Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-10-20 / 20. szám
1910. október 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 termelőt és fogyasztót, tehát a korcsmáros és vendéglős ipart is súlyosan megkárosító hamisításoknak eleje vétessék, a földmive- lésügyi minisztérium köréből kiindulva, . a többi illetékes miniszterekkel együtt rendelkezés történt, hogy az idén a borkereskedőket, borméréseket fokozottabb mértékben ellenőrizzék s ha valahol borhamisításnak jönnének nyomára, arról haladéktalanul tegyenek jelentést az illetékes büntető hatóságnak. Pusztulnak a régi korcsmák. Minden nap egy-egy kedves, régi ismerősünkkel lesz kevesebb. Mikor itt Budapesten egy-egy régi házat lebontanak, úgy érezzük, hogy ezzel a fővárosnak egy-egy kedves emlékjelétis eltüntetik a föld színéről. Azok a régi, kedélyes pesti és budai korcsmák, melyek otthonos vendégszobáiban a jó borok, kitűnő élelmiszerek mellett, oly kedvesen patriárkális volt egykoron a tartózkodás, szintén igy pusztulnak el egymás után. A most virágjában élő nemzedék közül ki emlékeznék például a szervita-téri »Kispipára«, melyet a Debreczenből felszármazott Karikás vendéglős család virágozta- tott fel s melynek kitűnő főztjét egykor a királyné is megizlelte. Eltűnt a »Kispipa« barátságos földszintes épülete s amiint a régi, jó tanyát a tót napszámosok lecsákányol- ták, hogy modern, szép bérház épüljön helyébe, éreztük, hogy a régi, vidám bohém életből temetnek most el valamit. Mind erre a sorsra jutottak a »Csiga«, a »Makkhetes«, a »Prés«, a »Két oroszlán«, »Aranysas«, egykori régi, hires fővárosi korcsmák. Elfelejtjük lassankint emlékezetüket is, csak ha arra járunk, ahol most palotasorok állanak helyükön, jut eszünkbe, hogy mégis jobb világ volt az valaha, mikor a »Makkhetes« jó bora mellett húzta nekünk a czigány a kesergő, vidámitó nótákat. Most egy régi budai korcsma, a hires »T r o m b i t á s-v e n d é g 1 ő:< lebontására került ismét a sor. Ezzel is megszűnik egy régi emléke a budai oldalnak, mely kivált a múlt században, találkozó helye volt a főváros sok kiváló, szereplő férfiának. Erről a korcsmáról nyerte elnevezését a mai Trombitás-ut is. A Trombitás-vendéglőt a legöregebb emberek emlékezete szerint egy kiszolgált katonatrombitás alapította. Ez csak a budai hegyek legjobb borát mérte, de sem hideg, sem meleg ételeket nem szolgált fel, legföllebb annyit tett meg, hogy ha vendégei elemózsiát hoztak magukkal, hát ahhoz sót, paprikát meg kenyeret adott. Ez a korcsmáros megőrizte nagy katonatromb- táját s ha látogatói a jó bor hatása alart már nagyon lármáztak, elővette trombitáját s elfujta rajta a Rákóczi-inaulót ugv, hogy az egész vidék recsegett a visszhangjától. Így hallgattatta el vendégeit s ez az eredeti ötlete tette népszerűvé korcsmáját. Este zárórakor a baka-takarodót fújta el és a budai kapások gyakran errői tudták meg, hogy hány óra. A múlt században a már akkor jónevü Hanzély vendéglős család vette át a »Trombitás vendéglőt« s akkor kezdődött annak igazi fénykora. Hanzélyák amellett, hogy , kitűnő borokat mértek, már a legpompásabb magvar konyhát is tartották, melynek csakhamar hire ment a fővárosban. Ekkortáj- ban sok nemes emberünk gyakori vendége volt a »Trombitás«-nak. Leggyakoribb az akkor hatalma teljében lévő J e k k e 1 f a- lussy Lajos, a Tisza Kálmán kormányának országos rendőrfőnöke, aki vendégtársai kedvéért gyakran meghosszabbította a »Trombitás« záróráját. Ide járt Beniczkv Lajos, Pest vármegyének később jeles alispánja, a vármegye előkelőbb tisztviselőivel. Az írók közül Lauka Guszti, Balás Sándor, a színművészek közül F e 1 e k i Miklós, a Szigetiek, Tamássy József, aki mikor gyönyörű hangján rákezdte: Én vagyok a falu rossza egyedül... szinte áhítattal hallgatták holdvilágos, szép nyári estéken. Gyakori vendége volt a »Trombitás«-nak még Salamon Ferencz történetíró, Berecz Károly, Nagy István, Huszár Adolf a szobrász, Kecskemétv Aurél, Komocsv József, aki néhanapján maga főzte meg a pompás birkapaprikást, mely mellé Feleki Miklós készített nagy szakértelemmel puliszkát. Erre Ízlett ám csak a budai vörös, amelynek hatása alatt, hegedüsirás, czimbalompengés közt fölengedtek a lelkek is, hiszen mindig biztatott, még borongós időkben is a remény: Megvirrad még valaha, Nem lesz mindig a magyarnak Éjszaka. A Trombitás vendéglőt is lebontották. Volt, nincs. Szebb házat építenek helyébe, abban is lesz vendéglő, de az a régi, kedélyes, magyaros élet, ami a régi »Trombitást« jellemezte, alig költözik abba többé. Hiszen a régi »Trombitás« régi, jó | kedvű vendégei is nagyon csendes emberek immár, majdnem mindnyájan — a temetőben. Az ipartörvény réviziója és a vendéglősipar. A kereskedelemügyi minisztériumban, — mint értesülünk — sürgősen dolgoznak az uj ipartörvény megalkotásán, mert az a czél, hogy ez a törvényjavaslat még újév előtt beterjesztessék az országgyűléshez, mely azután azt a költségvetés megszava- i zása után hamarosan letárgyalná. Az uj ipartörvénv letárgyalása előtt a javaslat a kereskedelmi miniszter az iparkamarák kiküldötteinek bírálata alá bocsájtja, akik között ott lesznek a »Budapesti szállodás, vendéglős és korcsmáros ipartársulat vezető i tagjai is. Az uj ipartörvény javaslatnak már eredeti szövegébe valószínűleg föl lesz véve I az a határozat, mely szerint a vendéglős, szálloaás és korcsmáros ipar gyakorolhatása a törvényes képesítéstől tétessék függővé, i de minden esetben résen kell lenni a ma- | gyár vendéglős iparosságnak, nehogy ezen ! régi, jogos és létérdekünket képező óha- ! junktél és követelésünktől az utolsó órában valahogy elüttessünk, mert akkor a magyar szálloaás, vendéglős és korcsmáros ipar fejlődésének ügye ismét vissza van vetve ötven, vagy százesztendőre. Elhagyott fürdők. Ahogy elmúlt szeptember és sűrűbben hullik a megsárgült falevél, teljesen megszűnt a fürdői és fürdővendéglői élet Magyarország összes fürdőtelepein, kivéve egykét budapesti gyógyfürdőnket, ahol még télen is akad elég fürdővendég. A balaton- parti fürdőkön szeptember végéig még csak akad néhány fürdővendég, hogy a szőlő- kúrát használja. Több szerényebb fizetésű tisztviselők ezek, kik most olcsóbbért kapnak lakást és ellátást s ha egy-egy fürdővendéglő nyitva marad, annak ugyan haszna nem marad a nyárutói vendégtől, hanem inkább ráfizet annak számlájára. De azután van-e miből ráfizetni? Hisz különösen ebben az évben olyan rosszul jövedelmeztek a fürdők és vendéglőik, hogy bizony néhány vállalkozó fürdővendéglős ráfizette még megtakarított pénzét is, ha ugyan teljesen tönkre nem ment. Ez az oka, hogy nálunk évről-évre változnak a fürdőbérlők és fürdő- vendéglősök s velük együtt személyzetük is. Magyarországon évről-évre épülnek gyönyörű fürdőparkok közepette pompás fürdő- házak, szállodák és mégis éppen az a magyar társadalmi osztály kerüli el hazai fürdőinket, akiktől a fürdőtulajdonos, bérlő, szállodás tisztességes jövedelmet remélhetne. Hiszen, ha olvassuk a nyári külföldi fürdői tudósításokat, azokból meggyőződhetünk, hogy minisztereink, államférfiaink, dus- gazaag főuraink, mind-mind külföldi fürdőkben nyaralnak, akiknek példáját követi azután az úgynevezett pénzarisztokráezia is. Mennyi tenger magyar pénz származik ezáltal ki az országból, amelyből fürdőink felvirulhatnának, sőt nemzeti kulturális czélra is juttatnának abból. Nálunk azonban — ugv látszik — még nagy nevű s nemzeti jelszavakat hirdető politikusok is csak szóval hangoztatják, hogy pártoljuk mindenben a hazai ipart, de lettben azután ellenkezőleg cselekszenek. A mi fürdőhelyeinknek azonban még télen sem kellene olyan elhagyottaknak lenniük, mint ama regebeli elátkozott kastélyoknak, melyekben csak néhány elszánt ember vállalkozik a kisértetek garázdálkodásának elhárítására. Külföldi példákon okulva, meg kellene nekünk is teremteni legalább i jelentősebb fürdőhelyeinkre nézve a téli für- I dcidényt, mely a téli sport gyakorlásával í volna egybekötve. Milyen gyönyörű téli iüraőidényre volnának alkalmasak például a fcalatonparti fürdők. Mikor egészen befagy a Balaton, található-e az egész világon ennél szebb korcsolyázó telep? Más országban már a parti fürdőtulajdonosok gondoskodnának arról, hogy apró motoros szánkók százaival legyen benépesítve a Balaton s tündérfényben ragyogó téli jégünnepélyek rendeztessenek. Hasonló czélra alkalmas volna több hazai fürdőnk is, mint például a palicsi. S ha egyszer meg lenne teremtve a téli fürdő évad, a maga egészségre is hatásos, edző eszközeivel, a közönség is csakhamar megszokni azt s nem lenne többé Magyarországon olyan ideiglenes, bizonyta- | lan a fürdőbérlői, szállodai és vendéglősi | foglalkozás sem, hanem az esztendő Iegna- : gyobb részében jövedelmet s ezzel több száz fürdői és vendéglői alkalmazottnak is ke- resetnyujtó életfoglalkozás. MODERN és ízléses ÉTLAPOK, papírszalvéták, menükártyák, felirókönyvek, szelvénykönyvek, rendelhetők, illetve kaphatók: PAUKER MÚR és papiráruházában Budapest, V., Váczi=körut 60. sz. Telefon 47-37 és 86 — 73. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------——- Telefon 47—37 és 88—73.
