Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-20 / 2. szám
1911. január 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 7 Titkárok: Cseke Lajos, Beer László, Lipner Gusztáv, Gráf János. Ellenőrök: Csernák József, Wirth Ferenc, Haas Imre, Kommer Béla. Mayr József. Pénztárosok: Fehér Fe- rencz, Kováltsik Sándor. Kimutatás. A szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatának reggeli gyűjtése 1910. évben. Fischer Miksa urtólK50.—, Gundel Ferencz urnái összejött : K 14.—, Pelzmann Ferencnél K 19.—, Maier Fe- renczné. K 7.—, Palkovics Edénéi K 6.40, Frenreisz Istvánnál K 6.50, Noszek Ignác- nál K 5.60, Aczél Miksánál K 20.—, Kovács E. M.-nál K 27.40, Némedy Mátyásnál K 4.70, Putnoky Istvánnál K 6.10, Wagner Vilmosnál K 7.20, Nagypénteknél K —.—, Neuger Jakabnál K 6.20, Katona Gézánál K 7.10, Fejér Gyulánál K 4.60, Kitttner Mihálynál K 7.70, Baár Józsefnál K 15.—, Fludrovics Istvánnál K 12.—, Jahn Edénénél K 5.50, Potzmann Mátyásnál K 4.50, Petánovics Józsefnál K 14.40, Kamarás Mályásnál K 4.10, Schnell Józsefnál K 6.20, Doctor Lászlónál K 10.30, Schárhán Jánosnénál K 8.80, Graff Jánosnál K 1.70, Frolmer-cégnél K 17.—, Klöcker Lajosnál K 5.50, Waltz Györgynél K 11.—, Gebauer Ferencznél K 4.—, Fürst Tivadarnál K 4.20, Schaffhauser Edénél K 5.—, Teller Vilmosnál K 3.—, Doctor Lászlónál K 10.—, Deutsch Pálnál K 4.20, Ehm Jánosnál K 18.40, Baros Gyulánál K 7.40, Hruska Jánosnál K 3.80, Döcker Ferencnél K 14.—, Hetiinger Jánosnál K 5.20, Schmidt Konrádnál K 5.—, Bertha Gyulánál K 5.—, Katona Gézánál K 7.50, Hack Istvánnál K 8.—, Müller Antalnál K 17.— , Petánovics József K 11.80, Jahn Edénénél K 4.—, Bokros Károlynál K 14.50, Schuller Ferencznél K 11.70, Gundel Károlynál K 26.—, Pelzmann Ferencznél K 25.30, Kommer Ferencznél K 51.20, Schnell József báli gyűjtése K 36,78. Összesen K 618.58. Kamat K 11.42, összeg K 630.— . Kiadás K 223.—, maradvány K 407.—. Gundel elnök, Malosik Antal pénztáros, Wilburger Károly ellenőr. — Kiadások. Segélyeztet- tek: Riffel Antónia K 20, Várkonyi Béla K 10, Riedl János K 10, Hruska Lajos K 10, Deberle Mihály K 10, Pulay Elek K 10, özv. Boyos Antalné K 20, Hruska Lajos K 10, Riffel Antónia K 10, Rió István K 6, Várkonyi Béla K 6, Molnár Sándor K 10, Blum János K 12, Kanders János K K 10, Münsitz István K 10, Tóth János K 10, Plank Antal K 10, Verzár György K 10, Hruska Lajos K 10, Vujkár Mihály K 10, nyomtatványok K 9, összesen K 223.— Gundel elnök, Malosik Antal pénztáros, Wilbnrger Károly ellenőr. „Temesvári Lloyd- és tözsdepalota kávé háza és klubhelyisége“. Mint értesülünk a Temesvári Lloydtársulat az építés alatt levő Lloyd- és tözsdepalotájában a kávéházat és a társulati klubhelyiséget 1911. évi november hó l-étől számított 10 évre egy kézre bérbeadni kívánja A kávéház a város legszebb és legforgalmasabb helyére, a városi Ferenc József-szinházzal szembe kerül. Érdeklődők a Temesvári Lloydtársulat titkári hivatalához fordulhatnak, mely a kívánt felvilágosításokat minden irányban készséggel meg fogja adni. Vendéglö-álvétel. Budapesten a Főherceg Sándor-tér 3 szám alatt levő özv. Schmidt- féle vendéglőt Tingl Lajos barátunk vette át. Jó bosait s Ízletes ételeit ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. A népkonyhák megnyitása. A hidegebb idők bekövetkezése alkalmából hónapok előtt megnyíltak Budapesten a hatósági és közjótékonysági népkonyhák, melyekben az arra szoruló szegény ember húsz fillérért egy levest, főzeléket kis hússal és egy darab kenyeret kaphat. Eddig is nagy volt ezeknek a népkonyháknak forgalma, de tekintve a ránk következő Ínséges esztendőt, a jövő hónapokban előreláthatólag még nagyobb lesz. Azonban egy panasz van ezeknek a népkonyháknak egy része ellen. Hogy bár az ételanyagnak valót majdnem mind ingyen kapják, az ételek Ízetlenek, sokszor élvezhetőnek, daczára annak, hogy néha a hatósági orvos is, néha egy-egy jótékony hölgy is felülvizsgálja őket. Mi ennek az okát abban találjuk, hogy a főzést itt kiérdemesült öregasszonyok végzik, akiknek nagyon kevés jutott ki a szakácstudományból. A népkonyhái étkezés a szegény emberiség panaszára mindjárt jobb lenne, ha a népkonyhákban tanult vendéglői és korcsmái személyzetet alkalmaznának, nem pedig olyanokat, akikről csak arról lehet megállapítani szakácsnői mivoltjukat, hogy nagyon zsíros a kötőjük. A bajor szoczialisták a sör ellen. A bajorországi szoczialista agitátorok — akárcsak nálunk — felverték az ipari, a gyári és mezei munkabéreket és ezáltal ott is előidézték az általános drágaságot. Természetes, hogy fölemelték a hires bajor sörgyárak munkásainak bérét is, mire a bajor sörgyárosok azzal feleltek, hogy ők meg a sör árát emelték fel. Mit csináljanak most már a bajor szocziáldemokraták, akik egyébiránt még a nemzetköziségben is megmaradt származási hajlandóságuknál fogva nagy barátai a söritalozásnak ? Párt- gyülést hívtak össze, melyen Haller szo- czialdemokrata képviselő kifejtette, hogy a gyárosok söráremelése megfelel 11 millió márkányi adóemelésnek, melyből a bajor szoczialdemokratákra fejenkint 730 márka hárul. Indítványozta, hogy erre a söráremelésre a bajor szocziáldemokraták úgy válaszoljanak, hogy egyáltalán ne igyanak sört. És ezt az indítványt a gyűlés kötelező párthatározatként elfogadta. Hanem azért a bajor szocziáldemokraták most is tömegesen iszszák a sört, legfölebb ha sörkorcsmába mennek, mélyen elhallgatják szoczialdemokrata voltukat. Gyufamonopolium és gyufadrágaság. Hie- ronymi Károly kereskedelmi miniszter a képviselőház pénzügyi bizottságának egyik utóbbi ülésén bejelentette, hogy a gyufamonopolium behozatala már csak rövid idő kérdése s ezáltal a gyufa ára is majdnem kétszeresre emelkedik, aminek ismét a vendéglősök, korcsmárosok és kávéháztulajdonosok adják meg leginkább az árát, mert az ő üzleteikben fogy el a legtöbb gyufa s ezt ők a vendégeknek kénytelenek díjtalanul kiszolgálni. Francziaország- ban a gyufamonopolium behozatalával szintén drágább lett a gyújtó ; ámde ezen a francia vendéglősök, kávéházasok úgy segítettek, hogy automatikus gyujtószer- kezeteket helyeztek el üzleti asztalaikon. A franczia kormányon azonban ezzel sem lehetett kifogni. A múlt héten törvény- javaslatot nyújtott be a kamarához, melyben a gyujtószerkezptekre 1 frank 50 centime minimális adót vet ki évenként. Meglehet, hogy nálunk is megadóztatják még a tűzkövet és a taplót is. A cselédközvetités rendezése. A „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ jelentős anyagi áldozatokkal megalkotta a szállodai személyzet elhelyezésére szolgáló közvetítő intézetét, de be kell vallani, hogy ez nem minden tekintetben felel meg a hozzáfűzött reményeknek. Annál nagyobb a panasz a közönséges cseléd és szolgálati személyzetet közvetítő ügynökök ellen, akik minden hatósági ellenőrzés daczára zsarolásszámbamenőleg kiuzsorozzák úgy a helykeresőket, mint az alkalmazást adókat, sőt vannak irodák, melyek valóságos leplezett melegágyai az erkölcstelen üzel- meknek. Ezeknek az állapotoknak véget vetendő, Budapest székesfőváros hatósági kezelésbe akarja venni az összes cselédelhelyezést, még a szállodai, vendéglői, korcsmái cselédek elhelyezését is, ami természetesen a cselédközvetitő ügynökségek beszüntetését vonná maga után. A tanács jogügyi osztálya nagy javaslatot dolgozott ki, hogy a város mielőbb csinálja meg a közvetítőt, mert ez az egyetlen módja a mai türthetelenné vált cselédkérdés megoldásának. A cselédközvetitővel kapcsolatban cselédotthont is akar alapítani, hogy a kvártélyos asszonyoktól megmentse a cselédeket. Hogy a hatósági közvetítőt mielőbb megnyithassák s az eszme ki ne végeztessék a különféle bizottságokban, a közgyűlés ad hoc bizottságot küldött ki a kérdés előkészítésére. Székelyek a bor- és husfogyasztási adók eltörlése mellett. A „Magyar Gazdaszövetség“ a „Kézdivásárhely és Vidéke Gazdasági Egyesülete“ meghívása folytán a székelyföldi gazdakörök és szövetkezetek bevonásával a kézdivásárhelyi „Vigadó“ nagytermében értekezletet tartott, melyen több, mint háromszáz székelyföldi tekintélyes gazda jelent meg, akik egyhangúlag kimondották, hogy felemelik tiltakozó szavukat a hús- és borfogyasztási adó további föntartása ellen s egyben felkérik a székely országgyűlési képviselőket, hogy az állami költségvetés alkalmával ezen tiltakozásuknak erélyes kifejezést adjanak. A vendéglői szakácsnők felmondási ideje. Egy vendéglős szaktársunktól vesszük a következő sorokat: A „Vendéglősök Lapja“ egyik közelebbi számában szóvá tette igen helyesen azt a temérdek kellemelenséget, melyet a vendéglősöknek, korcsmárosoknak különösen a konyhai női személyzet részéről el kell szenvedniük. Igaza van abban a cikkírónak, hogy ezek az állapotok szinte eltür- hetetlenek, különösen egyes szakácsnők követelő magatartása következtében, akik a konyhában mindenek felett való parancsoló úrnők akarnak lenni. Azt azonban elfelejtette a cikkíró megírni, hogy a szakácsnő kisasszonyoknak vagy asszonyoknak szinte különös privelégiumok van arra, hogy akkor hagyhatják oda helyüket, amikor nekik tetszik. Például valamelyik helyközvetitő ügynök beszerez egy vendéglőbe egy szakácsnőt, aki már hetedik, vagy nyolczadik nap teljes bérének követelése mellett, minden felmondás nélkül ott hagyja helyét még a legnagyobb vendégforgalom idejében is. ns el kell őt bocsájtani, a bért ki kell neki fizetni, ez ellen nincs oltalom. Kérdem, hogy ezen tarthatatlan állapoton nem lehetne-e a vendéglősök és korcsmárosok együttes eljárásával segíteni ? Ha másként nem, talán legjobb volna, ha az ilyen helyváltoztatásban utazó szakácsnőnek munkakönyvébe beírnák minden három vagy nyoleznapos szolgálati idejét is, úgy, hogy akinél újabb alkalmazást keresne, az rögtön tisztába volna azzal, hogy kivel van dolga s óvakodna az ilyen szakácsnőt szolgálatába fogadni. A dolog nem olyan kis jelentőségű, mint aminőnek első pillanatra látszik, azért helyes volna, ha lapunk hasábjain mások is hozzászoknak, hogy igy ebben a kérdésben egyöntetű elhatározásra juthassunk.
