Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-10-20 / 20. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911). október 20. senvtársai akadnak, pedig a meglévőkben sem kél el egvharmad annyi bor sem, a mennyi egy nagyon rossz szüret alkalmával is Magyarországon terem. Az országban lévő vendéglős és korcsmáros ipartársulatok, már tagjaik érdekében is nagyon helyesen tennék, ha felvilágosítanák az illető hatóságokat, hogy már az állam érdekében sem helyeselhető, ha a régi adófizetési kötelezettségüket mindenkor pontosan teljesítő vendéglősök és korcsmárosok rovására és megrontására, tömegesen adnak ki italmérési és korcsmanyitási engedélyeket s ezzel szaporítják azt az adóalanyt, mely mindenféle s igy adófizetésképtelenségbe is kerül. Különben országos és törvényhatósági rendeletek szabályozzák azt a kérdést, hogy hány lélekszámra adható ki újabb és újabb italmérési és korcsmanyitási engedély. Tessék ezeket a szabályokat az illető tisztelt hatóságoknak is szigorúan szem előtt tartani. Bevándorolt korcsmárosok. Magyarországba már hosszú évszázadok előtt vándoroltak be idegen nemzetbeliek, akik itt a korcsmárosság gyakorlására adták magukat. Leginkább németek és csehek voltak, akik belátták, hogy a magyar vidám, mulatozni szerető nép, aki még bu- bánatában is mulat, azért itt a korcsmáros mesterség jól jövedelmező állapot. És nem is rosszul számítottak, hiszen nem egynek közülük már a gyermeke és 2d unokája dúsgazdag ember lett. Ez a bevándorlás magyarázza meg igen sok derék magyar korcs- márosnak német vagy cseh hangzású nevét. Hiszen alig van nagyobb városunk, melynek még a múlt században is korcsmá- rosai, vendéglősei neve nem idegen hangzású lett volna. Hanem ezek az akkor bevándorolt vendéglősök, korcsmárosok szívben és érzésben már maguk, gyermekeik és unokáik pedig már nyelvben is jó fiai lettek a magyar hazának s nem egyszer zászlóhordozói a magyar nemzeti eszméknek is. Hogy ez igy történt, kétségtelenül nagy érdeme van a múlt század második felében föllendült magyar vendéglős szak- irodalomnak s közte elsősorban a legrégibbnek, a »Vendéglősök Lapjá«-nak. Az ember most már azt hinné, hogy immár annyi tisztességes vendéglős és korcsmáros iparosunk van, hogy további betelepítésre immáron nincsen szükség. Ez egy volna, hanem az országos statisztikai hivatal’ mást mond. Azt, hogy azok a nem nagyon kívánatos bevándorlók, akik Galiczia felől özönlenek az országba, azok többnyire itt először a pálinkamérési s a korcsmárosi ipar gyakorlására adják magukat. Szegényen jönnek, de honnét, honnét sem, csakhamar szereznek annyi pénzt, hogy a legszegényebb felvidéki faluban nyithatnak egy kis boltot s abban pálinkának nevezett spirituszt s bornak nevezett zagyvalékot mérnek. Egy esztendő múlva tartozik már nekik a fél falu s öt-hat esztendő múltán a fél határ az övék. Mikor ezek a galicziai korcsmárosok már az egész vidéket kiszipolyozták s mikor ennélfogva már veszedelmes lesz rájuk nézve az ott tartózkodás, hát Budapestre teszik át a főhadi szállásukat. Itt már nagy pálinkaméréseket és söntéseket nvitanak s vagyonosodnak tovább a régi magyar, tisztes korcsmárosság rovására. És ez a galicziai bevándorlás és magyar- országi korcsmárossá való átvedlés még egvre tart s nem akar annak vége szakadni. A ravasz bevándorló tudja a módját, hogy hogyan szerezze meg az, italmérési, korcsmanyitási engedélyt nem magvar léte daczára, mert tudja, hogy az ő pálinka- és bormérése hasznot hajt a pénzügyi kormánynak. Pedig ennek a népmérgezésnek a tisztességes korcsmárosság rovására való tul- élelmeskedésnek immár végének kell szakadnia. És vége szakad, ha a korcsmárosipar is a képesítéshez kötött iparágakhoz soroz- tatik, aminek immár elérkezett tizenkettedik órája. Akkor majd lerázhatjuk a tisztes magyar vendéglős és korcsmáros ipar testén rágódó eme parazitákat! Őszi korcsmák. Egyes vidéki városokban és községekben — a vendéglős és korcsmáros iparosság ismételt tiltakozása daczára — ánég ma is megvan az a szokás, hogy szőlőbirtokos bortermelőknek saját bortermésük kimérésére, italmérési engedélyt adnak bizonyos számú hónapokra. Ezekben az ideiglenes korcsmákban tömérdek visszaélés történik. Olyanok is kapnak ugyanis ideiglenes italmérési engedélyt, akiknek nincs is szelőbirtokuk. Másodszor a szőlőbirtokos italmérők — a törvény határozott tilalma daczára — a mások bortermését is kimérik, sőt óborokat is mérnek. Harmadszor, ami szintén nem volna, szabad nékik, vendéglői ételeket is kiszolgálnak. Mindezen visszaélések ellen már tömeges felszólalás történt, de mind hasztalan. Most azonban néhány törvényhatóság területén szigorúbb ellenőrzés' alá veszik ezeket az ideiglenes italmérőket s mielőtt a korlátolt, vagy korlátlan mértékben való mérési engedélyt megadnák, megvizsgálják, hogy az illető kérelmezőnek van-e tulajdonképpen szőlője és hogy mennyi bora termett. Nagyon helyesen van, bár egyszerűen még helyesebb volna, ha ezeket a fölösleges és csak a túlságos italozás előidézésére alkalmas őszi korcsmákat nem engedélyeznék. A bortörvény szigorítása. Mig nálunk a borkereskedők mindent elkövetnek, hogy a bortörvény szigorú intézkedésein enyhítsenek, sőt még a bor ezukrozását és szesze- zését is megengedtetni szeretnék maguknak, addig odaát Ausztriában vendéglősök és bortermelők részéről erős mozgalom indult meg a bortörvény szigorítására. A Bécsben most megtartott borászati kongresszus 1 ugyanis elhatározta, hogy oly iránya fölterjesztést intéz az osztrák kormányhoz, melyben kéri, hogy az osztrák bortörvényt oly I irányban módosítsák, hogy a boroknak származás szerinti elnevezése is tekintetbe vétessék, továbbá, hogy a bornyilvántartás vezetését, ugv, amint az Magyarországban és Németországban is megvan, kötelezővé tegyék. Gyógybor a patikában. Még eddig nem tudtuk, de egy nagyon tragikus esetből megtudtuk, hogy egynémely budapesti gyógyszertárban bort gyártanak, amit nem mübornak, hanem »gyógybornak« keresztelnek el s amit zárt palackokban árusítanak és amitől az emberek meghalnak. Miután Magyarországon mindennemű bőrgyártás tiltva van, szigorúan és törvényesen tiltva van, szeretnők tudni, hogy aaatott-e egyáltalán s ha adatott, ki által aaatott engedély egynémely budapesti gyógyszerész urnák műbőr — bocsánat — gyógy- bor gyártására, mely némely körülmények között halált hozó hatású is lehet. Egyébként mást is szeretnők tudni. Azt tudjuk ugyan, hogy az amerikai patikákban — akár a mi söntéseinkben — bort, sört, pálinkát is mérnek, fügét és czipőfüzőt is árulnak, de azt imég nem tudtuk, hogy vannak hazánk székesfővárosában gyógyszertárak, melyekben korlátolt, vagy korlátlan mérvben — de bort is árusítanak, természetesen a hivatásos bormérők rovására. De ha már igy ivan a dolog, szeretnők tulajdonképpen azt is tudni, melyik közigazgatási hatóság és melvik pénzügyigazgatóság adta meg ebben a kismértékben való boreláru- sitásra az engedélyt, vagy egyáltalán be volt-e az jelentve a mindenre szemfüles pénzügyőrségnek? | , Mi tudjuk, hogy a budapesti gyógyszer- tár-tulajaonos urak anyagi bajokkal küzdenek. Egyiknek-másiknak csak csekély har- mincz, ötven, százezer forint csak az évi tiszta jövedelme, amit bár pótolnak sósbor- szeszek és szépitőszerek eladásával, de még sem lehet abból egészen megélni, tehát vállalkozni kénytelenek kismértékbeni borei- adásra. De ha már ezt teszik, miért nem tesznek ki a gyógyszertár Aesculap czimere mellé egy másik ezégert is: »S ö n t é s, B o r, Sör és P á 1 i n k a m é r é s«. De akkor aztán a gyógyszertár-korcsmában ne mügyógy- bort, hanem somlyói, badacsonyi, tokaji bort mérjenek. Mert ezek a magyar embernek az 'igazi gvógyborok, amitől nem hal meg, de minden más patikaszer nélkül is százesztendeig is elél az adófizető polgár. A borhamisítók figyelemmel kisérése. Az idei rossz szüret következtében, mely meny- nyiségileg és minőségileg is silányul eredményezett, valószínűnek látszik, hogy a borhamisítások esete szaporodni fog, mert hiszen van elég' lelkiismeretlen borkereskedő, aki hamisított borokkal igyekszik pótolni borszükségletét. Hogy a borhamisítások egyáltalán nem szünetelnek, bizonyság erre az, hogy a m!ult és a jelen esztendőben igen nagy mennyiségű hamis, gvártott bort kobozott el, illetve eresztett ki, különösen Budapesten az utczára a hatóság s hogy a rossz termés következtében a hamisítási arány növekedni fog, arra alapos a kilátás, hiszen a soproni borkereskedők elég bátrak voltak nyilvánosan kérelmezni a kereskedelmi minisztertől, hogy ők az ő kegyelmes pátensével szeszezhessenek és ezukrozhas- sanak. Hogy azonban a nagyobb mérvű, a NAGY IGNACZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest^ Vll., Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelszerelési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- szok, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók. erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Saját palaczkkupak gyár Nagy és Watzke == Pinggau. =
