészi látványossággal is gyarapodnék a főváros, amely állandóan vonzaná úgy ,a hazai, mint a külföldi közönséget is, ami szintén lényeges, tekintélyes jövödelmet is biztosítana a magyar székesfővárosnak. Ezt a tényt konstatálja most a »Magyar Szőlőgazdák Egyesületének« hivatalos közlönye a (»Borászati Lapok« is és abból arra a következtetésre jut, hogy a jövőben Budapest székesfőváros a városi borpincze létesítésével a magyar bor forgalombahozatalá- nak egyik legelőkelőbb tényezőjévé válik. Rámutat azután laptársunk azon körülményre is, hogy a régi Budapest jobban szolgába ja magyar bortermelés érdekeit, mint a mostani, fellendült gyönyörű Budapest. A fil- loxera előtti i időben a jófajta budai s egyéb boroknak ivolt itt a legnagyobb becsületük, ma ezeknek szerencse csillaguk letűnt és ;a sok sör és pezsgő (kivált fran- czia) foglalnak el domináló állást s a pálinkamérésekben és apró korcsmákban pedig tömegesen fogy a pusztító erejű pálinka. Megállapítja továbbá (laptársunk, hogy borkereskedelmünk sem tett úgyszólván semmit az utóbbi évtizedek alatt, hogy, a vboríogyasz- tást újból fellendítse megkedveltesse és elterjessze. Nyilvános, látványosságszámba menő borházakat, minők a külföldön vannak, nem létesittetett. Csak musttal és uj borral kereskedett s általán magatartása hem volt olyan, hogy bizalmat keltetett volna a bor iránt. A »Borászati Lapok« laptársunk ezután a vendéglősség, különösen a fővárosi vendéglősség ellen irányuló súlyos vádjait sorolja fel még pedig a következőkben: »Vendéglőseink sem törték magukat azután, hogy a bornak barátokat szerezzenek. A sör jobban felelt meg igényeiknek és kényelmüknek: hitelbe kapják, akármily kis mennyiségben, bármely pillanatban beszerezhető, mindig friss, kezelést alig igényel, gyorsan fogy és olcsónak látszik Bort nem kapnak termelőktől hitelbe és annak kezeléséhez tudás kell, ami fölött kevés vendéglős rendel- különbözőbb mesterséget folytatott emberek vállalkoznak. Sokat is vétettek a vendéglősök a realitás ellen. Sajnos, ma is általános a panasz, hogy alig van egy szállodája, vendéglője, korcsmája, kávéháza a fővárosnak, a hol igazán jó és jól kezelt bort lehetne kapni; ha pedig csak félig is elfogadható a bor, oly horribilis kérnek érte, amelyet csak egy nábob fizethet meg. A kávésok például amikor pinczemesteri tanfolyamtól egy koronáért vásárolt bort hét koronával árusítják. — Egyenesen elriasztják az embereket ezzel a borfogyasztástól. Rendes kifogásuk az, hogy »kevés bor fogy, tehát a pinczében nagyon megdrágul“. Igazán fejetetejére állított logika Arra egy sem vállalkozik, hogy elfogadható olcsó áron adná ős kifogástalanul kezelné borát, aminek természetes következménye volna a nagyobb fogyasztás és egyúttal a nagyobb — jövedelem is.« 1 \ Ezeknek a súlyos vádaknak egy részével kell, hogy röviden bár, de foglalkozzunk. — Anyi tény, hogy á sör fogyasztásai az utóbbi évtizedekben nagy arányokban növekedett. Ennek azonban éppen nem a vendéglősök előmozdítói, akiknek általában ugyan mind- egy, hogy akár a boron, akár a sörön szerzik be üzleti hasznukat, de akik mégis szívesebben mozdítják elő a bortermelés érdekeit; de előmozdítója annak az a körülmény, hogy a sörgyárosok maguk mindent elkövettek a sörfogyasztás terjesztésére, s hogy többet ne mondjunk nem csak Budapesten, hanem országszerte a sörfogyasztás emelésére, terjesztésére, maguk állítottak fel temérdek kis korcsmát, amit bizony a régi korcsmárosok, vendéglősök még a saját, jólfelfogott üzleti szempontjukból helyeseltek. Hogy a bortermelők nem adják hitelbe boraikat, mint a sörgyártók söreiket, erről azután vendéglőseink és korcsmárosaink igazán nem tehetnek. Azt magunk is elismerjük, hogy van elég kontár korcsmáros, aki a borkezeléshez nem ért, rontja a magyar bor jóhirét, de hát magunk is szeretnök megtisztítani ezektől a tisztes vendéglős és korcsmáros ipart, épp azért a termelők is jöjjenek segítségünkre abban a törekvéseinkben, hogy a vendéglős iparésaképesitéshez kötött iparágakhoz soroz- tassék, akkor azután nem lesz borpancsoló, borhamisító, kontár korcsmáros Magyar- országon. Ami már most azt a vádat illeti, hogy a vendéglősök túl drágán adják a termelőktől olcsón beszerzett boraikat ez a vád nem áll meg. A kávésok lehet ezt cselekszik, de bort fogyasztani nálunk nem a kávéházba járnak az emberek. A vendéglős, korcsmáros, kivált itt Budapesten olcsó borhoz mamár nem igen juthat a termelőtől s kivált a jobb minőségű bort nagyon meg kell neki fizetnie. Noha most tekintetbe vesszük, hogy mit mindent nem kell a budapesti vendéglősnek a megvett boráért még fizetnie, szállítást, kövezetvámot, óriási fogyasztási adót, amelyhez jön még a helyiség, a pinczebérlet, a személyzet dija stb. stb. lehetetlen azt állítani, hogy a budapesti vendéglősök és korcsmárosok a beszerzési árhoz képest túl drágán adnák boraikat. Aki mégis azt állítaná, az nincs tisztában a helyzettel, a körülményekkel. italmérési-jog átiratás apáról fiúra. A pénzügyhatóságokhoz többször fordulnak öreg, elaggott korcsmárosok, hogy korcsmái italmérési jogosultságukat nagykorú fiukra ruházhassák át. A kérelemnek nem minden egyes esetben tesznek eleget. Először is nem akkor, ha a községi képviselet, vagy a közigazgatósági hatóság kimondotta, hogy az illető községben, városban az italmérések számát csökkenteni fogja. Másodszor nem akkor, ha már más van előjegyezve italmérési jogosultságra. Általában az elaggodt apa csak akkor mondjon le italmérési, korcsmatartási jogosultságáról, ha a pénzügyigazgatóságtól már jóindulatú biztosítást kapott arra nézve, hogy jogát fiára fogják átruházni. A provízió — megvesztegetés. Ha a vendéglős, korcsmáros az alkalmazottját, a szakácsnéját a boltba bevásárolni küldi, ez ott rendesen ajándékot kap, amit províziónak is neveznek -- azután gazdája rovására silánybbb élelmi czikket s rosszabb mértékkel is megelégszik. Nálunk különösen a kis korcsma ipar terén tömérdek úgynevezett proviziós ügynök működik. Ezek arra törekednek, hogy a kis- korcsmárost jó szóval, csalafinta fogással, vagy erőszakkal kiemeljék meglevő üzletéből s oda provízió, vagyis jutalék kikötése mellett más kiskorcsmárost, vagy a korcs- márosmesterséget csak látásból ismerő kontár ültessenek bele. Ismerjük ezeket a provízióért elkövetett manipulácziókat. Az ügynöknek fizet az, akivel korcsma üzle- I tét eladatja és fizet az, aki ezt az üzletet megveszi. Ez az utóbbi van rendesen becsapva Mikor ugyanis a vevésbe beavatott a megveendő kiskorcsma üzletet megnézi az ügynöknek van gondja rá, hogy az erre az alkalomra tele legyen mindenféle művendéggel. A vevő megörül, hogy a forgalom itt mindig igy lesz, aláírja az elébe tett szerződést és fizet, Fizet üzleti vételárt és ügynöki províziót. Mikor aztán beleül az üzletébe, várja a vendégeket. Várja, de hiába várja. Azok nem jelentkeznek. A szegény ember egy pár heti várakozás után azután provízió fizetés mellett vagy szintén tovább adatja hasonló módon az ügynök által üzletét, vagy tönkre megy s folytatja, ahol elhagyta, a dikics- nél és kaptafánál. így csinálják nálunk a polgári vendéglő és kiskorcsma ipar terén a tisztességtelen versenyt. Németországban most törvényesen hadat üzentek az ilyen tisztességtelen ver- senycsinálásnak. Ott vesztegetésnek nevezik a proviziókérdést. Veszteget az, aki a províziót adja s meghagyja magát veszte- gettetni az, aki a províziót elfogadja. Mind a két dolgot szigorúan büntetik az úgynevezett „megvesztegetési paragrafussal“, amely szerint egy évig ter/edhető fogházzal és 5000 márkáig terjedhető pénzbírsággal büntettetik az, aki ilyen tisztességtelen verseny előmozdítása czéljából, előnyöket, províziót igér és ad, s aki ilyeneket elfogad. Azonkívül, akit az ilyen tiszteségte- len versenyzéssel megrontattak, annak teljes kárpótlással tartozik, aki a tisztességtelen versenybe belement és az a proviziós ügynök, aki azt előmozdította. Kétségtelen, hogy nálunk Magyarországon is elkelne hasonló törvényes intézkedés, akkor legalább a korcsmáros ipar terén ha nem is egészen, de nagyrészben vége vettetnék a mai tisztességtelen versengésnek. Állami borpinczék, mint borbeszerzési források. Serényi Béla földmivelésügyi minister eddig a következő helyeken létesített állami borpmczéket, melyekben vendéglőseink állami felügyelet alatt kezelt tiszta borokból szerezhetik be borszükségletüket : Miskolczon, Sátoraljaújhelyen, Badacsonyban, Ménesen, és D leső szén tm árt ónban. Legközelebb Nagyváradon, Ve/seczen, Pécsen, Szekszárdon s valószínűleg Kecskeméten is állítanak állami borpinczéket. Szent Margitszigeti tiditőviz A legkiválóbb szénsavval telitett ásványvíz. Telefon utján adott rendelések egész nap és éjjel is felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. Szt.-Margitsziget gyógyfürdő felügyelősége saját kezelésében. Minden jobb füszerüzletben és vendéglőben kapható. Telefon 36—52.
