Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-11-05 / 21. szám
1911. november 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 emeléséről. Nos hát ilyen dolgok elkövetésével nagyon emelkedik majd társadalmi tekintélyük. Azt érik majd el vele, hogy amint kikoptak Párisból, Londonból, Berlinből, ki fognak kopni nemcsak Budapest, hanem a vidéki nagy városok vendéglőiből is. Az aprópénz. Azon már nem csodálkozunk, hogy nálunk, Magyarországon elfogyott a nagy pénz meg az öreg bankó s csak a nagy- kereskedők, latifundiumos nagybirtokosok, főpapok, bankok, no meg az állam vasszekrényeiben, pánezélos szobáiban húzódik meg jó néhány százmilliócska belőle, meg- óva gondosan a forgalombahozatal által esetleges előidézhető meghűléstől. Hanem hogy az aprópénz és a kétfilléres — régi nevén krajezár — is elfogyjon, egyszerre elpártoljon a. hármas hegy és négy nagy folyó hazájától, arra már igazán nem voltunk elkészülve. Pedig úgy van már hetek óta, elfogyott a réz, a vöröshasu kétf illéres s alig van belőle itt-ott egy-két marokra való forgalomban.! Kérdést intéztek eziránt Lukács László pénzügyminiszterhez, aki azt mondotta, hogy ennek is a képviselőházi ob- strukezió az oka, mely megakadályozza a törvényhozást abban, hogy a pénzügyi kormánynak felhatalmazást adjon uj kétfillére- sek verésére. Nem akarunk abba belemélyedni, hogy igaza van-e a pénzügyminiszternek ebben, — nehogy a politizálás vétségébe essünk — ám az bizonyos, hogy egymást felváltott kormányaink a múltban már sokkal fontosabb dolgokat is megcselekedtek törvényhozási felhatalmazás nélkül, mint a forgalomban, a mindennapi életkörülmények között szükséges kétf ill é resek ki- veretése. Akármiként álljon azonban a dolog, a kétfilléresek hiánya nagy baj az üzleti világban és súlyos baj a vendéglős és korcs- máros iparban is. A pinezérek a nagyobb pénzzel fizető vendégeknek nem képesek visszadni, a vendég pedig, mivel szintén nincs aprópénze s a nagyobbat sajnálja ebben a szűk világban, inkább nem ád borravalót. Mert nagyon ritka vendég az már, csak előkelő nagyvendéglőben fordul elő, aki huszfilléreseket vagy koronát adjon a pinezérnek. Az öreg Banda Marczi, az ország leghíresebb czigányprimása, is azt mondja, hogy ünnepnap legyen az, mikor egy korona cseppen a tányérozó Füstös por- czellánjába. Hiába, vége vagyon a régi, jó, gavalléros világnak! A budapesti pinezérek megpróbálták, hogy ezen a sajnálatos aprópénzhiányon segítsenek és érintkezésbe bocsájtkoztak a lap- árusitó rikkancsokkal, akik tudvalevőleg legnagyobb aprópénz-tőzsérek manapság a fővárosban. Ezek azonban csakhamar a helyzet magaslatára emelkedtek. Eleinte száz fillért adtak egy korona négy fillérért; mikor azonban állandó lett az aprópénzhiány, akkor a rikkancs urak, a jövendő bankárai, karteilbe léptek és száz fillér aprópénzt csak egy korona harmincz fillérért voltak hajlandók adni. Ez már olyan uzsoraüzlet volt, amibe a fizető- és főpinezérek nem mehettek bele. Megmaradt tehát az apró- pénzhiány s van itt üzlet, melyben öröm- riadással üdvözlik tiz-husz darab komisz, vöröshasu kétf illéres megérkezését. Soká ! azonbai\ez igy nem maradhat. Valamit tenni kellene a dolgon segíteni. Meg kellene kérni az obstruáló ellenzéket, hogy szavazza meg az uj kétf illéresek kiveretéséhez szükséges felhatalmazást. Ha ez nem megy, kétf illéres jancsi-bankókat kellene kibocsáj- tani. Ha ezt sem lehet, nem tudjuk, mi történjék. Annyi bizonyos, hogy igy a borravaló-rendszer veszélyben van. A tisztelt vendégek egyszerűen leszoknak annak adományozásától. Akkor azután a pinezérség lesz szegényebb a fizetésemelésnek a mai viszonyok közt minden reménye nélkül is egy-egy darab kenyérrel. Killer János, vendéglős. Rz a bizonyos boykott. Annak a bizonyos pezsgő-boykottnak az ügye kezd nagyon „szagos“ lenni éppen azokra nézve, akiket ebbe a csúnya dologba, ebbe a zsarolásszei ü manőverbe egyes körmönfont, sötétben bujkáló, vakondok alakok beugrattak. Az a felháborodás, melyet ennek a stiklinek köztudomásra jutott, szemérmetlen alakjai váltottak ki a magyar vendéglősség, korcsmárosság köz- becsülésben álló társadalmából, még korántsem csillapodott le, sőt inkább növekedik, íme kiderült, hogy van ebben az országban egy ipari egyesület, melynek nevében rendszeres koldulást űznek. Aki nem reagál e koldulásra, aki nem nyitja meg nekik pezsgős pincéjét, vagy téríttet asztalt, azon bosszút állanak, azt boykottálják, mintahogy ez Frangois Lajos pezsgőgyárossal szemben tették. És, hogy ennek az „egyesületnek“ éppen vendéglős, korcs- máros egyesületnek kell lenni ? Vagy talán erre a célra létesítették sötétben működő intézői ezt az egyesületet? . . . Mert eddig egyéb működése nem mutatkozott. A tisztes vendéglős társadalom körében immár az a felfogás jegecesedett ki ebben a kérdésben, hogy ez az ügy többé nem a székesfővárosi német korcsmáros ipartársulat, nem annak a bizonyos kedélyes egyesületnek ügye csupán, hanem ez ellen ez ilyen felháborító cselekedet ellen igenis tiltakozni kell az ország minden tisztességes vendéglősének, korcsmárosának és szeszmérőinek. Mert, ha például a külföldön megtudják azt a gyárosok, nagyiparosok, hogy Magyarországon van egy korcsmáról egyesület, melynek nevében természeti adományokat és lakomákat koldulnak s aki a kolduskövetelést nem teljesiti, azt az iparost, gyárost egyszerűen boykottálják, akkor ezek a külföldiek nem keresik azt, hogy melyik vendéglős, korcsmáros az elnöke, tagja ennek az „országos“ gyári egyesületnek, hanem az összes magyar vendéglősségre, korcsmárosságra alkotnak maguknak nagyon szomorú, lesújtó Ítéletet. Ezért kell lemosni a magyar vendéglősség- nek ezt a szégyent, melyet lelkiismeretlen, gonosz kezek felidéztek ellene, mielőtt ez a laikus közönség előtt megalázó mérgével beleásná magát testébe, féltékenyen őrzött tisztességébe. Ha egy-egy lap a sok közül a „revolverezés“ bűnös terére tér, az összes tisztes hazai sajtó kilöki magából és reá süti a tisztességtelenség bélyegét. Ezzel az esette] szemben igy kell eljárni az ország tisztes vendéglős és korcsmáros társadalmának is. Nem az a kiskorcsmáros „egyesület“ határozata abban a hibás, hanem azok, akik alattomos furfanggal annak választmányát ebbe a csúnya „boykott“ dologba beleugratták. Ha ennek az egyesületnek tisztelt tagjai röstelkedve és felháborodva érzik ennek a dolognak a szégyenletes ódiumát, mely talán önönhibájuk nélkül reájuk szakadt, akkor az ő kötelességük ennek a botrányos dolognak szerzőit leleplezni s kilökni a maguk, nagy fizetett embereik sorából. Mert saját önérzetük csak nem tűrheti azt el, hogy egy ilyen országos szégyen szerve közül tekintsék őket is, akiket éhes kazár lelkiismeretlenek egyszerűen csak megtévesztetettek, félrevezettek. Nekik első sorban kell kijelenteniük ezt : Mi minden részességet ezzel a „kul- dusbojkottal“ visszautasítunk ! Mi tiszte- séges ember létünkre ilyesmire kaphatók nem vagyunk! A székesfővárosi német korcsmáros ipartársulatnak s vele kapcsolatos „egyesületnek hivatalos lapja különben megkezdte ebben a szenyes dologban sikertelen mosakodását. Midőn sunyi módon tagadja, hogy az egész dologhoz köze volna, rögtön leleplezi a kis ravasz Sutoner magát. Folytatja koldusfenyegetéseit Frangois Lajos pezsgőgyáros ellen. Azt Írja, hogy még nem küldték el az „egyesület“ választmányának bojkottáló határozatát az egyesület tagjainak. De ha Frangois Lajos rögtön ezt és azt nem cselekszi meg, hát rögtön szét fogják azt küldeni. És ennek rettentő hatása lesz. Az abonyi és máramarosi kazár pálinkamérők nem fogják árusítani a Frangois-pezsgőt. Frangois Lajos urat nem választják meg a vendéglős nyugdíj egyesület elnökévé? stb. Na, Frangois Lajos ur, valahogy meg ne ijedjen ezektől a ragadós kukaczoktól. Ön eddig egy szóra, egy sorra sem méltatta az egész boykott manővert. Jól teszi, ha tovább is megmarad ezen az állásponton s idejét arra fordítja, hogy becsületet, hírnevet szerezzen itthon és a külföldön a magyar iparnak, a maga környezetében előmozdítója, lesz tovább is a magyarosítás nemes munkájának, s még az ilyen méltatlan silány támadások után is, tovább is, mint a múltban, a jövőben is lelkes támogatója lesz a vendéglős ipari érdekeknek. A mi feladatunk azonban más. Nekünk a tisztességtelenséget ki kell korbácsolnunk a magyar vendéglősök, korcsmárosok mindenkor féltve őrzött tisztességének csarnokából. Ezt a kötelességet rója ránk a „Vendéglősök Lapjának“ közel három évtizedes, tisztességes múltja ! Szétrombolt vendéglők. Az az egy napos forradalom, melyet Bécs város szocziáldemokrata népe és legszegényebb néposztálya rendezett a nagy és szinte elviselhetetlen drágaság ellen, ismeretes a napilapok hasábjairól. Amerre a forradalmi tömeg elvonult, fékezhetetlen dühében összerombolt minden rombolhatót. Sajátságos azonban, hogy a felizgatott nép haragja leginkább a kávéházak és vendéglők ellen irányult. Azokban a városrészekTelefon 144—00. ELSŐ PILSENI RÉSZVÉNYSÖRFŐZŐDE, PILSEN. Alapittatott 1869. Magyarországi |X: I 'Aiijyi PC Tqi*Cíí BUDAPEST, VI., i Magyarország bármely állomására szállítja az általa képviselt vezérképviselete ■ LUWy MUUII CO I dl Od Andrássy-ut. 50. i első pilseni részvénysört viiághirü gyártmányt. ■ b Vendéglősök és t. érdeklődők szíveskedjenek közvetlenül a fenti céghez fordulni. Vidéki városokban lerakatod és képviseletet létesít.
