Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-02-20 / 4. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. február 20. „Patyol Telefon 51—80. ] Ajánlja teljesen átalakított lat“ gőzmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat, Budapest, Vili. kerület, Práter-utcza 44. szárn. Telefon 51-80. gyárát a tisztelt vendéglősök és szállodás urak figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kímélésére. tiszt volt egy kisebb vidéki városban. Egyszer mit gondolt magában ? Hivatalában kielégittette magát s azzal a tőkével, amit kapott, felcsapott Budapesten borkereskedőnek. Ma már többszörös házi ur s miliomos ember. Nem hisszük, hogy azért, mert olcsó áron tiszta bort csapolt a vendéglősök hordójába. A boritaladó leszállítása. A Pécsett, 1907. év őszén megtartott szőlészeti és borászati kongresszus tudvalevőleg fölterjesztést intézett a pénzügyminiszterhez és a kormányhoz a boritaladó törlése, más szeszadó fölemelése és a pálinkamérések korlátozása tárgyában. Erre vonatkozólag eddig semmi intézkedés nem történt. Most az Országos Magyar Gazdasági Egyesület borászati szakosztálya megsürgette e kérdések elintézését. A mi bálunk. „A bálteremben Ezernyi villám ég; Leány, asszony Mind itt van, aki szép.“ Március havának első felében itt lesz ismét a budapesti legszebb, legnevezetesebb bálok egyike: a vendéglősök bálja. Kigyul- na!k a ragyogó bálterem tündöklő fényt hányó villamos lámpái, ráhúzza a legjobb cigánybanda s ezer pár, ezer szép asszony és leány járja a világ legszebb táncát: a magyar csárdást. Mert tudvalevőleg a budapesti bálok közt a vendéglősök bálja szokott a legnépesebb s úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben a legsikerültebb lenni. A mi bálunk évről-évre több ezer koronát juttat a legnemesebb jótékonyság oltárára. Azért van itt fönséges jókedve mindenkinek, azért ragyog a mosolytól piros arca szép asszonynak, leánynak, mert tudják, hogy aki itt mulat, az lelkének jótékonyságát gyakorolja. Hogy az idei vendéglős bál siker dolgában még az eddigieket is felülmúlja, annak már megvan a biztositéka. S ez a biztosíték az, hogy bálanyául megnyerték Budapest úri társadalmának egyik legkiválóbb úrnőjét, Francois Lajos pezsgőgyáros bájos hitvestársát. Ez a minden testi szépséggel is megáldott úrnő vonul majd be a szép nyoszolyó lányok kedves csapata élén a bálterembe. Hejh, micsoda lelkesedés is lesz akkor! A legszerencsésebb választás volt a bálrendezőségtől, hogy Francois Lajosné úrnőt nyerte meg bálanyául. Mert ugyan nemes szivének jóságáról ki ne ismerné a Francois házaspárt immár nemcsak Budapesten, hanem egész Magyarországon - is, különösen a vendéglősök körében? Ez a francia származású pezsgőgyáros kedves feleségével együtt nemcsak szívben s lélekben és nyelvben maga lett magyarrá, hanem még Budafok község német ajkú lakosságát is megmagyarositotta. Az ő jeligéjük is az, hogy nyelvében él a nemzet s aki a magyar nemzethez tartozik, itt él, az legyen ne csak gondolatában, hanem az ajkán is magyar! És en;nek a célnak elérésében Francois Lajos épp úgy, mint kedves neje, a mi bájos bálanyánk, nem szűnt meg soha áldozatokat hozni. De ott állanak ők egyébként is majd minden nemes célú mozgalom élén, különösen, ha a vendéglős érdekekről van szó, mert Francois-ék a magyar vendéglősöknek legigazabb barátai. Nemes szivük sugallatát oly gyengéden gyakorolják, hogy arról sokszor a nyilvánosság csak véletlenül tud meg valamit. Sok fölsegitett szegény család hálás lelke, ajka mond igaz szép regét különösen Francois Lajosné áldott jó szivéről. Ha Budapestre egy-egy kiránduló, vagy a külföldről a magyar viszonyokat tanulmányozó társaság jön, az Francoisék budafoki gyártelepét megtekinteni el nem mulasztja. Aki részt vett egy ilyen tömeges látogatásban a budafoki pezsgőgyártelepen, az soha nem fogja elfelejteni, hogy az áldozatot nem kímélő, pazar vendégszeretetnek minő kellemességével fogadta a Francois házaspár vendégeit. Férjével vetélkedve, különösen Francois Lajosné. Nincs az a született magyar hölgy, aki a hires magyar vendégszeretetnek kellemmel párosult annyi szivbéli melegét tudná vendégeire árasztani, mint Francois Lajosné úrnő. Ilyen vendéglátáskor ragyogó fényárban úszik a budafoki F r a n c o i s-hajlék, de ragyogóbbak az örömtől a ház úrasszonyának szép szemei, hogy vendégserege úri házuknál jól érzi magát. A budapesti vendéglősök csakugyan büszkék lehetnek rá, hogy ezt a nemeslelkü úrnőt nyerhették meg bálanyául. * A budapesti vendéglősök bálján ott szokott lenni csaknem minden valamire való székesfővárosi vendéglős, kedves feleségével, szép leányával, felnőtt családtagjaival, de részt szokott azon venni Budapest előkelő társadalmának szine-java is. A közigazgatásból, a bírói karból, a parlament köréből, a tisztikarból s általában minden előkelő réteg köréből. S ezen a ragyogó, szép báli estén el- oszlik minden ellentét, ami egyikünket a másikától valaha talán elválasztotta. A lelkek az igaz magyar barátság hevével, melegével simulnak együvé. Leomolnak a válaszfalak a dús és a szerényebb viszonyok között élő vendéglős között. Csak egyet érzünk ezen az estén. Azt, hogy mindnyájan egy nagy, szép család tagjai, gyermekei vagyunk. A magyar vendéglősök családjáé. És ha majd bűbájos szép leányserege élén elfoglalja helyét a legkecsesebb bálanya, ha felvonulnak a párok s rákezdi a cigány sirva vigasztaló hegedűje: Vékony deszka kerítés, Jaj de karcsú teremtés! Akár kicsi, akár nagy, De kedvemre való vagy. ha megkezdődik a tánc s járják a párok, akkor eszünkbe jutnak a régi jó idők s azoknak fényes táncvigalmai. Mikor barátságban, szeretetben össze volt forrva minden magyar a magyarral. Mikor a mi anyáink is úgy járták, mint járja azt a ropogóst a vendéglősök bálján az a szép asszony, az a bájos leány. Mindez eszünkbe jut majd a budapesti vendéglősök bálján, melynek biztos erkölcsi és anyagi sikeréért már most leteszszük lelkünk elismerésének koszorúját a mi legkedvesebb bálanyánk, Francois Lajosné úrnő őnagysága elé. * Koszorús leányaink a következők lesznek: Hack Margita, Hirmann Klotild, Holndonner Gabi, Kovács Manczi, Mayer Margita, M a 1 o s i k Bözsike, M a- 1 o s i k Edith, M i a k i t-s Miczi, P á r i s Vilma, Payer Adél, Putzer Ilona, W e i d i n g e r Teréz. E földi szép angyalsereg ott lesz a legszebb bálanya környezetében. Ki ne örven- .dezne az ígérkező tündérkert pompázó bájainak, melynek megvalósításán derék bálelnökünk, Petánovits József, örökifjú rugé- konyságával és Wilburger Károly pénztárosunk oly lelkesen fáradoznak. fi chartrause, a szerzetesek és a szoczialdemokraták. Érdekes vita támadt a sajtó egy részében egy pálinkagyártás kérdése körül. A Francia- országból elköltözni kényszerült karthauzi barátok egy része Magyarországon akar megtelepedni s itt is folytatni akarja azt az ipari gyárüzemet, amit Francziaországban folytatott: a chartreuse nevű pálinkakülönlegesség gyártását. Ebből az alkalomból a szocziáldemokraták napi lapja ismert modorával erős támadást intéz a pálinkagyártó karthauzi szerzetesek ellen s az ellen is minden módon tiltakozik, hogy a karthauziaknak a letelepítési és gyártelepitési engedély megadassék. Ugyanebben a kérdésben dr. Madzsar József, a Magyarországi Független Good- Templár-rend elnöke, nyílt levelet intézett dr. Giesswein Sándor országgyűlési képviselőhöz, aki győri kanonok s egyúttal a kereszténvszociálisták vezére •— s ebben a nyílt levélben arra kéri dr. Giesswein urat, hogy támogassa a Good-Templár-rendnek a képviselőházban és a kormányhoz benyújtott azon kérvényét, mely tilalmat kér arra nézve, hogy a karthausi rend Magyarországon chartreuse gyárat alapíthasson. Dr. Giesswein Sándor, a keresztény szocialista párt vezére e nyílt levélre »A Nép:< cimü lap hasábjain egy érdekes cikkben válaszol, melyet alább reprodukálunk ugyan, de előbb e kérdésről magunk is elmondjuk véleményünket. Mindenek előtt helyeseljük dr. Giesswein Sándor országgyűlési képviselő ur azon álláspontját, hogy dr. Madzsar József, illetve a Good-Templár rendnek a chartreuse- gvártó karthauziak ellen irányuló törekvését nem támogatja. Helyeseljük pedig elsősorban közgazdasági okokból. A chartreuse drága pálinka különlegesség, melynek élvezését csak a vagyonosabb néposztály engedheti meg magának, az is csak kivételes alkalommal. Egyáltalán ki van tehát zárva az, hogy a chartrause gyártással a pá'nnka- iszákoszág előmozaittatnék Magyarországon. Hiszen chartrauset ezelőtt is ittak; a kávéházakban, előkelőbb vendéglőkben kiszolgáltak Magyarországon, csak az volt a különbség, hogy azt eddig Franciaországból kellett drága pénzen hozatnunk, melynek el-
