Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-11-05 / 21. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. november 5. székben, ahol a zendülés tombolt, nem ma- | radt éppen egy vendéglő, korcsma és kávéház sem. Ablakaikat bezúzták, berendezésüket szétrombolták és sok szerény anyagi körülmények között élő vendéglőst, korcsmárost családjával együtt hosszú időre talán mindörökre tönkretettek. Keressük, hogy miért fordult a bécsi nép haragja oly nagy mértékben az ottani korcsmák, különösen a nagyobb vendéglők ellen ? ! Különösen a bécsi szegényebb néposztály ! asszonyainak haragja? Egyes bécsi lapokból erre azt a felvilágosítást kapjuk, hogy a azért, mert e vendéglők tetemesen hozzájárulnak az általános drágaság emeléséhez. Drágábban vásárolják az élelmi czik- keket és nagyobb tömegekben. Az ételadagokat pedig különösen a munkásosztálynak szintén drágán szolgáltatják ki. Nem vagyunk tisztában általában az ez- időszerinti bécsi vendéglői és korcsmái árakkal, azt azonban megállapíthatjuk, hogy ezek a vádak jogosulatlanok, különösen Budapesten és a nagyobb magyar városok vendéglőire nézve volnának jogosulatlanok. Hogy a vendéglős tömegesen vásárol, ezt vendégei számára való tekintetből teszi. Hogy drágábban kénytelen vásárolni, ez azért van, hogy elsőrendű élelmicikkekből készített ételekkel igyekszik vendégeit kiszolgálni. Ezt a vendégek is megkövetelik s ha ezért aránylag — a beszerzési árhoz arányos — nagyobb árakat követel, azt senki bünül nem róhatja föl neki. hiszen csak nem követelhetik tőle, hogy tönkre tegye magát, családját, üzletét s ezzel személyzetét. Ebből látszik, hogy milyen lelkiismeretlenek voltak azok a vádak, melyekkel a forrongó tömeg haragját a bécsi vendéglők és korcsmák ellen irányították. Miért nem irányították ezt a haragot a pálinkamérések ellen. Hiszen ezek a szegényebb néposztály legnagyobb anyagi és erkölcsi megrontói. Ezek teszik annyira tönkre, hogy még napi betevő falatját sem képes megkeresni. Azok a szociáldemokrata vezérek pedig, akik az ottani népet a forrongásba ugrasztották s mikor a nép közé dörrent a katonaság fegyvere, szépen félrehuzódtak, meggondolhatnák, hogy ők is elsősorban ennek a nagy drágaságnak okozói. A szociáldemokrata kolomposok verték fel egész Európában az ipari termékek árát, ami magával hozta természetszerűen az élelmi cikkek megdrágulását is. Hiszen, ha a termelő kénytelen drágán bevásárolni ipari szükségletét, nagyon természetes, hogy maga is kénytelen drágábban, adni földjének élelmi termékeit, melyekért maga dolgozott. Budapesten bár talán nagyobb drágaság van, nem lapult el még annyira a nép indulata, hogy forradalomban törjön ki. De bármire forduljon a dolog, a magyar főváros munkás népe van annyira érett és felvilágosodott, hogy haragja nem fog a korcsmák és vendéglők ellen fordulni, mert hiszen tudja, hogy az a vendéglős, korcsmáros is éjt napot egyé téve megdolgozik a magyar iparában s igazságos, jogos és méltányos, hogy ne csak kész kiadásaiért, hanem súlyos munkájáért is megfizettessék alkalmazottaival egyetemben. A borügynökők ellen. Megindult tehát végre a harc a termelők részéről az uzsora-haszonra dolgozó, lelkiismeretlen borügynök-had ellen. Mi már többször, és igy szürettáján ismételten rámutattunk arra a körülményre a »V e n d é g- lősök Lapja« hasábjain, hogy nem a termelők, nem is a tisztességes borkereskedők teszik tuldrágává a bort, hanem a közvetítő borügynökök, akik már szüret előtt filloxeraként elárasztják az ország bortermő vidékeit, megvásárolják, lekötik a lehető legolcsóbb áron a bortermést, hogy azután két-h'áromszoros áron adják el azt a korcsmárosnaky a vendéglősnek és a nagy fogyasztóközönségnek. Mi már évek sora óta követeltük, hogy a termelőknek a vendéglősökkel, korcsmárosokkal karöltve valami módon irtó-hadjáratot kell indítani a mindegyiküket megkárosító élősdi borügynök- népség kiirtására, lehetetlenné tételére. Ezt a hadjáratot most az ország bortermelői a vidéken egyesült erővel megkezdették. Akciójukat a következőkben foglaljuk össze: Az ország szőlősgazda bortermelői nagyon természetesnek találják azt, hogy a fogyasztó közönség legnagyobb része a vendéglőstől, korcsmárostól vagy a tisztességes borkereskedőtől szerzi be borszükségletét s körülményeinél fogva rí fkán érint- kezhetik közvetlenül a bortermelővel. Ha a vendéglősnek, korcsmárosnak kiadásai mellett ebből haszna van, azt helyénvaló és rendes dolognak tartják. Dq a közvetítésnek ez a normális, egészséges módja a közeli évtizedekben változást szenvedett és a termelő és fogyasztó érdekeltség érintkezésében uj állomás keletkezett: a borügynökök stációja. A szőlősgazdák azon panaszkodnak, hogy a tisztességes borkereskedelmet immár tönkretették nagyrészt a bor-vigécek. Ezek az alakok már szüret előtt vagy nyomban szüret után csinálják meg üzleteiket. Megvásárolják és lekötik a termést és ezt a nagy tömeget egyszerre viszik a piacra, nem törődve azzal, hogy akad-e vevőjük, hiszen spekulációjuk csak az, hogy ezzel a manőverrel leszoríthassák a még a termelőknél meglevő borok árát is, hogy azután azt is jó olcsón megkaparintva, maguk legyenek urai az egész piacnak s most már vendéglős, korcsmáros, fogyasztó azjon a méreg-drága áron legyen kénytelen tőlük vásárolni, ahogy azt ők diktálják. Az ügynököket az utóbbi évtizedekben szinte megerősítette ezen machinációjukban az a körülmény, hogy a borkereskedők is tőlük vásároltak, aminek azután manapság már meg is adják a nagy árát. A magyar bortermelők most maguk között kiadták a jelszót:- Tartjuk a bor árát és ügynöknek nem adunk el egy litert sem! Mivel azonban külön-külön nem képesek az immár elhatalmasodott borügynökökkel felvenni a harcot, borvidékek szerint összeadják anyagi erejüket és tudásukat s ezzel a tömörüléssel védekeznek, a sziszera- had ellen a ■ szőlős-gazdák. Céljuk az, hogy egyesülten utasítsák vissza a bor ügynökök ajánlatait. Szövetkezetükben tartják meg a borok árát, mig ki nem alakul az uj termés s nem találják magukkal szemben a közvetítésnek hivatott megszemélyesítőit: a vendéglősöket, korcsm árosokat és tisztességes borke reskedőket. Szilágysomlyón már működnek, Z i- lahon és Kecskeméten már alakulóban van, Tas nád on már megalakult, N a g y k á 11 ó n és Szabolcsban és az ország majdnem minden bortermő vidékén már alakulóban van a »Tartsuk a bor árát« jeligés szövetkezet. íme, a gazdák akciója az uzsoráskodó borügynökök ellen. Ehhez hozzá kellene járulnia az ország szállodásainak, vendéglőseinek és korcsmárosainak is ezzel a jelszóval : — Nem vásárlunk bo r-v i g é c e k- t ő 1! A magyar bortermelők pincéi szívesen várják vevőkiil az ország szállodásait, vendéglőseit és korcsmárosait, kik, ha közvetlen a termelőktől vásárolnak, egyrészről tiszta, hamisítatlan borhoz jutnak jutányosabb árakon és tisztességes fizetési feltételek mellett, másrészről a maguk javára könyvelhetik el azt a hasznot, amit eddigelé a bor- ügynököknek juttattak. Emellett pedig jelentős szolgálatot tesznek a magyar szőlőművelés, bortermelés nemzetgazdasági szempontból nagy ügyének ! Kabátveszedelem. Maholnap itt lesz a tél. Sok urforma van itt Budapesten, akinek egyáltalán nincs télikabátja, vagy ha volt, a nyáron át elveszett az állami óvó- és beraktározási intézetekben : a m. kir. zálogházakban. Ezek az emberek azután két osztályba sorozhatok. Pénzük nerrplévén, vagy télikabát nélkül átdider- gik a telet, vagy pedig szereznek maguknak a látogatottab vendéglőkben, kávéházakban. Az ember bemegy a vendéglőbe, felakasztja télikabátját a fogasra s mig elmerül a jóféle paprikás, töltött káposzta, libapecsenye élvezetébe, dehogy veszi észre, hogy egy eddig télikabáttalan ur, aki szintén ott ebédelt, az ő drága télikabátjába öltözik, még meglehet, a mitsem sejtő pinczér szives segítségével — és sietve áll tovább. Az igy meg- kabáttalanitott férfiú azután hiába mennydörög, csinál botrányt, hivat rendőrt, az ő téli felöltőjének rendesen mindörökre fuccs. Mert nagyon sok Budapesten a hivatásos kabát- tolvaj, aki ezt a mesterséget kenyérkereseti pályának tartja. Ez nagy ügyességgel dolgozik s nagyon ritka dolog, hogy tettenérik és fülöncsipik. Az ilyen hivatásos kabáttolvajnak megvan már a maga rendes orgazda szabója, laki a lopott kabátot rögtönösen úgy átalakítj'a, hogy még a jogos gazdája sem ismerne rá többé. Ha prémes galléru volt, tesz rá a prém helyett bársonygallért. Ha bársonyos galléru volt, tesz rá prémes gallért. Ha kétsoros gombu volt, átalakítja egysoros gombuvá és viszont. Ha zsinóros volt, meg- zsinórtalanitjia, ha zsinórtalan volt, megzsi- nórozza s még aznap vagy másnap mint valódi uraságoktól levetett télikabát kerül bolti vagy piaczi forgalomba. Ott volt gazdája, ha ráismerne, vissza is vásárolhatná. Már most, az a kérdés, hogy az ilyen venRéz- és nikkelfémbútor elpusztithatatlan világhírű Niannesmann forrasztás- nélküli aczélcsövekböl Azonkívül vasbutor minden kivitelben. — Hálószobák szanatóriumok berendezéséhez. — Szállodák berendezésénél specziális ajánlatok. — Tessék árjegyzéket kérni. Szállodások és vendéglősök kedvező fizetési feltételekben és árengedményben részesülnek. Urban S. L. Budapest, V., kerület, Nádor - utcza 17. szám.
