Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-08-20 / 16. szám
1910. augusztus 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Osztrák ipar magyar vendéglőkben. Régi jelszó, még a hatvanas magyar világból való, hogy »pártoljuk a hazai ipart«. Kossuth Lajos és gróf Széchényi István hirdették egykoron hatalmas szóval és nem múló írásban a hazai ipar pártolásának szükségességét. Az az ország ugyanis az igazán boldog ország, melynek van elégséges nyers és feldolgozott otthoni terméke a saját szükségletének fedezésére s e tekintetben nem szorul a külföldre. Nagyon kevés van ilyen állam, de Magyarország lehetne ilyen. Megterem elég búzánk, borunk, incselkedik elég húsnak való állatállományunk a hazai föld rónáin és erdőkoszoruzta hegyoldalain. Nincs olyan iparág, melyhez a szükséges nyersterményt meg nem teremné a hazai rög a föld felett és a föld alatt. És mégis ipari tekintetben ki vagyunk szolgáltatva a külföldnek, különösen a szomszédos Ausztria kiszipolyozásának. Oda viszik ki potom áron a mi nyersterményeinket, melyeket azután iparilag feldolgozva, méregdrága áron sóznak a magyarra. Boltjaink, kereskedőházaink, raktáraink tele vannak az osztrák ipar selejtes áruival és mi ezeket vásároljuk s ezzel akadályozzuk meg még mindig a hazai ipar fejlődését, terjeszkedését. Pedig ami iparunk van, az kiállja a versenyt a külföld bármely államának iparával. És mégis veszünk és viselünk Bécsben készült czipőt, ott varrott inget, brünni posztóból varrott ruhát s ennek daczára nem átaljuk magunkat magyaroknak nevezni. Igaz, nyelvben megmagyarosodtunk a legutóbbi félszázad alatt s hogy a budapesti vendéglős iparosság is nyelvben és érzésben majdnem teljes egészében magyarrá lett, abban elvitázhatlan érdeme van a legrégibb magyar vendéglős szaklapnak, a »Vendéglősök1 L a pj á«-nak. Igaz, hogy előkelőbb vendéglőinkben az alkalmazottak beszélnek minden európai kultur- nyelven, úgy hogy minden nemzetiségű vendég kiszolgálására képesek, de á társalgás alapja csak magyar, magyar emberrel csak magyarul beszélnek s ha ez például szórakozottan »spritzert« kér, a legkisebb borfiu is siet udvariasan magyarra kijavítani: — Igenis, kérem alássan, fröcscsöt. Sajnos, azonban annyira nem vagyunk magyarok, hogy a magyar ipar pártolásában annyira megerősödtünk volna, hogy szükségleteinket magyar iparosokkal készíttetnénk, magyar iparosoktól szereznénk be. És itt szóljunk a budapesti vendéglők és szállodák egy részének magyar iparpártolásáról. Sajnos, mikor e tárgygyal foglalkozunk, bizonyos keserűség fog el bennünket. Bemegyünk akárhány előkelő vendéglőbe s ott megnézzük az asztali készletet, hát az majdnem mind osztrák, bécsi gyártmány. A tányérok osztrák porczellán, kőedény gyárakból, az üvegek osztrák hutákból valók. Holott itt van Hüttl Tivadar legelőkelőbb porczellángyárosunk. A konyhaedények, kivált az érczből készültek is osztrák ipari termékek s többnyire oly fölületesen s oly anyagból készítve, hogy a közegészségre is veszedelmesek, mert ha savas ételek készülnek bennük, mérget oldanak ki magukból. Nézzük az érczsótartót, gyufatartót, az evőeszközöket. Bécsi, osztrák gyártmány. Az ezüst asztali készletek is mind bécsi gyártmányok. Eredetüket mutatja gyári jelzésük. A legtöbb a Hacker-féle vagy a Hermann-íéle bécsi gyárakból került ki. Tehát oly gyárakból, melyek tulajdonosa5, vezetői magyarfalásukról nevezetesek. Ezek ugyan sohasem csinálnak hasznot a budapesti vendéglőknek, mégis ezeknek a gyáraknak termékeivel vannak elárasztva vendéglőink, szállodáink. Hát tisztelettel kérdjük, hogy nincs nekünk például elég érczedény- és evőeszközgyárunk, műhelyünk, amely bármely külföldi, különösen osztrák gyár készítményeivel kiállja a versenyt? Hogy többet ne említsünk, itt van a magyar »S z a n d r i ki ezüstgyár, mely olyan magas művészi színvonalon áll, hogy iparművészet, anyag dolgában felülemelkedik a szakmabeli külföldi, különösen osztrák gyárak termékein, másrészről pedig árai is mérsékelten tisztességesek. Hát miért nem ezekben a gyárakban szerzik be magyar vendéglőseink, szállodásaink szükségleteiket? Ezt valóban nem lehet megérteni. Budapesten most uj szállodák épülnek és sajnos egyikben-másikban még az asztalos munkát is bécsi asztalosmunkások végzik, holott van nekünk olyan asztalosiparunk, mely bizony művészi ízlés, tartósság tekintetében is az osztrákoké fölé emelkedik. Hát bizony-bizony úgy érezzük, hogy nem jól van ez igy. A magyar vendéglők, szállodák mégis csak első sorban a magyar közönségtől élnek s igy azok tulajdonosainak nemcsak nemzeti érzésbeli, hanem anyagi kötelessége is a magyar ipar támogatása. Nemzeti védelmünknek és önállóságunknak egyik hatalmas eszköze ez s bizalmunk abban, hogy ez eszköz felhasználásával a nemzeti önállóság támogatói között a jövőben ott találjuk a magyar szállodásokat és vendéglősöket is. Akik, midőn vaJamely megrendelést tesznek, nem fogják elfelejteni a jelszót: Pártoljuk a hazai ipart! R borvám könyitése. A magyar kormányban egyáltalán nincs meg a jóindulat, hogy a borfogyasztási adók leszállításával, vagy egyáltalán eltörlésével — mint ezek egyike-másika már a legtöbb európai kulturállamban megtörtént — az egészséges boritalt, a testet megrontó lelket megmételyező pálinkafogyasztás rovására a szegényebb néposztály részére is hozzáférhetővé tegye. Az ország összes bortermelői vendéglősei, korcsmárosai ezen törekvése ellenére itt még azon gondolkod- kodnak, hogy az uj szesztörvényjavaslat tárgyalásánál, ha az ugyan tárgyalásra kerül, a szesz s igy,a nemes szesz, a borital adóját is emeljék. A nagy és hatalmas Németbirodalomból már kedvezőbb hirek érkeznek arról, hogy a kormány miként igyekszik levenni az állami terheket a borfogyasztásról s igy jobblétet teremteni a németbirodalmi vendéglősöknek és korcsmárosoknak is. Most arról jön hir, hogy ,a német szövetségi tanács el- | ■ határozta, hogy ezentúl a nyilvántartott bor- I mintákat nem fogják vámkezelés alá venni, | sem azokat a borküldeményeket, melyek csomagolással együtt nem nyomnak többet tiz kilogrammnál. (Budapesten már az egy liter = egy kilogramm bort is megvámolják.) Sőt ha nagyobb is a küldemény, akkor sem fogják az egyes fajtákat vizsgálni, feltéve, ha nincs több egy-egy fajból 2l/2 liternél. Sok kellemetlenséget okozott az is, hogy a buzgó német finánczok — mint a mi finánczaink — vegyi vizsgálat czimén minden hordó bort megmintáztak. Ezentúl csak minden vaggonból lehet csak egy mintát venni, ha meg palaczkokban szállítják, akkor 2400 palaczk közül csak egyből lehet mintát venni. A mi vendéglőseinknek és korcsmáro- sainknak is némileg jólesne, hogy legalább a hozzájuk érkező borminták után ne kellene vámot fizetniük s már a literes bormintánál ne lennének pénzügyőri zaklatásnak kitéve. Erre azonban a mi finánczviszonyaink közt — sajnos -— nincs kilátás. Lesz-e tokaji és szekszárdi borunk? Megemlékeztünk már azokról az elemi veszedelmekről, melyek a hires tokajhegy- aljai és dunántúli szőlőket ez évben pusztították és a bő szüretben bizó reményeinket alaposan lelohasztotta. Most a földmivelésügyi miniszter előterjesztéséből megtudjuk, hogy a t o k a j h egyalj a i jégverés pusztítása még sem volt olyan nagy, mint eleinte hitték. A Hegyalja körülbelül 8700 katasztrális hold szőlő- területén körülbelül 2000 katasztrális hold szőlő teljesen elpusztult, s másik 2000 holdban 50—70 százalék kár esett, kisebb kár esett 1500 holdban és érintetlenül maradt 3500 hold. Mindazáltal lesz idei tokaji borunk. A Hegyalján ugyanis az idén igen fényes termés mutatkozott, olyan, mely az eddigi terméseket messze felülmúlta volna. Ennek következtében az érintetlen, vagy kisebb kárt szenvedett tokaji vidékek termése, — ha újabb elemi csapás nem éri — a tokaji termés normális évi átlagát, 90.000 hektolitert el fogja érni. Hegyalján Tarczalon tudvalevőleg a királynak is nagy szőlője van, amiből ugyan vendéglői asztalokra nem kerül, mert elfogyasztják azt a budai kir. várpalotában, a bécsi Burgban, sőt a német császárnak1 és az orosz czárnak is jut belőle. A király szőlőjét majdnem teljesen megkímélte a jégverés, amennyiben abba alig egy százalék kár esett. Szállítják is már nemsokára az üres hordókat Tarczalra, hogy onnét a jó tokaji magyar bort azokban elvigyék — Bécsbe. Hanem a hires szekszárdi bort ezidén valószínűleg nélkülözni fogják vendéglőseink és korcsmárosaink. Mint ugyanis Szekszárd- ról jelentik, a vidék szőlőterületét majdnem teljesen elpusztította ez évben a jégverés és a peronoszpora, úgy, hogy ez évben I kétszázezer hektoliterrel keveMODERN és ízléses ÉTLAPOK, papírszalvéták, menükártyák, lielirókönyvek, szelvénykönyvek, rendelhetők, illetve kaphatók: PAUKER MÓR és papiráruházában Budapest, V., Váczi=körut 60. sz. Telefon 47 -37 és 86-73. ----------------------------------------------------------------------------------------------------- Telefon 47—37 és 86—73.
