Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-20 / 2. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. január 20. NAGY IGNACZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest^ VII., Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelszerelési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest sziitökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- szok, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók. erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Saját palaczkkupak gyár Nagy és Watzke ■ Pinggau. — a saját üzletük körében előforduló árakat közlik, aminek azután az a következménye, hogy az érdekelt vásárlók egyöntetű jegyzésekhez nem jutva, néha súlyos veszteségeket szenvednek, s keresik a módot, hogy az ilyen megrövidítéseknek miként vehetnék elejét. Eddig minden olyan törekvés meghiúsult, mely a bor- és szesz hivatalos tőzsdei jegyzésére irányult de most éppen szakkörökben indult meg újabb mozgalom ezen czél elérésére. f\i ünnepek után. Amit Budapest utcáin és kereskedéseiben a karácsonyi és újévi ünnepek alkalmából tapasztalhatunk, az annak a kérdésnek feltevését érleli meg bennünk, hogy van-e Budapesten tulajdonképen oly mérvű drágaság, amiről hatósági gyűléseken, nép- gyüléseken és a sajtóban beszélnek ? Az ünnepek alkalmából, különösen azok előtt valóságos embertömkeleg nyüzsgött az utcákon, a villamos fényben ragyogó kirakatok előtt. Ha nagy volt a tolongás az utcákon, talán még nagyobb az egyes kereskedésekben, hol ember ember hátán tolongott. Aki csak csendesen szemlélte a dolgokat, azok megdöbbentek a karácsonyi és újévi ünnepi vásár alkalmával, hogy a fővárosi közönség szinte szó nélkül fizette ki azokat az árakat, melyeket a kereskedők portékáikért követeltek. Pedig a legtöbb esetben silány portékák voltak ezek. Nagyrészt a bécsi, az osztrák iparnak selejtes termékei, melyek rettenetes tömegével lepik el ünnepi alkalmakkal Magyarországot. Ezt vásárolja be.Magyar- országnak különösen városi közönsége, amely bevásárlásból a tisztességes magyar iparosságnak semmi jövedelme, haszna nincs és mikor ezt a bécsi mindenféle silányságot bevásárló fővárosi közönséget láttuk, elfogott bennünket a bámulat. Ez hát az a sokaság, melynek tömege szinte torkaszakadtából kiabál a hús, a bor és az élelmiszer drágaság ellen. Ez amelynek méregdrága a tiszta vendéglői étel és ital. Ez, amely kétfogatu, számozatlan bérkocsikon jár s ha bárcsak középszerű hivatalnok, mégis öt-hat szobás lakásban lakik? Ennek telik igy ünnepek táján szinte meg- fizethetlen fényüzési cikkekre? Telik igen, pedig a házbérrel sokszor hátralékban marad, a szabónál, a suszternál is ujévtől-uj- évig kifizetetlen a számlája. A fővárosnak ezen a közönségén csakugyan nincs mit sajnálkozni, mikor a nagy drágaság ellen kiabál. Mikor siránkozik, hogy e miatt a nagy drágaság miatt sem hús, sem egy pohár jó bor nem kerülhet az asztalára. Hát ez a közönség máskor sem fogyasztott jó táplálékot s még mérsékelten sem üdítő, erősítő italt. Ez a közönség a nagyvárosoknak úgynevezett „flancoló*1 közönsége közé tartozik, mely maga körében egyszerűen megvallja, hogy csak a külszínt kell mutatni, fényes lakást j tartani, a tápszeren pedig takarékoskodni kell, mert azt senki nem látja, hogy mit 1 evett az ember. Olyan ez a közönség, mint az egyszeri német kapitány, akiről azt irta egy vendéglős szaklap, hogy három csillag van a gallérján és mindössze három krumpli a hasában. Ez a közönség elkerüli a jóravalóbb vendéglőket, gummi- rádlison jár, de kifőzésből lóhust eszik, hatszobás lakásban lakik, de krumplival van jól lakva. Ennek a közönségnek gyermekei azok a sápadt arcú fiúcskák, akik ellepik a főváros iskoláit s akiknek a kívánság könyet sajtol ki a szemeikből, mikor egy jómódú polgár fiút jóízűen falatozni látnak. Ettől a közönségtől nincs haszna sem a vendéglősnek, sem a kávéháztulajdonosnak, mert az nem étkezni, csak válogatni, affektálni s helyet foglalni jön a vendéglőkbe, kávéházakba. Ezek a tanulságok vonhatók le Budapestnek legutóbbi nagy ünnepi forgalmából, mikor bizony sok fényes vendéglőnknek, korcshófehér teritékii éttermeit csak gyéren látogatva, vagy üresen láttuk. A borfogyasztási adók eltörlése. A képviselőválasztások előtt egyes bortermő vidékek birtokosai, sőt vendéglős és korcsmá- ros testületek is, kötelező Ígéretet vettek egyes képviselőjelöltektől, hogy a képviselőházban minden lehetőt elfognak követni a borfogyasztási adó eltörlésére. Lukács László pénzügyminiszter tudvalevőleg beterjesztette már a jövő évi költségvetést, de ebben egy árva betű, vagy szám sincs a borfogyasztási adó eltörléséről, vagy egyáltalán csökkentéséről. A szőlőbirtokossági érdekeltség mint értesülünk — most országszerte mozgalmat indít arra nézve, hogy azok a képviselők, akik erre kötelező ígéretet tettek, — szóllittassanak fel adott szavuk betartására s a költségvetés tárgyalása alkalmával szólaljanak fel és szavazzanak a boritaladó eltörlése mellett, ami tudvalevőleg az államnak nem is okozna károsodást, ha ezzel szemben az égetett szesz, a pálinka italnemüek adóját arányosan felemelné. Ehhez a mozgalmához az ország szőlőbirtokosainak szükséges volna, hogy hozzájárulnának az ország szállodásai, vendéglősei és korcsmá- rosai, hiszen az ő nagyérdekük is fűződik ahhoz, hogy a boritaladó eltöröltessék, vagy nagyrészben mérsékeltessék. R husdrágaság vége felé. Még nincs itt az argentiniai vesepecsenye és a szerbiai bélszin-sült és mégis van már némi halvány reménysége annak, hogy nem is hosszú idő múlva — a nagy általános drágaság közepette — olcsóbbá lesz a hús ára Magyarországon, a mi áldás lenne vendéglős és korcsmáros iparunkra nézve is, nem is szólva a nagy fogyasztó közönség általános anyagi érdekéről. Rohonyi Gyula országgyűlési képviselő volt az, a ki a képviselőház egyik közelebbi ülésen tartott felszólalásában azt mondotta, hogy jó lesz sietni a drágulásról beszélni, mert a ki három, négy hét múlva még a husdrágaságról fog beszélni, hát azt egyszerűen — kinevetik. Ha nem is teljes mértékben, de — ugvlátszik — jó részben igaza lesz az említett képviselő urnák. A budapesti marhavásáron az állatárak ugyanis 10—15 koronával az az 15—20 százalékkal estek. A felhajtás a vesztegvásárra oly nagyarányú, hogy a mészárosok szükségletüket bőségesen fedezhették. Az irányzat állandóan lanyha Budapesten is, Bécsben is, úgyhogy még további szarvasmarha árcsökkenések fognak bekövetkezni. Mi lesz akkor, mily országos lesz a husárvissza- esés, ha a szerb kereskedelmi szerződés törvénybe fog iktattatni s a szerb marha- és sertéshús kontingentált mennyiségének behozatala nem ütközik többé akadályokba. A vágómarhák árai csökkenvén, mi lesz azonban a fogyasztásra kerülő húsárakkal ? Mikor követik a húsárak és az állatárak csökkenését. A mészárosok talán ezután is fentartani akarják a mostani horribilis húsárakat. Akkor a hatóságnak egy Írást sem szabad késedelmes- kednie tovább, hanem élni kell törvényadta jogával, szabályozóig kell közbelépnie a húsárak hatósági megállapításával s az állatár csökkenést mielőbb hasznosítani kell a nagy fogyasztó közönség javára. A budapesti fogyasztók száma a fagyok következtében amúgy is lényegesen megcsökkent. Az építkezésnél alkalmazott sok ezer munkás hazament a vidéki falukba, ami lényegesen kell, hogy szintén csökkentse az általános drágaságot. Különben — ugylátszik — Budapest székesfőváros tanácsa is a meddő vitarendezések után egy gyakorlati lépést tett a fővárosi husfogyasztók helyzetének könnyítéséhez. Kimondotta, hogy kívánatosnak látja a szárnyas és vad fogyasztási adójának eltörlését, hogy e fogyasztási czikkekhez a főváros lakossága olcsóbban juthasson. A főváros tanácsa ily irányú indítványt terjeszt a közgyűlés elé és Ali A DCfH Ali FDir.VFQ vad' és baromfikereskedö ITI AlyuVj 1 I iiLL 1 IvlvJ I L3 Budapest; Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek.
