Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-10-20 / 20. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. október 20. Utazás a drágaság körül. Ma már termelő, közvetítő kereskedő, a vásárcsarnoki kofa, a mészáros, hentes s szóval mindenki a nagy, általános drágaság körül utazik s egymás nyakába igyekeznek sózni annak az okát. Még a budapesti polgármester is Bécsbe, a bécsi polgármester is Budapestre ebben a nagy bajban utazott és még sem tudták azt megszüntetni, sőt még enyhítésére sem voltak képesek olaj- | cseppet találni. Bizonv mindannyiunknak, fogyasztóknak, családapáknak és nem azoknak, de különösen a vendéglősöknek és korcsmárosoknak, fői a fejünk attól, hogy miként fogunk megélni, üzleti létünkben eviczkélni ebben a rettenetes drágaságban. Mert drágább lett minden, amihez csak hozzányúlnunk kell. A kenyér, a hús, a bor, a kávé, a tej, sőt még a só is, sőt drágább lesz a gyufa is. És a termelők azt hirdetik, hogy az emberiség fogyasztó része ne is remélje, hogy évtizedek múlva is csökkenni fog ez a drágaság, sőt még növekedik és nem lehet azon sem argentiniai, sem ló, sem házinyul hússal, sem szeszezett és cukrozott borral segíteni. Mivel segítenek tehát a vendéglősön, korcsmároson, aki vendégeire való tekintetből még sem emelheti a piaczi árakhoz arányban az étel- és italnemüinek árát, hiszen akkor, vendég hiányában becsukhatná az üzletét, valamint hogy az is igaz, hogy ha ez a dolog tovább is igy megy; akkor j üzleti veszteség miatt csukhatja be. Igaz az, hogy a rossz takarmánytermés a hús, a rossz aratás a liszt és a kenyér, a rossz szüret a bor árát drágítja meg. Ezért senkit sem okozhatunk, ha csak az anyatermészetet nem, az meg nem sokat ád jajkiáltásainkra. Hanem mi az általános, nagy drágaság okát nem is ebben keressük és találjuk meg, hanem a közvetítő kereskedelem tuldrágaságában. Nálunk legtöbb esetben, akár a hús, akár a bor, akár a liszt, mig a fogyasztóhoz, tehát a vendéglőshöz és korcsmároshoz is eljut, az öt közvetítő kézen megy keresztül. Minden közvetítő nyer a továbbadásért legalább tiz százalékot — ötször tiz ötven — ez már ötven percenttel megdrágítja élelmezésünk árát. Az a kérdés, hogyan lehetne ezen segíteni ? Európa többi nagy városaiban is van drágaság, de ott az még sem veszélyezteti a vendéglősök és korcsmárosok existenciá- ját. Nem, mert a szövetkezeti eszme megvalósításával segítenek a bajon. A más nagyobb városok vendéglőseinek, korcsmáro- sainak például van szövetkezeti mészárszékük, mely közvetlenül a termelőtől szerzi be a vágómarhát, sertést, van szövetkezeti sütödéjük, szövetkezeti borbeszerző vállalatuk, mely szintén a közvetítő mellőzésével, egyenesen a termelőtől vásárol. Ezeknek a városoknak vendéglősei igy mindent ötven perczenttel olcsóbban vásárolnak be s igy természetesen boldogulnak is. «Hát nem lehetne ezt a budapesti vendéglősöknek és korcsmárosoknak is utána csinálni, hiszen ma még megvan ehhez az anyagi erejük, csak az összetartásra együttesen kellene ébrednie. Ma már erkölcsi és anyagi téren | a szövetkezeti eszme uralja a világot s a ; vendéglősöknek és korcsmárosoknak is sa- j ját érdeke és a jövő nemzedék iránt való i kötelezettsége, hogy ennek a nagy eszmének egymás érdekeit oltalmazó védpajzsa alá tömörüljenek. A boritaladó eltörlése. Az idei rossz bortermés is előmozdítja azon törekvést, hogy Francziaország példájára Magyarországban | is eltöröltessék a boritaladó, mely a legközönségesebb bornak az árát is literenként tizennégy fillérrel emeli. Versecz törvény- hatósága után most a »Nógrádmegyei Gazdasági Egyesület« Hanzélyi Gyula elnöklésével tartott ülésén elhatározta, hogy feliratot intéz az országgyűléshez a boritaladó eltörlése czéljából. Hasonló feliratokat intéznek a kormányhoz és országgyűléshez a többi gazdasági egyesületek is. Ettől a mozgalomtól nem volna szabad elmaradni a magyar vendéglős és korcsmáros iparosságnak, vendéglős ipartársulatoknak sem, hiszen nekik épp olyan elsőrendű érdekük a boritaladó eltörlése, mint amily érdeke az a bortermelőknek. A mostani országgyűlésnek különben igen jelentékeny számú tagja szőlőbirtokos s igv remény van a pénzügyi kormány ellenzése daczára is a boritaladó eltörlésére. Kórházi és rabélelmezési korcsmák. Budapest főváros utczáin, vendéglőiben és kávéházaiban gyakran fölkeresnek bennünket nagy alázatossággal perselyes emberek, hogy néhány fillérrel áldozzunk a közjótékonvSág oltárára. Ezek a budapesti izraelita hitközség, a világ legnagyobb hitközségének könvöradomány gyűjtői. Amit összeszednek, abból hatvan százalék az övék, negyven százalék a dúsgazdag hitközség jótékony alapjára jut. A könyöradományokat nem az izraeliták, hanem túlnyomó részben — amint ezt a gyűjtők bevallják — a keresztény társadalom tagjai szolgáltatják. Egyik ilyen könyöradomány-gyüjtő keservesen panaszolta el e sorok Írójának, hogy hiába jár el kerületébe, különösen a Király- utczába, ott a gazdag zsidóboltosok egyszerűen kiutasítják s még gorombáskodnak is yele. Ugyanígy vannak ezek a szabadalmazott koldulok a székesfőváros banknegye- I aében, a Lipót-városban is. A gazdag bankárok kiutasítják egyszerűen őket. Jó nap, mikor ott három koronányi összeget tudnak összekoldulni. A belügyminisztérium által a budapesti izraelita hitközség részére -— a világ leggazdagabb hitközsége részére — engedélyezett ezen koldulásnak alapjában pedig nemes czélja van. Ennek a kerek földnek semmi vallásfelekezi népe sem gondol arra, hogy rabságba jutott, vagy kórházba került embertársaik jobb élelmezéshez, sőt egy kis szeszes italhoz is jussanak. A budapesti izraelita hitközség gondol erre is. Nvolcz kol- dulót tart Budapest területén, hogy ezek az emberek Ősszegyüjtsék azt az összeget, ami a szegénv rab és kórházi zsidók élelemjavi- tására szükséges. És ezek a könyöradomány- gyüjtck — saját bevallásuk szerint, különösen a keresztény társadalom körében — igen szép eredménynyel működnek. Maguk is megélnek és szép summát juttatnak a hitközség rendelkezésére is. Már most nézzük, hogy mit cselekszik ezzel az összeggel az izraelita hitközség? Hát javítja a börtönbe és kórházba került hitsorsosai élelmezését. Erre a műveletre összeköttetésben van Budapest minden kerületében egv-egy rabbinátusi felügyelet alatt álló zsidó korcsmárossal, aki a körzetében tartozó kórházakba és a börtönökben sínylődő, szegénysorsu vizsgálati zsidó vallása raboknak a jobb élelmézést szállítja. Érre a czíélra a mjult esztendőben a budapesti izraelita hitközség nem kevesebb, mint közel huszonnyolczezer koronát fizetett ki az élelmiszert közvetítő zsidó korcsmárosoknak, akiken ezáltal szintén segítve lett. Ez a pénz peaig valláskülönbség nélküli adakozásokból folyt be az izraelita hitközség jótékonysági pénztárába. Nekünk eszünk ágában sincs ezen eljárás ellen óvást emelni, hiszen már Tisza Kálmán belügyminiszter nyomta rá erre a koldulásra a szabadalmi bélyeget. Csak dicsérendő példaként állítjuk ide a budapesti zsidó hitközség eljárását, mely élelmiszer javításban segít kórházba, vagy börtönbe jutott hittársain, de segít nagyobb arányú s erre a czélra szolgálatkész rituális vendéglősökön és korcsmárosokon is. Ha a keresztény társadalom is követné ezt a példát, jobb falathoz juthatna sok kórházi beteg. De mi már ugv vagyunk berendezkedve erkölcsi életünkben, hogy a váltóha- misitóknak és hamisan bukottaknak jobb ellátást, mint aminőt az állam juttat mindnyájunk adóíilléreiből — nem akarunk adni. három könyv a drágaságról, (Folytatás.) Ezek után magát a fővárosi drágaságot veszi Komáromi Sándor szemügyre. Az ország összes fogyasztási adóinak 16°/o-át, egyenes adóinak 10o/0-át fizeti a főváros. Emellett az egvenes adókból, mint adatokkal igazolja, a túlnyomó nagyrészt a kiskeresetűek (15—103 K adót fizetők) viselik. A fogyasztási adó is ezeket sújtja, mert ezek is annyit fizetnek a fogyasztott élelmi czikkért aoót, mint a leggazdagabbak. Az élelmiszerkinálat részletezése során megtudjuk a könyvből, hogy a főváros húspiacai exportra vannak berendezve, ez dirigálja a kínálatot, a vásárcsarnokok kínálata pedig elégtelen. Más európai városokban ennek ellenkezője a helyzet. Ennek nem kis mértékben az oka az is, hogy ott a közélelmezési intézmények mellett rendszeres kereskedelem fejlődhetett és fejlődött is, mert a hatáskörök összezavarására a rendszabályok alkalmat nem adtak. A budapesti vá- I sárcsarnokok átalakulásának ismertetése J\A A ncpH Ali FDIF.VFQ vad_ és baromfi kereskedö (ALL 1 ly*VJ I LrfCJ Budapest^ Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. ^ .... -
