Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-20 / 2. szám
1911. január 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 semmi kétség aziránt, hogy az az indítványt magáévá fogja tenni. Olcsóbb lesz tehát a baromfi és a vadhús, a mi éppen nem kicsinylendő dolog. A fővárosnak azonban még nagyon sok gyökeres intézkedési van szüksége, — különösen a husközvetités és vágóhídi, vásárcsarnoki kezelés terén — hogy Budapesten a selejtes szerbhus behozatala nélkül is olcsóbb legyen a hús ára és elviselhetőbb erőt adóbb a táplálkozás. ’*X^X»X-*X-*X»X^X»X»X'*X-*X'*X^X»X-*X'*X»X!*X'*X-*X'»X-*X»X Vadhús a városok piaczain. Mikor Budapest székesfőváros hivatalos küldöttsége a kormánynál deputácziózott, hogy bécsi kommandószóra kérelmezze az argentiniai bélszín és a szerb vesepecsenye behozatalát, hogy ezzel leverve az ízletes magyarországi szarvasmarha és sertéshús árát, azt az osztrák sógorék asztalára juttassák jó olcsón: a miniszterelnök azt a helyes tanácsot adta a főváros vezetőinek, hogy ne ezzel, hanem azzal igyekezzenek enyhíteni a husdrágaságon, hogy erdeink vadhusforgalmát — amely téli időben rendkívül nagy — Budapest piaczán s ezzel az éttermek, vendéglők és korcsmák asztalára terelni igyekezzenek. Ebben a dologban eddigelé csak annyi történt, hogy az érdemes tanács indítványozta, hogy a vadhús és a szárnyasok fogyasztási adója leszállittassék és semmi egyéb. Pedig meglévő és terítékre kerülő vadállományunkból annyi kerülne Budapestre, hogy abból a kisebb vendéglők, korcsmák is fedezhetnék husszükségletük nagy részét s abból kerülhetne a szegényebb néposztály asztalára is: egyszerre megszűnne Budapesten a nagy husdrágaság. Hiszen ma is az őz, szarvas, vaddis^nóhus egyes részei oly olcsón kerülnek kimérésre a vadkereskedésekben, hogy azok árai vetélkednek a már kifőzési üzleteinket betöltő lóhusszeletekkel és csikó-kirántottakkal. A vadhúsnak a főváros piaczaira való leszállításával azonban sem a hatóság, sem más érdekeltség nem gondol nálunk komolyan. Úgy látszik, e tekintetben is egy vidéki város előz meg bennünket. Eddig úgy vagyunk Magyarországon, hogy a nagy hajtóvadászatokon elejtett vadászzsákmány 80 százalékát Bécsbe szállítják, honnét a vadász-idény kezdete előtt egész raj kereskedő lepi el a magyar vidékeket és a vadszállitásra kötést csinál a bérlőkkel, jogtulajdonosokkal. A szarvas- húst például 60—70 fillérért adja el a bérlő kilónként, a nyulat pedig — mely átlagosan két és fél kilogrammot nyom —. darabonként 2 40—2‘50 fillérért. Ha már most Budapest s egyáltalán a városok uradalmakkal és nagyobb vadásztársaságokkal érintkezésbe lépnének, minden nehézség nélkül leköthetnék a maguk közönsége számára most Bécsbe szállított vadat s elárusíthatnák például a szarvashus kilóját 80—90 fillérért, 130—140 fillérért az őzhust és 2‘60 koronáért a nyúlnak darabját. Városaink közül Győr volt az, mely megvalósította ezt a nagyon helyes intézkedést. Ott már a városi mészárszékekben javában mérik a nemes vadaknak Ízletes húsát, amelyet vásárol gazdag és szegény olcsó áron. De győri vendéglősök is érintkezésbe léptek a vadászati bérlőkkel a vadszállitásra nézve. S az1 úri közönség is lassanként mindjobban megszokja az ízletesen elkészült vadhusételeket, melyek nem kerülnek már le az étlapról. És a következmény lesz a husinség megszűnése. És Budapesten? Az más. Budapest élelmesség dolgában még több kilométerrel távolabb esik a Nyugattól — Győrnél. »X^X~»X--*X'*X'»X'»X'*X!*X-*X^X'*X-*X*X'-*X-»X»X*X'*X--*X'«X'=X'*X R farsang. Régi jelentőségét elveszítve, itt van újra a farsang évadja, mely ebben az esztendőben nem is épen rövid, sőt közel hét és félhetes lesz. Régebbi időkben, sőt még alig néhány évtizeddel ezelőtt a farsang bekövetkezése a vendéglős és korcsmáros iparban nagy és előnyös változást jelentett. A bálok, táncmulatságok megkezdődtek s ezzel meghatványozódott a forgalom. Hát hiszen a farsang most is a táncmulatságok, lakodalmak időszaka volna, de ma már át van törve a határgát az advent a farsang és a bojt között. Ma ekkor is, akkor is egyformán szórakoznak az emberek, ha van hozzávaló csengő obulusuk, vagy ropogós bankjegyük, akinek pedig az hiányzik, annak akár bojt van, akár farsang, az igazán mindegy reá nézve. A legtöbb ember pedig ma ilyetén körülmények között sínylődik, mert az Osztrák-Magyar Bank pincéiben, vasszekrényeiben ugyan van elég csengő arany, pengő ezüst, vadonatúj bankjegy, de azokat nagyon nehéz onnét közforgalomba hozni. Az idei farsang minden hosszúsága dacára, nem sok reménnyel biztat a vendéglős és korcsmáros iparra nézve. Magyarországon a múlt esztendőben rossz termés, rossz szüret volt s a termelő gazda nem igen juthatott pénzhez. Az iparban és a kereskedelemben hosszú évtizedek óta alig tapasztalt válságos pangás állott be. Az ország költségvetésen kívüli állapotban sínylődvén, a tisztviselők előléptetése, fizetésjavitása is elmaradt. Kinek legyen hát itt farsangolásra való pénze ? A középsorsu ember, legyen az termelő, kereskedő, iparos vagy köztisztviselő, örül, ha családjával együtt e rém drága világban megélni tud, nem hogy még bálozáson, táncmulatságon jártathassa az eszét. Az idei farsang tehát nem hoz sok javulást sem a vidéken sem a fővárosban a vendéglős és korcsmáros ipar forgalmának fellendítésében. Ami volt, pangás marad itt ezután is az egész vonalon. Pedig nagyon rég ideje nem volt annyi pincér, s annyi vendéglői, korcsma személyzet alkalmazás, hely s igy kenyérkereset nélkül, mint van mostanában. Ezek mind a farsangtól várták sorsuk jobbra fordulását, azt, hogy helyhez, pénzkeresethez jutnak s igy megmenthetik családjaikat is a sinylődéstől. Ez a remény, úgy látszik, az idei farsang alkalmából csak nagyon kis mértékben válik valóra. És hogy mikor lesz jobb fordulat a magyar vendéglős és korcsmáros ipar körében, az ma még szinte hosszú időre beláthatatlan Ehhez néhány évi jó termés kell, hogy annak révén legyen nagyobb bevétele a gazdának s igy forgalma iparunknak, kereskedelmünknek. Ami különösen Budapestet illeti, annak nagyobb idegenforgalmat kellene teremteni, de any- nyi a mindenféle más bajunk, hogy arra itt igazán senki sem gondol. Csak cikkeznek, szónokolnak róla, minden nyomorúságos állapot pedig marad a régiben. Ami dermedtség van politikai életünkben, az ránehezedett egész közéletünkre is. Olyanok lettünk, mint a régi törökök, akik azt tartották, hogy minden úgy van jól, ahogy van s ha az országúira gurult egy szikla s megakadályozta a közforgalmat, azt dehogy mozdították volna el onnét, mert hisz azt Allah hengeritette oda. Már pedig Állatinak Mohamed az ő prófétája, Allah nagy, Allah hatalmas, legyen meg tehát az ő akarata. !*X»X!*X5*X»X»X!*Xí*X»X»X!»X»X!*X:*X,*X»X:»X:*X»X:*X!*X,*X!*X A bor-e vagy a sör? Mióta a sört főzik — pedig régen főzik, mert az alkoholtartalmú árpalé készítésének titkát már a régi egyptomiak évezredek előtt kitalálták -— sok vitatkozás folyt arról, hogy melyik a különb, táplálóbb, szocziális és nemzetgazdasági szempontból értékesebb ital : a bor-e, vagy a sör ? Mi magyarok általában a bor mellett foglalunk állást, de vannak, akik a sörnek követelik e tekintetben az elsőbbséget. A magyar pénzügyi kormány úgy nemzetgazdasági, mint szocziális szempontból nem a bornak, hanem a sörnek tulajdonit nagyobb fontosságot, még pedig azért, mert a söradóbevétel Magyarországon 8 millió korona, a söradópótlék pedig 28 millió korona, tehát összesen 36 millió korona. Ezzel szemben boritaladóból be vesz a kormány 21 millió koronát, borital- adópótlékból pedig 6 millió koronát, ösz- szesen tehát 27 millió koronát. Igaz, hogy a söradót közvetlenül a gyártás után biztosan beszedik, mig a bolitaladót csak a vendéglősök és a korcsmárosok fizetik pontosan, ellenben a termelők egy része nagy furfanggal bújik ki a boritaladó megfizetése alól s igy a boritaladónak alig fele folyik be — mégis ezen az alapon nemzetgazdasági szempontból nem mutatható ki a sörnek valami túlságos nagy fölénye a bor felett. Ami a szocziális szempontot illeti, e tekintetben a bor jóval felülemelkedik a sörön. A szőlőművelést nálunk ugyanis magyar vidékeken leginkább tőzsgyökeres magyar emberek űzik, borméréssel is leginkább magyar korcsmárosok foglalkoznak ; másrészt a bortermelés nálunk félmillió szőlősgazdát és egy millió munkást foglalkoztat állandóan, egész esztendőn át ; ellenben nálunk a sörgyártásnál ma is vezetőkül, segédekül és munkásokul idegen nemzetiségű elemeket foglalkoztatnak. A sörgyártásnál pedig egyáltalán nem fog- lakoztatnak másfélmillió munkást, mint a bortermelés terén. Mivelhogy a sör adó dolgában többet jövedelmez a bornál, tehát a pénzügyi kormány azt a bornál értékesebbnek mérlegeli. Már pedig ebben nincs igaza. Mert ha teljesen eltörlik is a boritaladót — amit el is kell okvetlen törölni — a bor mégis értékesebb italunk nekünk a sörnélCOGNAC CDBA-DUROZIER & CIE FRANCZIA COGNACGYÁR PR0M0NT0R. ===== ALAP1TTAT0TT 1884. =====
