Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-06-20 / 12. szám
iyiU. junitis 20 VENDÉGLŐSÖK LAKJA leges szükségletei fedezésére. Ezen kellene tehát osztozkodnia most az ország jégin- ségbe szorult közönségének. Ez a mennyiség azonban édes kevés s azonkívül a csorbái tó jege nagyon sokba kerül. Még az államvasutak által kibocsátott kedvezményes szállítási díjtételek mellett is egy vág- j gon jég szállítási költsége. 213 korona. Ehhez számitandó a jég kitermelési költség, a vasMi állomásig való szállítási költség, az olvadási százalék, úgy, hogy 1 q jég- költsége legalább 350—4 koronába kerülne. Ilyen arága jeget sem a budapesti, sem a vidéki vendéglősök nem használhatnak. Inkább figyelembe jöhetne az a terv, hogy jégkészitő gépek beszerzésében járjon a kormány a jégre szorult közönség s igy elsősorban a vendéglősök kezére. Farkas Kálmán miniszteri tanácsos ismertette meg az értekezlettel ezeket a gépeket, melyekből azonban a meleg idők bekövetkeztéig, sajnos, csak csekély számban lehetne az érdekeltek rendelkezésére bocsájtani s ezek közül is azoknak, akik már most sietnének megrendeléseikkel. A hazai gyárak mindössze 200 darabot állíthatnának elő s ennyit a külföldről is lehetne szereznünk, ami a szükséglethez képest nagyon kevés. A másik baj pedig az, hogy a gépek segélyével történő jégelőállitás is drága. A legkisebb, naponta 200 kilogramm jeget előállító gép (a motoron kívül) helyhezszállitva 4000 koronába kerül. A legnagyobb ily tipusu gép ára, mely naponta 2400 kgr. jeget termel, 19.000 korona. Mint az előadó miniszteri tanácsos ur kifejtette, a kisebb géppel gyártott jég egy métermázsája 4 koronába, a nagyobb géppel gyártott jég métermázsája 2 koronába kerülne. Ez is méregdrága a mi vendéglőseinknek, korcs- márosainknak. Azután meg kinek van ma pénze csupán jégkészitő gépre ilyen összeget áldozni. Ha csak azt nem teszik ven- tíéglőstársaink, hogy többen társulnak, szövetkeznek ilyen gépek beszerzésére. Hát mi következik most. Vendéglőseink, korcsmárosaink ismét értekezletre jönnek össze s megint tanakodnak, hogy miként segítsenek a nagy jéginségen. Legjobb volna, ha elhatároznák, hogy megteremtik a maguk emberségéből a budapesti vendéglősök és korcsmárosok szövetkezeti jéggyárát, akkor többé ilyen kellemetlenség nem érhetné őket. Ám ehhez erős akaratra, összetartásra volna szükség, ami azonban, sajnos, nálunk nincs meg. Az igazán cselekvő ipartársulatunkon kívül egyesek szereplési viszketeg- sége következtében van egy másik is Budapesten, melyre éppen semmi szükség, mely csak az erők szétíorgácsolására alkalmas. Ennek az állapotnak — mint már annyiszor hangoztattuk — meg kell szűnnie, az összetartás érzetének a budapesti vendéglősökben. korcsmárosokban fel kell ébrednie s akkor segítünk mindnyájunkon s akkor nem érhetnek bennünket olyan súlyos balesetek, mint például ez a mostani jégkatasztrófa. Vendéglősök a vidéki kiállításokon. A »Magyar Országos Gazdasági egyesület elhatározta, hogy ebben az esztendőben is, mint az előzőkben, rendez a vidék egyes nagyobb városaiban gazdasági, helyi kiállításokat. Ezek a kiállítások érdekelhetik a magyar vendéglős, korcsmáros iparosokat is, azért, mert be lesz azokban mutatva, hogy melyik vidék miféle élelmicikkekben, borban termel első, másodrendű minőségű árut, jobb, közepes italt, tehát tájékozódni lehet az élelmi szükségletek olcsóbb s jutányosabb beszerzése iránt. Most azonban más dologra is fel akarjuk hívni a tervbe vett kiállítások kapcsán a, vendéglősök, különösen a budapesti vendéglősök figyelmét. Ezek a vidéki kiállítások nem lesznek kizárólag mezőgazdasági kiállítások. Helyet foglal azokon a magyar nyersterményt feldolgozó magyar ipar is. Sőt egyes budapesti gyárak és kereskedelmi vállalatok is bemutatják, mit és mily áron lehet náluk beszerezni s hol van üzleti telepük, hogyan lehet velük érintkezni. A magyar vidéknek közönsége ritkán keresi fel Budapestet s ha ide jön is, teljesen ismeretlen az itteni vendéglői, szállodai viszonyokkal. Mikor leszáll a vonatról, ta- i nácstaíanul áll meg, hogy hát hová is men- ! jen. Az »O. M. G. E.« körében vettetett fel az az egészséges eszme, hogy nem volna-e helyes gondolat, hogy ezeknek a vidéki kiállításoknak keretébe bevonnák a vendéglősöket, különösen a budapesti vendéglősöket is. Először azért, hogy alkalmat adnának nekik a termelőktől való közvetlen bevásárlásra, másodszor azért, hogy ezeken a kiállításokion valamelyes formában bemutatnák üzleti berendezésüket, üzleti áraikat, vendéglőik, szállodáik minémüségát, úgy, j hogy az a vidéki közönség már egy-egy ! ilyen helyi kiállításon is megtudná azt, hogy ha Budapestre jön, igényeit illetőleg melyik j tisztességes magyar vendéglőt kel! igénybe | vennie és melyik szállodába szállnia. Az eszme jó, annál is inkább, mert ha például j valaki ezeken a vidéki kiállításokon, melyek i vásárjellegüek is, szerzi be — mondjuk — borszükségletét, az az eladó gazda, hozzátartozója, ismeretségi köre, — Budapestre ' vetődve — bizonyára csak azt a ven- : déglőst keresi fel, aki tőle vásárolt. Ma- : gunk bővebben e kérdéshez nem óhajtunk szólni, de akik a vidéki közönséggel is szaporítani óhajtják vendéglőik közönségét s akik a termelőkkel közvetlen érintkezésbe akarnak lépni, azoknak figyelmébe ajánljuk az O. M. G. E.-ben felvetett gondolatot. Az uj korcsmái szabályrendeletek. A székesfőváros tanácsa tudvalevőleg uj szabályrendeletet készített a vendéglői, korcsmái és pálinkamérői ipar mikénti gyakorol- hatásáról, egy kalap alá vevén a legelőkelőbb vendéglőt a pálinkás butikusokkal. Az uj szabályrendelet köztisztasági és közegészségügyi rendészeti tekintetben majdnem teljesen megfelel a réginek, csupán a szabály- rendelet 26-ik szakasza tartalmaz változást a reggeli üzletnyitási időpont meghatározása tekintetében. E szerint Budapesten ezidőtől fogva a vendéglők, korcsmák és pálinkamérések télen csak reggeli hat, nyáron pedig reggeli öt róakor nyithatók ki. A zárórák ugyanúgy határoztatnak meg, mint a régi szabályrendeletben. Az uj üzletnyitási intézkedés nem igen érinti a székesfővárosi nagyobb, sőt közép- vendéglős iparos társainkat. Ők üzleteiket - túlnyomó részben — úgy is csak reggeli hét óra után bocsátják a vendégközönség rendelkezésére. Érinti azonban azokat a kis korcsmárosokat, akik különösen a külvárosokban — nagyobb súlyt helyezne a pálinkamérésre is — a múltban már öt óra előtt megnyitották korcsmáikat. Ezek az uj üzletnyitási szabályozással anyagilag veszi- teni fognak. Nagyobb kifogás az uj szabály- rendelet ezen intézkedése ellen nem emel- hatő, bár a tanácsnak iszámba kellett volna vennie azon körülményt is, hogy a vasutak, különösen a villamos vasutak, már öt óra előtt szállítják Pestre a vidék közönségét még a téli hónapokban is. Hát most már ez a vidéki utas, ha télen reggel öt órakor érkezik, ha minden vendéglőt és korcsmát zárva talál s mivel ilyen időtájban már a kávéházak is zárva vannak, akkor hol találjon menedéket? Budapesten a gyárakban is korán kezdődik a munka. A gyári munkásnak fele — sok ezer közül — fiatal nőtlen ember s vannak közülük, akik kerülik a csavargók által ellepett pálinkásboltokat. Ezek reggelijüket eddig a külvárosi korán kinyitott korcsmákban fogyasztották el, melyek ezután a reggeli órákban zárva lesznek előttük. Bizonyos humánitárius szempontból ezzel a körülménynyel is számolni kellett volna. Az uj szabályrendeletnek a reggeli üzletnyitásokra vonatkkozó rendelkezése a pálinkaméréseket illetőleg feltétlenül helyes dolog. Helyes, hogy a pálinkásboltok előtt nem lesznek a jövőben reggel kinyithatok, mint a vendéglők és korcsmák. E tekintetben még tovább kellett volna mennie az uj szabályrendeletnek. El kellett volna rendelni a pálinkamérő üzleteknek már a kora esteli órákban való bezárását. Ezzel a kettős intézkedéssel már nagyon sok szerencsétlen embert meg lehetne menteni az idült alkoholizmustól, a pálinkamérgezéstől. De hát ez az üdvös intézkedés kimaradt az uj sza- j bályrendeletből. Kiváncsiak vagyunk azon- I ban, hogy a vendáglősség az uj szabály- : rendelet életbeléptetése után is úgy ellen- j őrzi-e köztisztasági és közegészségügyi tekintetből ezeket a pálinkásbutikokat, mint a múltban cselekedte. Ezek a pálinkamérők ugyan a rendes időben bezárják üzleteiket, de a bezárt üzleti ajtó mögött ott tartják törzsvendégeiket még a hajnali órákig is, tudniillik addig, mig azoknál pénzt éreznek. Sőt vannak pálinkásbutikok, melyeknek belső és pincehelyiségei, különösen a téli időben, a legveszedelmesebb csavargóknak tömege éjjeli szállásául szolgáltak. Az ilyen éjjeli vendéglőiket különösen a főváros területéről kitiltott csavargók vették igénybe, mert igy kikerülhették a rendőrhatósági ellenőrzést, lefülelést és az újabb kitoloncolást. Kiváncsiak vagyunk, hogy a rendőrség kiterjeszti-e a jövőben ellenőrzését az egyes pálinkamérők ezlem busás jövedelmet támasztó mellékfoglalkozására is. A régi szabályrendelet újjáalakítása alkalmával szó esett a vendéglők, korcsmák vasárnapi kötelező munkabeszüntetéséről is, melyet leginkább a mértékletességi egyesületek követeltek. Ennek a követelésnek tarthatatlanságát már többször kimutattuk. A tisztes vendéglői bor, sör, ugyanis az egészségre nem csak ártalmatlan, hanem hasznos ital is s utóvégre Budapesten sok százezerre megy azoknak az embereknek száma, akik háztartást nem tarthatván, a vendéglői, korcsmái étkezésre vannak szorulva. Ezeket az embereket a vasárnapi koplalásra utóvégre nem lehet elitélni. A székesfőváros tanácsa utóvégre a mi álláspontunkra helyezkedve, nem vette be az uj szabályren- dejetbe a vendéglők és Jíorcsmák vasárnapi kényszer munkaszünetét. É tekintetben egészen más a dolog a pálinkamérésekre vonatkozólag. Minden etikai, minden szociális, minden erkölcsi érzék azt parancsolja, hogy ezek a méreg- boltok vasárnapra bezárassanak. A szegény munkás ember itt költi el heti keresményét, ezekben a butikokban képződik ki csavargóvá, a társadalmi élet és vagyon biztonságára veszélyes elemmé. Ezeknek a pálinkaüzleteknek mostani állapotukban való fentartása, ha állampénzügyi szempontból kifizetné is magát, államerkölcsi szempontból határozottan káros, sőt gyilkos dolog. Azért, ha egyszer eszébe jutna az állam- kormán vnak a pálinkásboltokra nézve a kötelező vasárnapi munkaszünet elrendelése, azért minden tisztes magyar ember őszintén üdvözölné.
