Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-09-14 / 17. ünnepi szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA pénzcsoport a szálloda telkét egy millió koronáért meg is vették. Most már részvény- társulati alapon csak a többi építkezésre szükséges pénzt kell összehozni s akkor a párisi, világhírű Platz-czég bevonásával meg is kezdik az uj modern szálloda építését, mely azután fejedelmi vendégeknek is szol- a szállodával tehát ismét szaporodik a Duna- parti fényes palotasorok száma. De mint említettük, nem csak a nagyobb, hanem a kisebb szállodák is egymás után épülnek. Ma már alig lesz utca a fővárosban, amelyben nem akadna egy ilyen kisebb szállóhelyiség. Ezekben az árak valamivel olcsóbbak ugyan, de ezek a szállodák - tudvalevőleg -— nem egészen a vidéki vendégek befogadására készülnek s nagyon helyes, hogy szigorú hatósági ellenőrzés alatt állanak. Ismételjük, a szállodaalapitások, építések szaporodása ellen addig nem lehet kifogás, mig az arányban áll az idegenforgalom emelkedéssel, de ha ez a szállodaépítési verseny tultengésbe megy, beüthet Budapesten olyan szálloda-Krach, mint aminőre csak Becsben volt annak idején példa. Derült perczek a vendéglőben. — Ebéd után a fehér terítéknél. — Ebéd után a vendéglő fehérasztalánál, a törzsvendégei közé rendesen a vendéglős is letelepedik, általán vidám dolgok járják. Csipkelődések, melyek rendesen a vendéglőst is, de gyakran a vendéget is találják. Különösen a vidéki falusi korcsmárosokról esik sok szó, akiknek körében, már helyzetüknél fogva is, sok mosolygásra késztető dolog esik meg. íme, ideiktatunk néhányat: * V színhely a falusi korcsma belső szobája. — Mivel tartozom, Jakab? — kérdi a tiszttartó ur a korcsmárostól. — Mindössze négy liter bor árával, tekintetes uram. Hohó, Jakab, az nem'leheti Mert ha én négy liter bort megiszom, torkig vagyok. — Pedig lehet, tekintetes uram 1 Mert most négy liter borból kettő lefelé ment, kettő pedig a fejébe ment tekintetességednek. * A városi vendéglő korcsmaszobájában letelepül nyári időben subában egy jóképű falusi ember. A másik asztalnál egy kereskedősegéd ül, aki meg nem állhatja szó nélkül. Mondja, sógor, hogy járhat nyáron ilyen kabátban? Nincs legalább überczihere? — Jó nekem ez is. — De hiszen látom, hogy elolvad alatta! — Dehogy látja. Laikus maga ahhoz. Hát tudja maga, — kérdi csodálkozva a kereskedősegéd, — hogy mi az a laikus? — Tudom hát! — mond a sógor. — Hát azt teszi, hogy — marha! * A kisvárosi kóservendéglős elkeseredetten panaszkodik: — Hát ez a világon a legnagyobb szemtelenség! Schlavrock Moriczot, aki különben egy senki, hónapokon át kosztoltam vacsorával, ebéddel, früstökkel, itattam fain borokkal s főzettem neki, amit parancsolt, mert azt gondoltam, hogy elveszi egyik leányomat, hát a komisz fráter elveszi most a — szakácsnőmet. * A vendég, aki egyáltalán fizetés nélkül szokott távozni, ezzel állít be a vendéglőshöz:- Szörnyű augusztusi meleg van! Vendéglős ur, gondoskodjék részemre valami frissítő hűsítőről! — Pista, — szól a vendéglős a borfiuhoz, — nyisd ki csak az ablakot! * A szomszéd fia beállít a falusi korcsmá- roshoz:- Kérek az apámnak öt liter bort! — Hogy van az apád? — Nagyon rosszul. — Beteg? — Annál is rosszabbul. — Hát mi baja? — Megbolondult. — Szegény! De a pénzt, amivel tartozik s ami az öt liter borért jár elküldte? — No biz azt nem tette. Annyira még nem bolondult meg. * A dunaszerdahelyi korcsmáros, akit Fei- gelstocknak neveznek, szeret vicczeket mondani. Egy ur az asztalához hívja: — Fizetek! *— Mi volt? — Egy borjufej. — Mi közöm nekem — mondja Feigel- stock — az uraságod fejéhez? — Akkor ahhoz sem legyen közöd, a mit inni adtam neki, — szólt a vendég és fizetés nélkül távozott. . * A szállodában ki van írva, hogy a szoba- pinczérnek ennyiszer, a szobalánynak any- szór, a háziszolgának ennyiszer »Tessék csengetni!« Vidéki ember, aki most van először szállodában, csenget a pinczérnek, szobalánynak, háziszolgának. Azok a szobájába rohannak: — Mit tetszik parancsolni? — Semmit.- Hát akkor miért csengetett? — Mert ide ki van Írva: Tessék csengetni! * — Hallja, főpinczér ur! Maga tegnap este nem adott nekem vissza. — Persze, hogy nem. Hiszen el tetszett felejteni fizetni. — Elfelejtettem? Maga tudja? Hát biz ez lehetséges lehet s valószínűleg úgy is van, hanem — hanem maga azért mégis csak elfelejtett nekem visszaadni. Mit iszik a német? Tudjuk, hogy a német, ha osztrák-német, ha nagynémet, leginkább sört iszik s ebben nem igen különbözik a muzsikális, leginkább trombitás nemzettől, a csehtől sem. A németek közül leginkább a müncheniek valának nevezetesek sörfogyasztási képességükről. Egy-egy müncheni bürgernek meg sem kottyant naponként tizenöt-husz liter söröcske az ottani világhírű sörkorcsmákban. Meg is híztak tőle úgy, mint a mi Dréher-gyárunk sörrel táplálkozó igavonói, úgy, hogy ha messziről látott az ember egy a sorházból kiballagó polgárt, azt kellett gondolnia, hogy egy bajorsorezred nagy dobját cipeli magával elől. A bajor asszonykák szintén nem vetették meg a söröcskét, azért örvendének minden időben telt göm- bölyödöttségnek. Azonban azt mondja a magyar népdal: Semmi babám, semmi, Mindenféle szerelemnek Vége szokott lenni. S úgy látszik, egész Bajorországban is, de az egész nagy Németbirodalomban az utóbbi időben megcsappant a sörnek s általában a szeszes italnak fogyasztása, nagy bánatára a német korcsmárosoknak és sörmérőknek, akiknek egyrésze már kivándorlással fenyegetődzik, ha ez a józan irányzat tovább is igy terjed. Hivatalos statisztikai adatok szerint ugyanis a német birodalom szeszfogyasztása — az utóbbi öt esztendő alatt — csökkent, aminek oka azonban nem a németeknek a szesz iránt való ellenszenve, hanem az általános drágaság s az ezzel kapcsolatos fogyasztáscsökkenés volt az oka. Pálinkából 1904-ben például bekupicáz- tak német sógoraink fejenkint 4 litert, 1908- ban már csak 3'8 litert, a legutóbbi öt év átlaga már csak 3 8 liter pálinka volt. A sörfogyasztás átlaga még eléggé hatalmas. Bekorsóztak fejenkint 1904-ben 117 litert, 1908-ban 111 litert, ami átlagban öt év alatt 116 liter volt. Ugyanezen idő alatt a fejenkénti átlagos borfogyasztás csak 5'8 liter volt, ami azt bizonyítja, hogy igaza van a régi rigmusnak: Német sógor a sört igyad, A bort hagyjad a magyarnak: A magyar a bortól éled, Sörtől hízik szegény német. A német birodalomban az évenként elfogyasztott pálinka, sör és bor ára megközelíti évenkint a negyedfél milliárd koronát, vagyis éppen kétszerese annak, amit a német birodalom évenkint hadseregére és hajóhadára fordít, mig népiskolai és közmm A jPlO /^f jf Ä I I E*n 1/^ \/ÉTO vad" baromfi-kereskedő MAK^t^HALL I 1\HJ Y Budapest, Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek.
