Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1910-10-20 / 20. szám

1910. október 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA nagy részét foglalja le a munkának, és azt igazolja, hogy nagy általánosságban a kis elárusitás a nagybani elárusitás áremelke­désének arányait követni nem tudta. Tehát nem áremelő tényező. Sőt a kis termelő, aki maga közvetlenül áll a fogyasztóval szemben, sok esetben nagyobb áremelkedést idézett elő, mint ugyanazon áru nagybani árusítói. Más európai nagyvárosok árainak ismertetéséből azt deríti ki a munka, hogy Budapest nem a legdrágább város, bár né­hány éven belül a marha és sertés a buda­pesti piaczokon drágult a legnagyobb mér­tékben. Ezt követően, egészen specziális, helyi drágitótényezőkre mutat rá a munka. Ilyenek a kiviteli vasúti kedvezmények, a közélelmezési intézmények haszonszerzésre épített kolosszális terhei, a husfogyasztási adó igazságtalansága, a jövedelmi adó be­szedésének visszásságai, a hús katonai és közszállitásainak konezentrálása, a vásári közvetítés fölös szervei, az adásvétel ter­hei, az állatforgalom nehézségei és korlá­tozásai, a huselkobzások nagy aránya, az állattenyésztés rendszertelensége. A rengeteg adathalmazzal dolgozó, 12 ives munka, mely a fősulyt a legfőbb élel­miszer, a hús drágasági okainak kifürké- szésére fordította, igen értékes és tanulsá­gos monográfia. Hozzá hasonlót a külföl­dön sem ismerünk. Mint forrásmunka is fi­gyelemre méltó. A második füzet czime: A z é 1 e 1 m i s z e- rek drágasága, szerzője dr. Bihari Károly tanár. A munka kizárólag az élelmi­szerek drágaságának kérdésével foglalkozik és pedig elsősorban a budapesti drágasá­géval. Ismerteti, alapos forrástanulmányok­ból merített adatokkal a drágaság fejlődé­sét és ennek a fejlődésnek nyomán igyek­szik annak okait megállapítani. A szerző megkülönböztetést tesz a he­lyi, az alkalmi és az általános drágaság kö­zött. A helyi drágaság okát a szűk termés­ben és a közvetítés fejletlenségében, a ta­vaszi drágaságét az apadásban, az alkalmi drágaságét a kereslet hirtelen megnöveke­désében látja. Az általános drágaság okai a kínálatban és a keresletben beálló zava­rok. Részletezve kutatja ezeknek a zavarok­nak az okait a termelésben, a forgalom­ban, a kormányzásban, közigazgatásban és a fogyasztásban. A termelés főbb bajaiként a halállomány csökkenését, a legelők felszántása folytán beállott depekorációt, a sertésvészt, az ok­szerű baromfitenyésztés lassú terjedését, az 1904. évi gyenge terméseredményt, az erdő­irtások miatt gyakoribb nyári szárazságot, a földbirtoknak az általános fejlődéstől való elmaradását, Budapest környékének elégte­len tejtermelését, iparunk fejletlenségét és ennek következtében való gazdasági függé­sünket, élelmiszer iparunk tőkeszegénysé­gét s az élelmiszeriparban alakult árszabá­lyozó kartelleket említi. A forgalom terén a főváros rohamos fejlődését, az élelmiszer- kereskedők tőkeszegénységét, az üzleti hitel drágaságát, a vizi és vasúti közlekedés hi­báit és hiányait, a pénz értékének a bővebb aranytermelés következtében való csökkenő- | sét, marha és sertésvásárunk hanyatlását, a j fedezetlen határidőüzletet az élelmiszerha- j misitást, a vásárcsarnok bajait, raktárak, j hütőházak hiányát mondja a szerző a drá- j gaság főbb okainak. A kormányzásban és ! közigazgatásban a fogyasztási adókat, a ma­gas vámokat — kivált agrárvámokat — és a behozatal egyéb korlátozásait, a kiviteli jutalmakat, a városi polgárságnak a kor- mánvra és törvényhozásra való csekély be- folvását; a fogyasztásban a fogyasztók szá­mának és fogyasztóképesságének emelkedé­sét, tájékozatlanságát* közömbösségét, pa­zarlását, előítéleteit. s az ingyenélőket sza­porító jótékonvságot okolja a drágaságért. Ezekhez a megállapításokhoz képest fog­lalja össze végül a szerző a drágaság meg­szüntetésére vonatkozó javaslatait, amelyek közül fölemlítjük az állattenyésztés és álta­lában a mezőgazdaság, valamint az élelme­zési ipar rendszeres fejlesztését; é’elmiszer- nagvüzemek létesítésit, az élelmiszer-kartel- lek szigorú büntetését, közélelmezési kép­viselők választását a főváros élelmiszerter­melő vidékének nagyobb községeiben, az állatbehozatal előmozdítását, az élelmiszer­szállítás és az élelmiszerpiacz fejlesztését (uj vasúti vonalak, áru-zónatarifa, collis agri- coles, hütőházak, raktárak stb.), a fedezet­len határidőüzlettel való spekuláczió bünte­tését, az őrlési forgalom visszaállítását, a városi tanácsban külön közélelmezési ügy­osztály szervezését, élelmiszer törvény alko­tását, a fogyasztási adók, vámok mérséklé­sét, utóbb teljes eltörlését, a munkásoknak a törvényhozásban és a főváros adminisz- trácziiójában való résztvételét, a jótékonyság központosítását. A nagy gonddal, tiszteletreméltó alapos­sággal és tárgyilagossággal, világos, élve­zetes stílusban megirt munka is hozzá fog járulni a drágaság most annyira aktuális kérdésének tisztázásához. A hozzácsatolt gra­fikonok különösen figyelemre méltók. (Vége köv.) A vérben levő mérges anyagok és a vértisztitás módj'ai. A tisztátalan vér nemcsak a különböző bőrbetegségek kórokozója, hanem általában minden betegség csirája. Ha a vér mérges anyagokkal van telítve, Úgy az feltétlenül megnyilatkozik valamely betegségben. Ez esetben nem elegendő ma­gát a betegséget gyógyítani, hanem a vért kell gyökeresen megtisztítani alapos vér­tisztitó kúra alkalmazásával. Különösen tavaszszal eszközük az ilyen vértisztitó kúrákat nagy előszeretettel és ez nagyon helyes is, mert a tél folyamán kü­lönböző mérges anyagok halmozódnak fel különösen a vérben s ezért nagy fontosság­gal bír, hogy azon emberek, akik bármely néven nevezendő betegségben szenvednek, alapos vértisztitó kúrának vessék alá magukat. Csakhogy előbh-utóbb meg kell szűnnie azon elévült és tudományos szempontból tel­jesen tarthatatlan felfogásnak, mintha a kü­lönböző hashajtó szerek ugyancsak vértisz­titó szerek volnának. Ezek legfeljebb vala­mely makacs székrekedésnél segíthetnek, de a vér vegyi összetételének javítására kép­telenek. Tényként kell elfogadni, hogy úgy *az anyagcsere betegségei, mint a belső szervek gyuladásos tünetei, valamint a vértolódás folytán keletkezett betegségek kilencztized­, része a vér helytelen összetételének követ- ! kezményei, vagyis a vér méregtartalmainak I folyományai. Ezen betegségek: csuz, reuma,- ! cukorbetegség, elhájasodás, vérszegénység, a legtöbb bőrbetegség, epe és májbetegség, j szívbaj, vizibetegség, vesebaj, csontszu, aranyér, asztma, fejfájás, fagyos lábak, a meghűlésre való hajlam, a légző és emésztő I szervek gyuladásos állapota és még sok más. Aki azt állítaná, hogy ily különböző be- ! tegségek nem származhatnak egy okból, az tartsa szem előtt a követklezőket: ha a vér- I nek nincs meg a rendes vegyi összetétele, I ha hiányzik belőle a feltétlenül szükséges ! vérsav, az nem képes a tüdőben elegendő j oxygént magához venni s igy nem képes j a szervezetet a szükséges oxygénnel ellátni, i ebből keletkeznek az anyagcserebetegségek. * Ugyanezen okból nem képes a káros anya­gokat, mindenekelőtt a mérges hugysavat a testből eltávolítani, ez átszivárog a vérbe, ; miáltal akadályozza a vérkeringést. Ebből i származnak a vértorlódásból eredő beteg- j ségek, a gyuladások és a szív különféle ba- [ jai. Ezt minden orvos tudja. Ha a vér összetételét megjavítjuk, a vért l megtisztítjuk, úgy ezen nehézségek eltűnnek. Hogy mily csodás hatása van az ilyen j vértisztitó kúrának, azt egyes esetekkel akar- j juk illusztrálni. A legjobb és legelterjedtebb i vértisztitó szer és vártápsó dr. Schröder j »Renascinja«. Igazolják ezt a hálairatok ezrei, j de meg az is, hogy az orvosok mindenütt ! ajánlják. A sok ezer hálairat közül kettő | a következőket mondja: Eperjes, 1910. április 24. Körülbelül egy hónapja, hogy tudomást szereztem az Ön világhírű »Renascin« sze­réről. Ön küldeményének 2 és fél doboza elhasználása után nagy örömmel értesíthe­tem arról, hogy gonoszul zaklató idegessé­gemből teljesen kigyógyultam. Fejfájásom, mely szűnni nem akart, már reggel kezdő­dött s oly mértékben fokozódott, hogy a betűk tánczoltak a szemem előtt s nem tud­tam gondolkodni. Mindezen jelenségeket az ön kiváló praeparatuma segítségével leküz­döttem és most ujult erővel látok munkám után. Fogadja mélyen tisztelt Orvos Ur, a füzet megküldéséért, továbbá a pasztillákért hálás köszönetemet. Soha sem fogom el­mulasztani, hogy az Ön hires csillapitósze- rét, a »Renascint« szenvedőknek ajánljam. Gotti M. Porrog, 1910. április 26. A »Renascin« pirulákból egy próba do­bozt és két eredeti dobozt elfogyasztottam és az étvágyhiányom és az álmatlanságom egészen megjavult, hogy ehetem és nyugha­tom, mint fiatal koromban, amiért is Önök­nek a legnagyobb köszönetéin nyilvánítom. F i u s z István. ; Ugyanazon szer használt tehát fejfájás, i étvágytalanság, álmatlanság ellen; ez is ig> I zolja, hogy ezen betegségeknek egy a for- j rása: a tisztátalan vér. Ez a szer annál inkább ajánlható nyu- j godt lelkiismerettel, miután a kísérlet sem- ; mibe sem kerül és jó eredményért kezes- ! ség vállaltatik. Ezen közleményre való hi­vatkozással közölje címét Dr. med. Schrö­der Hi K. f. b. t. Berlin W. 35 Posta­fiók P. 127. czéggel s nemcsak egy próba- dobozt kap ingyen, hanem egyidejűleg CDBA-DÜROZIER & CIE FRACZIA C06NACGYÁR PR0M0NT0R. == ALÍPITTáTOTT 1881. ■—

Next

/
Thumbnails
Contents