Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-02-20 / 4. szám
XXVI-ik évfolyam. 4. szám. Budapest, 1910. február 20. / rr ■■ A HAZAI SZÁLLODÁSOK. VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre ...............6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. P borügynökök. Magyarország nagy bortermelő állam s mig a szőlősgazdák arról panaszkodnak, hogy boraikat szinte haszon nélkül képesek csak értékesíteni, addig a vendéglősöknek viszont az a panaszuk, hogy még bőtermő esztendőben is csak drágán juthatnak borhoz. — Ennek a fogyasztási adón, Budapesten a kövezetvámon és a szállítási költségen kívül leginkább a közvetítő kereskedelem az oka, amely úgy a szőlőbirtokosoknak, mint a bort kimérő vendéglősnek, korcsmárosnak megérdemlett fáradságáért járó jogos hasznát majdnem teljesen lefölözi. Úgy van Magyarországon a dolog, hogy aránylag csak kevés vendéglős, korcsmáros vásárol közvetlen a bortermelőktől. Igen sokan a borkereskedőktől — minthogy azok busás haszonért hiteleznek is — szerzik be italszükségletüket. Ezeknek a kereskedőknek ügynökei még jóval a szüret előtt bejárják a nagyobb bortermő vidékeket s a rendesen pénzre szorult szőlősgazdától még úgy lábán, potom áron megveszik a vendéglős elől a bortermést. Mire a vendéglősnek, korcsmárosnak ideje jutna, vagy eszébe jutna a bort vásárolnia, már akkor le van előtte tarolva a bortermő határ. Sokféle terv merült fel már úgy a bortermelők, mint a vendéglősök és korcsmárosok között a borkereskedelem és a borügynökök megrend- szabátyozása tárgyában. Vannak, a kik a borügynökök helyett a borbizományosi állást akarják rendszeresíteni. Francziaországban a borügynökök helyett úgynevezett borbizományosok vannak, akiknek a szőlőismeret és borkezelés, borismeret körében bizonyos szakbeli kvalifikáczióval kell birniok. Az ilyen bizományos fölkeresi a termelőt, megbírálja annak borait s megvételre ajánlja azután valamelyik nagy borkereskedőnek, a borkereskedő borait pedig a korcs- márosoknak. Amint látjuk tehát, a franczia borbizományos sem más a mi borügynökünknél. Rendesen a nagy borkereskedő érdekeinek szolgálatában áll, úgy a termelő-gazda, mint a fogyasztó vendéglős, s igy a nagy- közönség rovására. Ha tehát a borbizományost tennők a mai borügynök szerepkörébe, ez mindössze csak a foglalkozási czimnek megváltoztatása volna. * Néhány év előtt dr. Molnár István, a kiváló közgazdasági iró, aki a szőlőtermelés és borkezelés terén is elsőrendű szakember, egész törvény- tervezetet dolgozott ki a borügynökség és borkereskedelem rendszabályozására, mely kizárta volna azt is, hogy egyes borkereskedők pancsolt, vagy megromlott, vagy épen hamis bort hozzanak forgalomba. A dr. Molnár-féle tervezet abból az alapból indul ki, hogy a bor a népesség közegészségére nézve fontos ital, tehát akik annak árusításával, közvetítésével, forgalombahozásával foglalkoznak, azoknak bizonyos szakismeretekkel kell bírnia. Mig ma mindenféle ember, akinek ahhozvaló tőkéje van, fölcsaphat borkereskedőnek. A dr. Molnár-féle tervezet azt követeli, hogy borkereskedéssel csak az foglalkozhassék, még pedig felelősség mellett, aki például a vinczel- lériskolát, vagy hasonló gazdasági iskolát elvégezte s igy a bor kezeléséhez, minősége megbirálásához szakértelemmel rendelkezik. Hát hogyha a borkereskedelem terén ez a szakértelemhez kötöttség, s szigorú felelősség meg lett volna már régen, akkor az Engelék nem tették volna tönkre a magyar bor jó hírnevét nem mérgeztek volna meg annyi embert s nem miliomosodtak volna meg. Dr. Molnár István javaslatából azonban soha nem lesz törvény, még szabály- rendelet sem, az Engelék azonban rövid önkéntes száműzetés után visz- szajöhettek az országba s vígan folytatják a nagy bor és pálinkereske- delmet. A mi véleményünk szerint Magyar- országon a belfogyasztást tekintve, egyáltalán nem lenne szükség sem borügynökre, sem borkereskedőre, sem borbizományosra. El kellene következni annak az ideális állapotnak, hogy a bortermelő gazda s a korcsmáros, vendéglős vásárlás czéljából közvetlen érintkezzenek egymással. Akkor mindegyiknek több haszna volna, mert a közvetítő borügynök nem sápolhatna az ő rovásukra. Akkor a vendéglős is eredeti tiszta bort olcsóbban szolgálhatna ki vendégeinek. Ha azonban ez igy nem volna lehetséges, akkor, amint már többször hangoztattuk, a termelőknek meg kellene alkotniok a borértéke- sitő pinczeszövetkezeteket, a vendéglősöknek pedig a borbeszerzési szövetkezeteket, melyen azután csekély kezelési költség mellett lebonyolíthatnák a borüzleteket, sőt még néha hitelt is nyújthatnának. Ma az a borkereskedő igenis ád hitelbe a kisebb, megszorult korcs- márosoknak. De ez a hitel méregdrága. A hitelre szorult korcsmáros kétáron és rossz minőségű bort kap a legtöbb esetben, amitől megijednek vendégei s amitől tönkre megy üzlete. A borkereskedő pedig egytől-egyig mind meggazdagodik, még a borügynök is. Ismerünk egy budapesti bor- kereskedőt, ki azelőtt kisfizetésű adóFanda Ágoston és 7IMMFD FFDFNP7 halászmester Budapesten. Föüzlet: Központi vásárcsarnok, Telefon: 61—24. Zimmer Péter utóda fcll'lltltn rLnLlluL Fióküzlet V., József-tér 4. szám. Telefon: 62—39. Interurban telefon: 61—24. Alapittatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer halászmester, Budap st’ Az egyedüli halkereskedő czég, mely az előkelő háztartásokban és az éttermekben szükségelt összes halfajokat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb király udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára.
